A kép eredeti méretben letölthető innen.2008. május 4., vasárnap
Gyerekszáj album
Címkék:
Gyerekszáj,
Scrapbook digitális
Elhatároztam, hogy lesz gyerekszáj-albumunk is. El is készült az első ilyen oldal, és innentől árgus fülekkel fogom lesni a lányok jó kis gyerekes beszólásait. :-)
A kép eredeti méretben letölthető innen.
A kép eredeti méretben letölthető innen.
Anyák napja!
Mostantól scrapbook kihívásokon és stafétákon is részt szeretnék venni. Az első ilyen művem a 4. heti vázlat kihívásra készült, melynek a vázlata így nézett ki, erre kellett oldalt gyártani:

Mivel pont négy képnek van helye, ez príma template volt ahhoz, hogy az alábbi tervem megvalósítsam...
Azon kívül, hogy személyesen minden édesanyánkat és nagymamát megköszöntünk, itt is szeretnék Róluk egy képpel megemlékezni, mert megérdemlik: sok szeretetet, segítséget, odaadást kapunk Tőlük úgy mi, mint a gyermekeink. Igyekszünk megbecsülni Őket!

A kép eredeti méretben letölthető innen.
A fenti képen a még velünk lévő mamák vannak. De nem feledkezünk meg azokról a dédikről sem, akik már sajnos nem lehetnek velünk. Őket is szeretném majd megörökíteni egy oldalon... most nem volt rá időm, de be fogom pótolni. Ahogy Apa, Nagypapa és a dédipapák oldalát is... mikor van Apák napja vajon?
*Vázlat kihívás
2008. április 27., vasárnap
Kristófka 2 éves lett!
Címkék:
Ünnepek
Kristóf születésnapját tartottuk ma Monoron. Ott volt az egész család. Nagyon szép volt az idő, még le is pirultunk kissé. Olyan hihetetlen, hogy már Kristóf is ilyen nagy fiú.
Boldog születésnapot kívánunk még egyszer!
A buli képekben:
2008. április 24., csütörtök
Vikici napirendje
Címkék:
Mindennapok,
Scrapbook digitális
Kedden, mikor a Papáéknál volt Viki, egy kis sajtpapírra felírogattam a napirendjét, hogy mit hogy és mikor csináljanak. Meg szóban is elmondtam. Kreatív Nagypapinak több sem kellett, elektronikus formában összefoglalta a napirend egyes pontjait jó sok humorral is fűszerezve. Ezt muszáj volt megörökítenem, hogy majd az albumba is bekerülhessen, mint emlék. Íme:
A kép eredeti méretben letölthető innen!
2008. április 22., kedd
Mamáék vigyáztak ma Vikicire
Címkék:
Mindennapok,
Scrapbook digitális
Nekem ma elég sűrű napom volt, délelőtt fogászatra kellett mennem, délután pedig ügyfélhez. Ezért a nap úgy indult, hogy reggel Angit elvittük bölcsibe Vikivel, majd Vikicit vittem a Papáékhoz, és úgy mentem a dolgomra. Kicsit aggódtam Miatta, mert a kórházban minden vizitnél kiküldtek, amit nagyon rosszul viselt (keservesen végigsírta). Emiatt, mióta hazajöttünk, elég, ha kikerülök a látóteréből, már sírva mászik utánam még akkor is, ha csak a konyhába megyek (pedig szinte egy légtér a nappalival).
Azonban szerencsére minden nagyon jól sikerült. Viki nagyon jól evett és nagyon jól érezte Magát Iri mamával és a Papával. Valószínűleg Iri mamában megtalálta az anyapótlást, mert Vele csinálta ugyanazt, amit itthon velem (ment utána). Ennek nagyon örülök, mert lesz még ilyen, hogy dolgoznom kell, és nagy megkönnyebbülés, hogy addig Ő jó helyen van, nem szenvedi meg a hiányomat.
Az alábbi képen látható a szeretet, a törődés és hogy jól érezte Magát!
A kép eredeti méretben letölthető innen!2008. április 19., szombat
3 hónapos Api fiúk
Címkék:
Scrapbook digitális,
Ünnepek
Megkésve bár, de törve nem... végre elkészültem az Api-fiúk 3 hónapos képével is... bár lassan már négy hónaposak lesznek...
A kép eredeti méretben letölthető innen.
Nálunk voltak ma Apiék
Címkék:
Barátokkal
Eljöttek ma hozzánk Apiék. Nagyon jó volt, a két fiú csodálatos kis vasgyúró, és nagyon aranyosak voltak a mi lányainkkal. Talán Vikicinek is jót tett a társaság, mert ma sokkal jobban evett, mint eddig bármikor. Angi pedig nagyon édesen anyáskodott a fiúk felett. Jó volt végre kicsit együtt:
2008. április 18., péntek
Angi már jól van, Vikici még nem 100%-os
Címkék:
Mindennapok
Angi már nagyon jól van hála istennek, most naponta kétszer kap egy homeopátiás szert, ami immunerősítő. Ezen a héten nem is engedtük még bölcsibe, jövő hétre meg reméljük, hogy hat már annyira ez a homeos cucc, hogy ne kapjon be egyből valamit.
Vikici még nem tökéletes. Egyrészt a jobb füle még mindig folyik, ami kicsit aggasztó. Szerdán voltunk kontrollon, állítólag szépen gyógyul és már mennünk sem kell. Remélem, csak azért folyik még Neki, mert azon az oldalon több volt a váladék.
Ami még ennél is jobban aggaszt, az az, hogy szinte semmit nem eszik, és inni is nagyon keveset. Egy kicsit lepedékes is a nyelve. Most még nem érzem sürgősnek a helyzetet, ezért nem rohanok Vele ész nélkül a kórházba, mert annak csak az lesz a vége, hogy bent fogják infúzión. Azt hiszem, vagyok olyan biztos magamban, hogy megérezzem, mi az a pont, amikor már annyira nem eszik/iszik, hogy káros lehet. Ekkor fogom bevinni. Nem akarom, hogy megint kórházba kerüljön (csak ha már elkerülhetetlen), mert félek, hogy pont ott lenne még betegebb - azok után, amit a Madarászban megtapasztaltunk. Szóval egyelőre inkább próbáljuk tömni. Egyébként szinte biztos vagyok benne, hogy az antibiotikumtól nem eszik. Valószínűleg nem jó a gyomrának, de sajnos muszáj végigszedni... addig valahogy csak kihúzzuk. Az mindenképpen biztató, hogy tegnap még hasmenése is volt mindemellé, de mára azt sikerült megfogni. Tehát a helyzet talán javul, csak hát azt nem tudom, hogy ha telítődik a szervezetében az antibiotikum, nem lesz-e egyre rosszabb a helyzet... meglátjuk, akkor haladéktalanul orvoshoz fordulunk. Azért reménykedek, hogy nem lesz erre szükség.
2008. április 15., kedd
Kórházba kerültünk Vikicivel
Címkék:
Mindennapok,
Scrapbook digitális
Kórházba kellett maradnunk Vikivel. Először bélbetüremkedést állapítottak meg Nála, de szerencsére azt műtét nélkül tudták kezelni, mert még nagyon időben mentünk be. Utána csak megfigyelésre kellett bent maradnunk. Már épp hazajöhettünk volna, amikor szerda éjjel belázasodott, 40 fokos láza lett. Másnap a fülészeten kiderült, hogy középfül-gyulladása van, ezért felszúrták a jobb fülét. Szörnyű volt, és még lefogni is nekem kellett. Pénteken azonban még mindig lázas volt, újra megvizsgálták és a bal fülét is fel kellett szúrni, mert kétoldali volt a gyulladás. Nehéz volt, nem lehet ezt elmondani. Szombaton még mindig nagyon rosszul állt a helyzet, de aztán szombat délutánra enyhült a láz (és többnyire már magától lement), vasárnapra pedig teljesen láztalan, eleven, jókedvű lett. Az örömünket azonban letaglózta, hogy betettek mellé egy lázas babát. Annyira tele volt az osztály, hogy máshová nem tudták rakni. Ezen nagyon kiakadtam, végigjártam mindenkit, hogy tegyünk valamit. Végül felhívtam a gyerekorvosunkat is, hogy mi a véleménye, ha hazaviszem a gyereket saját felelősségre. Ezt nem javasolta, de megígérte, hogy hétfőn felhívja a főorvos urat. Hétfőn reggel én végül is személyesen el tudtam Őt kapni, és megkértem, hogy hadd ápoljam otthon a gyereket. Először úgy volt, hogy naponta kétszer be kell hordani injekcióra, de aztán átállították orális antibiotikumra, így tegnap hazajöhettünk. Szerdán kell kontrollra menni.
