Vikicivel ma voltam először Ringatón. Annyira fantasztikus volt! Hihetetlenül élvezte a sok babát, az énekeket, a zenét... főleg, hogy pont azzal a dallal kezdtünk, amit már akkor sokat hallott, amikor még a pocimban volt ("Édes almát hoztam én...").
Az mondjuk biztos, hogy a két gyerek különbözősége itt is megnyilvánult. Angi anno ült az ölemben, és áhítattal hallgatta a dalokat, játszottuk együtt az ölbenlévő játékokat. Na, Vikici egy másodpercre sem maradt meg. Míg mindenkinek a karjában volt a gyerek, addig Ő "szaladt" (illetve gyorsan ment, mert szaladni azért még nem tud) körben a teremben, ha elesett, akkor meg mászott "futva", és közben kacagott, sikítozott, de ha nem is, akkor legalábbis a fejével "pogózott". Haláli volt, többször is röhögésbe fulladt az ének, mert mindenkit felderített. :-)
Engem egyáltalán nem zavart, hogy Ő nem hallgatta/játszotta végig olyan fegyelmezetten, mint anno Angi, vagy a legtöbb gyerek. Ő ilyen kis eleven kislány, nem egyformák!
Készítettem jó sok videot, meg képet, teszek fel párat:
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése