Megjártuk a sebészetet, volt röntgen is (igazából ez volt az, amit látni akartam, hogy nyugodt legyek). Szerencsére nincs sem törés, sem repedés. :-) Borogatni, kenegetni, pihentetni kell a kis lábát.
Angika nagyon jól viselkedett. Először, amikor bementünk, nagyon sírt, mert félt a doktor bácsitól (megjegyzem, a Helyében én is féltem volna, mert olyan mogorva volt. :-( Meg hát szegénykém, Neki is volt sajnos elég kórházélménye ahhoz, hogy fehér köpeny fóbiája legyen.) A röntgenre viszont már megnyugodott, és olyan kis ügyesen fegyelmezetten tartotta úgy a lábát, ahogy kérték, és nem mozdította meg. Büszke voltam rá! Azért Ő mégiscsak 3 éves még csak, és mivel nagyon magas kislány, mindig 5 évesnek nézik, és ugye azt is várják el Tőle, hogy úgy viselkedjen... de Ő még akkor is pici lány... és ráadásul a MIÉNK!!! :-)
A röntgen után ugye vissza kellett menni a mogorva bácsihoz, és már akkor sem sírt, olyan kis ügyike volt. :-) Utána kapott is egy kis jutalmat. :-)
Váltottam ki fekete nadálytő krémet, Zsuzsi barátnőm ajánlotta, hogy az nagyon jó ilyenkor. És tényleg! Délutáni alvás előtt egyszer kentem be vele a lábát, és mikor felkelt, már alig sántított (pedig ugye pihenés után volt megint), és mikor kérdeztem, mondta is, hogy nem fáj úgy a lába! Zsuzsi, örök hála... megint! :-)
Köszönöm az előző hsz.-hez az együttérző hozzászólásokat, nagyon jól esett. Szerencsére minden rendben van, így már én is nyugodt vagyok. :-)
1 megjegyzés:
Nagyon szivesen, drága barátocskám! De remélem, nem lesz sokszor szükség az ilyen "okosságaimra". :)
Megjegyzés küldése