Nagyon jó itthon, sokkal jobban eszik Viki is. Mikor fent van, nagyon aktív (már rendszeresen feláll, pedig még csak 12-én volt 6 hónapos), de azért még sokat alszik. Ma valószínűleg lemegyünk a doktor nénihez is, levisszük a zárójelentését.
Nagyon jó itthon, sokkal jobban eszik Viki is. Mikor fent van, nagyon aktív (már rendszeresen feláll, pedig még csak 12-én volt 6 hónapos), de azért még sokat alszik. Ma valószínűleg lemegyünk a doktor nénihez is, levisszük a zárójelentését.Amíg mi a kórházban voltunk, Angit elvitte Apa a Papáékhoz. Innentől kezdve egész héten ott volt, és este Apa is oda ment aludni. Nagyon sokat köszönhetünk Nekik, nagyon hálásak vagyunk a sok segítségért... hisz ha Ők nincsenek, akkor Apának egy hét szabadságot kellett volna kivennie. De nem is csak ez a fontos, hanem az is, hogy tudtam, hogy jó helyen van Angi, törődnek Vele, mentálisan is tanítják, és lelkileg is vigyáznak Rá, hogy minél kevésbé érezze meg a körülötte történt változásokat. Nagyon nagy megkönnyebbülés volt ez nekem az adott helyzetben.
Apa is rengeteget segített. Szegény ingázott közöttünk, hol a kórházba rohangált nekünk cuccokkal, hol a Papáékhoz hordta ami Nekik kellett cucc. Valójában felborult a családi életünk, el voltunk szakítva egymástól, de egy olyan családi összetartásban kellett ezt megélnünk, ami nagyon megkönnyítette az amúgy nehéz pillanatokat. Nekem nem volt másra gondom, minthogy Vikici mellett teljes egészében ott legyek, vígasztaljam, szeressem. Persze, Angi annyira hiányzott, hogy az néha szinte fájt, de mennyivel rosszabb lett volna, ha nem tudom, hogy biztonságban van, szeretik, vigyázzák.
Anyutól is sok segítséget kaptam, Ő lelkileg támogatott messziről, telefonon keresztül. Amikor nehéz időszakok voltak, mindig Őt hívtam, és Ő vígasztalt. Ez is nagyon sokat jelentett.
Kivételesen szerencsésnek érzem magunkat, hogy ilyen családunk van!
2008. április 7., hétfő
Betegek a lányok
Címkék:
Mindennapok,
Scrapbook digitális
Ma reggel készültünk Angival a doktor nénihez. Azonban reggelre Vikici is rosszul lett. Periodikusan sírt nagyon, láthatóan erős fájdalma volt. Nem tudtuk eldönteni, hogy csak a hozzátáplálástól fájhat-e a hasa, vagy valami más? De az látszott, hogy nagyon fáj Neki és nagyon nyugtalanított, gyanús, hogy ez nemcsak sima hasfájás. Ezért Őt is levittük a doktor nénihez. Mindkettőjüket beutalta a Madarász kórházba kivizsgálásra. A többit elmondja az alábbi kép, ami szintén az albumunk részét fogja képezni, hisz sajnos ez is egy emlék:
2008. április 6., vasárnap
Sajnos még nincs jól Angi
Címkék:
Mindennapok
Tegnapelőtt reménykedtem, hogy már jobban van az antibiotikumtól Angi. De sajnos tévedtem. Aznap éjszaka is többször kellett lázcsillapítani, és tegnap reggel kétszer hányt, egész délutánig folyamatosan láza volt, egyfolytában húztuk lefelé. Aztán délutánra megint jó kedve lett, a láza is elmúlt. Éjjel egyszer kellett Neki Nurofent adni (de úgy, hogy este kúppal tettük le). Hát, nem tudom. Nagyon reménykedek benne, hogy szépen lassan beindul a javulás. Ha nem, akkor megyünk vissza a doktor nénihez. :-(
Ezért ma nem is megyünk a mamához, mert nem akarjuk Kristófot is megfertőzni. Tegnap áthozta Apa, megköszöntöttük, ma meg csak Apa ugrik át, hogy Zotyiékat is egy kicsit lássa. Délután viszont jönnek barátok vendégségbe, de ott nincs kicsi gyerek.
Azóta már sajnos Viki is betaknyosodott. És az éjszakai kelései teljesen rejtélyesek számunkra. Ő simán átaludta az éjszakákat, 10-12 órákat aludt egy huzamban. Most pedig többször is kel, és mindig rezignáltan... már nem nagyon tudok másra gondolni, minthogy a foga.
Szopi: tegnap többször is "rákényszerítettem", hogy szopizzon, hogy ne menjen el a tejem... de igazából nem nagyon akar. Én meg nem akarom folyamatosan kényszeríteni. Most úgy döntöttem, hogy hagyom, ha akar szopizik, ha nem, akkor nem. Úgy vettem észre rajta, hogy naponta egyszer-kétszer van úgy, hogy szívesen veszi, ha kínálom (Magától már nem keresi). Az lesz, hogy hagyom, hogy szopizzon csak annyit, amennyit akar, aztán vagy beáll arra a szervezetem, vagy ha elmegy a tejcsi, akkor ez van. Azt szokták mondani, hogy a szopinak addig kell tartani, amíg mindkét félnek jó. Ha Ő már nem igényli valamiért, akkor nem kényszerítem.
Kíra 2 éves
Címkék:
Scrapbook digitális,
Ünnepek
2008. április 4., péntek
Angi beteg, de már javul, Viki nem szopizik
Címkék:
Mindennapok
Angi sajnos megint beteg. Már hét elején folydogált az orra, de még nem látszott, hogy csak kisebb nátha, vagy komolyabb. Kedd éjjel azonban belázasodott egy kicsit. Akkor még lehúztuk Nurofennel, de ezek után szerdán már nem vittük bölcsibe. Amikor felkelt elég nyűgi is volt, nagyon bújt. De közben meg Viki is igényelt, elaltatni képtelen voltam, háromszor is próbálkoztam, de mire elaludt volna, mindig jött Angi valamiért, és felkeltette, mikor már csak pár perc kellett volna a mély alváshoz (néha jó lenne ketté szakadni). Végül megkértem Iri mamát, hogy átmehessen Angi. Át is vittem. Hazafelé Vikivel még gyorsan bevásároltunk, aztán a munkaügyeket intéztem, mert jövő héttől kezdek dolgozni (zömében itthon, amikor meg ki kell menni, akkor Viki a Papáéknál lesz, anno Angira is Ők vigyáztak ilyen esetekben).
A mamáéknál még szerda délelőtt volt láza, aztán itthon este is. Az éjszaka sem volt egyszerű. Csütörtök reggel pedig már sírva kelt, és hányt is (a huruttól). Fel is hívtam a gyerekorvost, délutánra kaptam időpontot. Délelőtt még gyorsan elintéztem a fogorvost, meg néhány fontos dolgot, addig a lányok megint a Papáéknál voltak, ott aludtak is egyet szerencsére. Délután pedig lementünk a doktor nénihez (egész nap folyamatosan lázas volt, három óránként adtuk Neki a különböző lázcsillapítókat). A doktor néni semmit nem talált, felírt egy antibiotikumot, és azt mondta, hogy várjunk szombatig, és ha nem javul, akkor kezdjük el. Ha meg nem lesz rá szükség, akkor hétfőn mehet bölcsibe.
Azonban, mikor hazajöttünk az orvostól, megpróbáltam letenni Őket, de Angi megint sírni kezdett, megint belázasodott, és megint hányt. Addigra már Apa is hazaért, leszaladt a gyógyszertárba, kiváltotta az antibiotikumot, és úgy döntöttünk, nem várunk szombatig, hanem elkezdjük (már kétszer volt ilyen Neki, és az antibiotikum mindig pillanatok alatt csodát művelt). Ez most is segített, éjjel csak egyszer kellett csillapítani a lázát, meg egyszer hajnalban, de akkor igazából csak hőemelkedése volt, csak gondoltuk megelőzzük a nagyobb lázt. Ma reggel teljesen leizzadva ébredt (ami talán jó is ilyenkor), de egész jó volt a kedve, játszott, láza nem volt, és még jól evett is. Délelőtt azért megint letettem, most alszik. Az alvás ilyenkor nagyon jótékony.
Remélem, az antibiotikum megint gyorsan segít rajta, és Viki nem kapja el. Szegénykém mostanában annyit beteg, jöhetne már a nyár, és lehetne egy kicsit vírus/baktérium-mentes időszak. Úgy sajnálom ilyenkor Őket.
