Ez a blog a családunkról szól. Néha kreatívkodva, néha csak simán írva és fotókkal illusztrálva, de mindig a CSALÁDUNKról. Köszi, hogy benéztél.
RSS

2009. március 22., vasárnap

Egy összetört álom

Karácsonyra kaptam a sógornőmtől, Sziditől két képet. Az egyik képen anyukám és a vér szerinti apám szerepelt, esküvői kép volt, a másikon pedig anyu fiatal korában. A másodiknak nagyon örültem (nyilván szkreppelési céllal kaptam őket, hisz ismeri Szidi a hobbim), de bevallom, az esküvőire nem is néztem szívesen, és igazából nem is tudtam, mit kezdjek vele. Ehhez hozzá tartozik, hogy az apánk (nem is igazán szeretem így szólítani) SOHA nem foglalkozott velünk, igazából csak vér szerint az apánk, amúgy teljesen idegen. Az öcsém - inkább Szidi kezdeményezésére - megkereste nemrég, de visszautasította a közeledését... pedig már régen nem lenne "gondja" velünk, de még most, felnőttként sem kíváncsi ránk. Én tavaly nyáron az apai unokatestvéreimmel vettem fel a kapcsolatot, de Ők is elmaradtak, amit abszolút az apámnak tudok be, ezért nem is erőltetem. Ez van. :-(

Szóval, ott tartottam, hogy ránézni sem szerettem erre a képre, nemhogy megszkreppelni. Aztán arra gondoltam, hogy a gyerekeim nem is tudják, hogy elvileg van még egy nagypapájuk, pedig joguk lenne hozzá. De ha már így nem kapnak belőle, legalább fotón hadd láthassák majd. Másrészt pedig anyukám kedvéért is szívesen készítettem el végül... hisz valószínűleg akkoriban Neki ezek a percek ugyanolyan reménnyel teli percek voltak, mint mindannyiunknak. Ugyanúgy egy szép családról, szép életről álmodott, mint mindenki. Csak Neki nem úgy sikerült. :-( Lehet, hogy szép volt, de sokkal nehezebb, mint annak, aki családban nevelheti fel a gyermekeit.

Ezért aztán mégis készült erről is egy oldal. Most már így utólag úgy gondolom, hogy a scrapbook albumunk nem lett volna teljes enélkül az oldal nélkül:

Az alap egy fekete-fehér karton (Rayher), arra ment egy kapcsos zárójel-formára vágott textúrázott okker bazzil karton. Mindkettő széleit krétáztam. Aztán következett egy tortapapír. A fotó felső részére indákat bélyegeztem (a bélyegzőket a scrap-bazártól vettem), szintén körbekrétáztam, és aláragasztottam egy fekete kartont, amit mintavágó ollóval vágtam körbe. Ezután jöttek a virágok. Nagy része művirágok szétszedéséből adódott, egy-kettőt (feketék) mintalyukasztóval vágtam. Közepükre került strassz, az ágas művirág egy-egy szirva bimbónak, stb. A virágok alá fekete chipboard indákat ragasztottam (kit klub). A címet nyomtattam szürkével, kivágtam, fekete alapra ragasztottam, majd újra körbevágtam, úgy került az oldalra. A cím felett egy kis rejtett szövegdoboz húzható elő:
Ezt fekete kartonra írtam fehér lakkfilccel, és szintén fekete chipboard van ráragasztva, ami tulajdonképpen a "fogójaként" funkcionál. És a szöveg rajta az alábbi (A "19" majd a dátum lesz, csak meg kell még kérdezni anyukámat, hogy mikor is volt pontosan.):
Az elkészítésben Toni oldalai inspiráltak. Szerintem gyönyörűségeket készít, imádom nézegetni a műveit.

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

10 megjegyzés:

Merika51 írta...

Nagyon megindító a történeted. Az ilyen hozzáállást én nem is értem,mint apukádé soha nem is fogom!
Sajnálom hogy így történt, de azzal hogy csináltál egy oldalt szerintem "kiadtad magadból". Egy pici észrevétel, de igazán csak az én színharmónia mániám: a sárga és rózsaszín nekem együtt valahogy.....Nagyon szuper az elrendezés meg az egész, de legközelebb vagy a sárga, vagy a rózsaszín szerintem.Remélem nem baj hogy szóltam de olyan szuperül haladsz előre és egyre jobb és jobb amit csinálsz! Nagyon tetszik hogy így megszeretted a hagyományost!

Beandy írta...

Merika, köszönöm az építő kritikát. Bármikor máskor is, nyugodtan. :-) Ezúttal azonban nem biztos, hogy hallgatok Rád, mert nekem ez így direkt tetszik. :-) (Egyébként nem sárga, hanem olyan okkeres-barnás igazából).

Merika51 írta...

Lehet hogy a fotón más színe van, akkor bocsi! Mindig az a lényeg hogy Neked tetszik! Pusz

Marcsi írta...

Csodálatos ez a virágözön! Nagyon tetszik így együtt a rózsaszín, a lila, a fekete és a fehér, a fotóhoz nagyon jó. A mintavágós fényképalátét, az indás pecsét is kedvencem. Ha a történetet nem írtad volna le, azt mondanám, meseszép.

Klári írta...

Bea, az oldalad igenis meseszép, a történet kevésbé. El tudom képzelni, mennyire megkönnyebbültél, hogy erőt vettél magadon és megcsináltad. Én csak csodálni tudlak ezért a rengeteg fizikai munkáért ami ezzel járt.

Rika írta...

Szerintem jó, hogy megörökítetted. Nekem nemrég ment el a nagyapám, de nem is ismertem -hasonló történet.

Szilvi írta...

Szerintem nagyon jól tetted, hogy megszkreppelted ezt az emléket is. Abszolút igazad volt! Rám is vár még pár ilyen "bevallós, elfogadós" kép, igaz, nekem már "csak" a nagyszülőkről szól, de még nem készültem fel rá teljesen lelkileg.
Szépséges lett az oldal! Gratulálok!

Beandy írta...

Köszönöm lányok a kedves szavakat.:-)

csuti írta...

Nagyon szomorú történet, de jól tetted, hogy megszkreppelted, így lehet kicsit ki tudtad engedni magadból. Az oldal csodálatos lett!

Linsey írta...

Csodszép a oldal! Minden elismerésem, hogy volt erőd/kedved elkészíteni a történet ellenére. Ez igazán nagy dolog!

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...