Tegnap este már éreztük Vikin, hogy a fürdés utáni olvasás/készségfejlesztő játékból való "kimaradást" rosszul viseli. Dehát ha kitesszük mondjuk az állatos kártyák közé, akkor azonnal viszi, rámolja, stb. Így Ő is szokott kapni mesekönyvet, és addig olvas a kiságyában, míg Angival játszunk. De tegnap ez már nem volt elég. Ezért gondoltunk egyet, Apa egyik szobában olvasott Vikivel, én a másikban játszottam Angival... Viki már két szót is összekötött (pápá vonat), alig 15 hónaposan. Angi pedig néhány szót már el tud olvasni (pl. szavanna, erdő, illetve amik a játékában vannak - csak úgy játék közben megjegyezte). Pedig Ő is alig múlt még 3 éves. Hihetetlen mennyire fogékonyak tudnak lenni.
Éjjel aztán Viki felsírt. Nemcsak a szokásos nyöszörgés volt, hanem keserves sírás, és nem tudtuk megvígasztalni, egyértelműen látszott, hogy a hasa fáj. Mint mindig ilyenkor, megint megrémültünk, hogy kiújult a bélbetüremkedése??? (3 éves koráig újulhat ki, asszem addig ettől a félelmünktől nem fogunk szabadulni, és nem fogunk tudni nem egyből arra gondolni - ráadásul abban az esetben ugye minél előbb be kell jutni a kórházba, akkor van esély megúszni a műtétet, ahogy a múltkor ebben szerencsénk is volt). Már felöltöztem, félig Őt is felöltöztettem, hogy indulunk a kórházba, amikor megnyugodott. Valószínűleg valami kis bélgörcs lehetett. Azért ilyenkor mindig átélem, hogy milyen szörnyű, mikor a gyerekünk szenved, és nem tudunk segíteni Neki. De minden jó, ha a vége jó! :-) Utána nehezen aludt vissza, de reggel jókedvűen ébredt, nyoma sincs az éjszakai kalandunknak.
2 megjegyzés:
Örülök, hogy "vaklárma" volt és már minden rendben!!!
Remélem, már meggyógyult a kicsi! (a változatosság kedvéért most Lili beteg...)
Jelöltelek játékra, nézz be a blogomra, ha van időd!
Megjegyzés küldése