Családunk Krea-tükre

Angi imádja a kisvakondot. Ha 100-szor nem láttuk már minden meglévő dvd-jét, akkor egyszer sem. Régóta terveztem, hogy készítek egyet Neki a falára dekorgumiból. Most végre meg is valósítottam.

Direkt nem tettem fel a falra, gondoltam megvárom, hogy hazajöjjön, és majd együtt. De ez nem jött be, mert annyira örült neki, hogy a kezében akarta tartogatni, viszont már így is majdnem szétszedte, mert azért nem finoman fogta meg és vizsgálgatta... Gondoltam, felteszem a falra, hogy megvédjem a jószágot... azt a hisztit!!! Odaadtam Neki, úgy voltam vele, hogy maximum kijavítom, ha elrontja. És akkor már nagyon finoman bánt vele! Nem is lett semmi baja, és kb. fél óra múlva már fel is tehettük együtt a falra, most ott vigyorog. :-)

Este a mi ágyunkban akart aludni (mióta beteg volt, szokta ezt igényelni, de elalvás után átvisszük a helyére). Elkészítettem Neki a helyet, betakargattam, és közben kérdeztem, hogy "a kisvakond meg ott maradt a szobádban egyedül?" Rá is vágta, hogy "igen". Pár perccel később láttam, ahogy cipelte vissza a szobájába a takaróját, párnáját. :-) Bementem utána, és mondta, hogy visszament a kisvakondhoz. :-)) Megnyugtattam, hogy vigyázni fogja az álmát a kisvakond, és láthatóan ennek örült, fel-felpillantott rá (az ágya fölé tettük). Azóta már édesen alszik. :-)

A sémát Zina blogján láttam, köszönet érte.

Legközelebb elkészítem Neki Eperkét is, azt is szereti. De előtte Vikici ajtajára szeretném a nevét kiírni... ha megint tudok majd egy kis időt szakítani. (Felváltva alkotgatok Nekik, hol az egyiknek, hol a másiknak, mert így igazságos!)