Viki meg valószínűleg nem sokáig fog már szopizni. Napközben egyre ritkább, hogy elfogadja a szopit, valahogy nem kell Neki. Éjszaka még hagyján, de pont emiatt, hogy napközben nem fogadja el, egyre kevesebb a tejem, így mostanában már éjszaka is szinte óránként kelt. Ezért tegnap éjjel kipróbáltuk, hogy kapott tápszert, és így csak kétszer kelt fel. Lehet, hogy lassan abbamarad a szopi, de nem baj, én annak is örülök, hogy idáig sikerült kihúzni. Szerencsére már gyümölcsöt meg főzeléket is egész jól eszik. Most Viki is alszik.
2008. április 3., csütörtök
Viki mászik, most már igazán!
Címkék:
Lányok fejlődése
Ma először mászik rendesen Viki. Eddig is változtatott helyet, de olyan össze-vissza volt még a technikája. Most viszont arra figyeltem fel, hogy tökéletesen mászik. És még csak 10 nap múlva lesz 6 hónapos. Olyan büszkék vagyunk rá!
Pár másodpercet sikerült elkapnom belőle, íme:
2008. április 2., szerda
Ildi mama
Címkék:
Scrapbook digitális,
Ünnepek
Ildi mamának vasárnap tartjuk a születésnapját. Az ajándékainak részét fogja képezni ez a kép is bekeretezve. Úgy várom már, biztosan nagyon fog örülni neki. :-) De pszt, ez most még titok...
A kép eredeti méretben letölthető innen.
2008. március 31., hétfő
Viki és a tükör
Címkék:
Mindennapok
A hálószobánk körben tükrös gardróbbal van beépítve. Itt tartjuk a ruhaszárítót is, jobb ötlet híján... Máskor, ha teregetek, be szoktam vinni Vikit, és leteszem a franciaágyra addig. Most már ezt nem mertem, mert már annyira kúszik/mászik, hogy folyamatosan rettegek, hogy ha egy másodpercig nem figyelek, nehogy leessen. Ezért gondoltam egyet, és letettem a földre, hadd menjen. Na, több sem kellett Neki! Egyből nekiindult a tükörnek, gyorsan meg is örökítettem:
Igen! Az arcán pontosan az a döbbenet látszik, amikor meg akarta fogni a "másik babát". :-)
2008. március 30., vasárnap
Viki aktivizálódik a játszótéren
Címkék:
Mindennapok
Mivel az eljegyzés délután lesz, délelőtt lementünk még a játszótérre. Viki most először nem aludt el azonnal, hanem addig nyűglődött, míg el nem érte, hogy kivegyem. No, akkor egyből csönd lett! :-) Nagy kerek szemekkel nézelődött, tetszett Neki, ahogy a "nagyok" játszanak. Sikerült is megörökíteni így egy pillanatot:
2008. március 26., szerda
Első hosszabb utunk
Az úttól is és a Vikinek idegen környezettől is tartottam egy kicsit. Angi is régen volt már otthon, utoljára tavaly augusztusban mentünk, akkor már ugye eléggé a vége felé tartottam a terhességemnek, szülés óta meg még nem indultunk neki.
A félelmem ellenére minden nagyon jól sikerült. Viki az út nagy részét átaludta, Angival pedig végig játszottam, zenét hallgattunk, énekeltünk, így viszonylag jól eltelt. A végén volt már egy kis nyűgösködés, de ezt le lehetett kezelni.
Az alvás pedig minden várakozásomat felülmúlta. Egy szobában aludtunk négyen, amitől kicsit tartottam (otthon voltak tesómék is, így a kétszobás lakásban osztódni kellett). Teljesen jól működött így is az alvás, mindkét gyerek végigaludta az éjszakát.
Az otthonlétünk alatt megünnepeltük Öcsém név- és szülinapját és az én névnapomat is. Ezzel a tavaszi ünnepeink egyik része lezárult (február-március). Lesz még egy második felvonás is az áprilisi ünnepelteknek, de arról külön képet fogok készíteni. A mostaniról az alábbit sikerült:
Összességében nagyon jó volt. Úgy a kimozdulás, mint az, hogy otthon lehettünk. Bár furcsa, mert úgy éreztem, mintha nemrég lettem volna ott, nem éreztem a fél év kimaradást.
Tegnap (kedden) jöttünk haza.
A kép eredeti méretben letölthető innen.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)














