Öcsém eljegyzésére, nagyon szerettem volna egy igazi, gyönyörű tortát készíteni. Miért van az, hogy minél jobban szeretne valamit jól megcsinálni az ember, annál kevésbé sikerül? Hát nekem ez most nagyon nem tetszett, sajnos. Számomra nagyon amatőr kinézete lett (persze, az is vagyok, de kicsit szerettem volna titkolni). Érdekes módon Apának meg pont ez tetszik nagyon... na mindegy. Kicsit szégyelltem átadni annyi ember előtt. :-( Egy dolog viszont biztos: finom volt. Pelül kakaós piskótában baracklekváron túróba kevert barackdarabok voltak, a tetején meg ugye a marcipán. Ronda és finom? :-) Ezzel vígasztaltam magam. Amit pedig tanultam a kudarcból: valószínűleg szebb, ha vékonyra nyújtott színezett marcipánból vágom ki a feliratot, és nem pedig úgy "csöpögtetem". Ki fogom próbálni alkalomadtán.
Ja, és ami még a történethez tartozik: Mikor már majdnem készen volt, Angi felébredt, kisomfordált a konyhába, és örvendezett, hogy "torta-torta". Majd nagy boldogan belemarkolt, és közölte, hogy "Anya, finom." Ezért vannak a bal alsó sarokban a kis szívecskék, ugyanis próbáltam eltakarni a kisasszony művét. :-) Eredetileg ez nem volt a tervben, jobb ötletem pedig nem adódott hirtelen.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése