Délelőtt lementünk a játszira. Vikici extra nyűgös volt, nehezen bírtam Vele. Angika viszonylag jól elvolt. Dehát mit is várok, hisz mindenki beteg a családban, hogyne lenne Ő is nyűgös, mikor náthás? De muszáj volt már kimozdulni, a szabad levegő csak jót tesz ilyenkor, nem lehet napokra bezárni.
Naszóval, lementünk. Angival szépen megbeszéltük, hogy homokozás nincs, mert hideg már a homok, mászókázni, hintázni, csúszdázni szabad (mondanom sem kell, hogy azonnal a homokozóba rohant... kellett némi fegyelmezés - konkrétan zsarolás -, mire sikerült meggyőznöm, hogy nem kéne, ugyanis imádja a homokozót...). Vikici pedig felszabadult a csúszdára. Olyan extázisban volt, hogy úgy lihegett, mint aki a tizedik kilóméterét futja... annyira édes volt. Imádom Őket, mikor így ráizgulnak valamire.
Az első videón az látszik, ahogy egyedül felmászik a nem alacsony pallón (mellette meg a másik oldalon közeledik a tesója :-) ). A másodikon pedig, ahogy magán a csúszdán mászik fel, mert ezt imádja (itt azért kellett Neki segíteni), majd egyedül lecsúszik (kicsit taszítva is a nővérén a végén...).
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése