Családunk Krea-tükre

Bár a buli Neki elmaradt, a családból mindenki elküldte az ajándékát. Kapott filcet (ezt nem adtuk oda Neki még), diafilmet, színes műanyag tálkákat, gyönyörű sapkát sállal, kis műanyag virágot és egy xilofont. Ez utóbbinak nagy sikere volt nálunk, ahogy az alábbi kép is mutatja....:

A barátaink közül az egyik családdal rendszeresen összejárunk, "összeeresztjük" a gyerkőcöket (továbbiakban: Joplinék). Ott egy kislány van, Kíra, aki áprilisban lesz 2 éves. Ilyenkor felváltva megyünk egymáshoz ebédre. Most Ők voltak nálunk.
Kíra és Viki nagyon jól összemelegedtek, íme képekben:

Mostanra tudtam elkészülni az első képemmel - ezzel együtt megtanultam a nagyon alapjait a scrap-képek elkészítésének, illetve a választott fotó-programnak.Ezek volnánk mi, rólunk, és a családjainkról, emlékezetes napjainkról és eseményeinkről fog szólni ez a napló.

Ma nyitottam meg a blogomat, és most még csak ismerkedem a dologgal... terveim között szerepel kis családunk szép pillanatainak képekben való megjelenítése. Ez lehetne a mi kis internetes naplónk, melyet bárki megnézhet, aki szeret minket és kíváncsi ránk.

És hogy kikről is van szó?:
- a világ legjobb édesapjáról és a legszeretnivalóbb férjéről - Apa, András, Bandika, Maci, Andris, Párduc, az én Herkulesem :-) ...
- a számunkra legszebb, legokosabb és legjobb 2 éves nagylányról, Angiról. Aki érzékenységével és kislányos bájával mindenki szívébe hatol.
- családunk legújabb kis 3 hónapos tagjáról, Vikiről. Aki sokkal csibészebb lesz - várhatóan -, mint a nővére, de az Ő vonzereje pont ennek köszönhető. :-)
- és rólam - Bea, Beácska, Beus

Terveim között szerepel az ún. scrapbook megtanulása is, mellyel gyönyörű képeket is szeretnék majd ide szerkeszteni. Mindez csupán idő kérdése. És ha ez majd sikerül, akkor ehhez az első hozzászóláshoz is szerkesztek egy szupi kis képet, amin mindannyian rajta leszünk. (Remélem, utólag is hozzá lehet majd illeszteni... nos, ilyen, és ehhez hasonló dolgokat még meg kell tanulnom.)

Elhatároztam, hogy minden hónapról fogok egy ilyen összehasonlító képet készíteni (visszamenőleg is). Ez az első, így nézett ki Angi és most Viki három hónaposan. Hasonlítanak?
A kép eredeti méretben letölthető innen.

Öcsém eljegyzésére, nagyon szerettem volna egy igazi, gyönyörű tortát készíteni. Miért van az, hogy minél jobban szeretne valamit jól megcsinálni az ember, annál kevésbé sikerül? Hát nekem ez most nagyon nem tetszett, sajnos. Számomra nagyon amatőr kinézete lett (persze, az is vagyok, de kicsit szerettem volna titkolni). Érdekes módon Apának meg pont ez tetszik nagyon... na mindegy. Kicsit szégyelltem átadni annyi ember előtt. :-( Egy dolog viszont biztos: finom volt. Pelül kakaós piskótában baracklekváron túróba kevert barackdarabok voltak, a tetején meg ugye a marcipán. Ronda és finom? :-) Ezzel vígasztaltam magam. Amit pedig tanultam a kudarcból: valószínűleg szebb, ha vékonyra nyújtott színezett marcipánból vágom ki a feliratot, és nem pedig úgy "csöpögtetem". Ki fogom próbálni alkalomadtán.

Nagyon sok mindent ünnepeltünk egyben a Papáéknál. Volt a Papa szüli- és névnapja, Iri mama szüli- és névnapja, Zotyi névnapja, és az én névnapom. Ezt mind egyben tartottuk. Ennek örömére sütöttem egy tortát (ami egy kicsit már a húsvétot is idézte, mivel mindez márciusban volt), ezt vittük át... ja, és a torta tetején a "Nyugdíj" felirat a kis pénzeszsákon azt szimbolizálja, hogy Iri mama ezzel a szülinapjával nyugdíjas is lett. :-) A zsák pedig azért olyan lapos, mert a nyugdíj, ugye... hmmm.... hát az olyan lapos szokott lenni...

Minden évben kétszer tartjuk meg a lányok szülinapját (ekkor persze még csak Angi volt): egyszer a családdal, egyszer pedig a barátokkal. Ezt a tortát a barátira csináltam, családira kapott igazit, cukrászdából.