Na, már jó egy hetes élménybeszámolóval vagyok elmaradva... nade állandóan versenyzek az idővel, gondolom ez másnak sem ismeretlen...
Most akkor mesélek egy kicsit időben visszafelé: a legfrissebbről legelőször, aztán szépen haladunk visszafelé az időben:
Ma:
Ezen a hétvégén nem utaztunk sehová kivételesen. Tegnap már este megfőztük a mai ebédet, ma délelőtt csak egy sima vásárlást intéztünk (bár a két csajszival ez soha nem sima), most délutánra terveztünk csak programot. Ez sem volt extra, elmentünk az Omszki tóhoz. Először hátulról közelítettük meg, mert ott sekélyebb a part, meg kicsit vadregényesebb (és koszosabb :-( ). Nade kacsákkal vízpartra menni úszás nélkül??? Halva született ötlet. A két lány folyamatosan fejest szeretett volna ugrani a tóba, semmi más nem is érdekelte őket. Addig azért le tudtuk ültetni Őket, míg barack-kukorica pikniket tartottunk, mert a hasuknak azért Ők sem ellenségeik. :-) De ez csupán pár perc nyugalmat jelentett.
Egy ideig bírtuk türelemmel, aztán úgy döntöttünk, átmegyünk a másik oldalra. Kocsiba vissza, körbe, kocsit le, homokozó, tollas és társai kézbe, séta a homokos részhez. Na de azt miért nem láttuk a túloldalról, hogy vándor-vidámpark van éppen??? Itt kezdődött a következő küzdelem, hogy a lányok fel akarnak ülni (gyerekeknek való cucc persze nem volt csupán egy körhintából és egy dodzsemből állt a repertoár, és számomra nem volt túl bizalomgerjesztő a csapat sem - ami a játékok karbantartását illeti, de nem mindig az van a felszín alatt, amit elképzelünk...). Angika nem adta fel - hiába, Ő már kiskamasz - nem mozdult a dodzsem mellől. Végül megbeszéltük Apával, hogy ha fel tudunk úgy ülni Velük, hogy senki más nem jön (hogy még véletlenül se jöhessenek belénk), akkor egy kört megyünk Velük: Ő Angival ül egy kocsiba, én meg Vikivel a másikba. Kijött a vadcsapat, vártunk, oké, nem mennek még egy kört. Lányokkal beszéltünk, elmondtuk, hogy mit találtunk ki. Odamentünk, szóltam a bácsinak, hogy beülnénk a picikkel, de csak akkor, ha csak mi két kocsival tudunk menni. Azt mondta, hogy oké. Pár másodpercre rá visszajött az előző vadcsapat (ekkor már ültünk a kocsikban, így kíváncsian vártam, hogy most akkor mi lesz - a bácsi szólt Nekik, hogy várják ki a következő kört, most csak mi megyünk. Ennyit az előítéletekről! Annyira hálás voltam Neki! Mert így lehetővé vált a lányoknak, hogy kipróbálják a dodzsemet, amit még sok-sok évig nem engednék Nekik a szokásos körülményekkel. Így viszont csak ketten Apával keringtünk, figyeltünk, hogy semminek ne ütközzünk, és szolídan élvezhették az "autót". :-) Jó volt. Mivel előre megbeszéltük, hogy csak egyet megyünk, utána szépen ezt el is fogadták, és elmentünk a homokos részre játszani.
Mikor már én sem kellettem a játékhoz, végre odaülhettem Apa melllé a plédre. Romantikusan piknikeztünk, néztük a lányainkat, és örültünk egymásnak, magunknak. :-) Ja, meg bohóckodtunk és nevettünk jókat. :-) Ugyanis akartunk magunkról készíteni egy puszis fotót (igen, megint egyet, mert már mutattam itt néhányat), és soha nem sikerült jól. Volt, amin látszott a fényképezőgép árnyéka, majd Apa egyre jobban lekerült a képről, stb. Ja, és mindegyiken kilóg a polóm akasztója! Megmutatom, mik készültek, csak úgy a poén kedvéért. De végül is tök mindegy volt, a lényeg az volt, hogy nagyon jól szórakoztunk közben. :-)
Hazafelé meg azon mulattunk, hogy Vikike imád cipekedni. Mindig mindent magára aggat és Ő akarja vinni. Most is ezt tette a tollasütőkkel. Hallottuk, ahogy a környéken mondják az emberek miközben ballagtunk ki a szigetről, hogy "figyeld már" és mutattak Vikicire... tuti azt hitték, hogy rabszolgának használjuk a gyereket! :-D Mert így nézett ki, és ha le akartuk venni Róla, ordított:
Jó volt, na! Élménydús délután lett ebből a mai napból. :-)
És mivel ilyen jó sokat sikerült írnom a mai napról, inkább nem ebbe a bejegyzésbe írom a többi napot, hanem visszadátumozva mindegyiknek külön bejegyzést írok arra a napra, amikorról valójában szó van... szóval érdemes lesz múlt hétvégéig visszalapozni. ;-)
Ja, és alkotásokban sem vagyok ám tétlen... sokminden készül, de mind meglepi vagy határidős. Majd jól egyszerre fogom idezúdítani az elmúlt hetek alkotásait. :-)
Most akkor mesélek egy kicsit időben visszafelé: a legfrissebbről legelőször, aztán szépen haladunk visszafelé az időben:
Ma:
Ezen a hétvégén nem utaztunk sehová kivételesen. Tegnap már este megfőztük a mai ebédet, ma délelőtt csak egy sima vásárlást intéztünk (bár a két csajszival ez soha nem sima), most délutánra terveztünk csak programot. Ez sem volt extra, elmentünk az Omszki tóhoz. Először hátulról közelítettük meg, mert ott sekélyebb a part, meg kicsit vadregényesebb (és koszosabb :-( ). Nade kacsákkal vízpartra menni úszás nélkül??? Halva született ötlet. A két lány folyamatosan fejest szeretett volna ugrani a tóba, semmi más nem is érdekelte őket. Addig azért le tudtuk ültetni Őket, míg barack-kukorica pikniket tartottunk, mert a hasuknak azért Ők sem ellenségeik. :-) De ez csupán pár perc nyugalmat jelentett.
Egy ideig bírtuk türelemmel, aztán úgy döntöttünk, átmegyünk a másik oldalra. Kocsiba vissza, körbe, kocsit le, homokozó, tollas és társai kézbe, séta a homokos részhez. Na de azt miért nem láttuk a túloldalról, hogy vándor-vidámpark van éppen??? Itt kezdődött a következő küzdelem, hogy a lányok fel akarnak ülni (gyerekeknek való cucc persze nem volt csupán egy körhintából és egy dodzsemből állt a repertoár, és számomra nem volt túl bizalomgerjesztő a csapat sem - ami a játékok karbantartását illeti, de nem mindig az van a felszín alatt, amit elképzelünk...). Angika nem adta fel - hiába, Ő már kiskamasz - nem mozdult a dodzsem mellől. Végül megbeszéltük Apával, hogy ha fel tudunk úgy ülni Velük, hogy senki más nem jön (hogy még véletlenül se jöhessenek belénk), akkor egy kört megyünk Velük: Ő Angival ül egy kocsiba, én meg Vikivel a másikba. Kijött a vadcsapat, vártunk, oké, nem mennek még egy kört. Lányokkal beszéltünk, elmondtuk, hogy mit találtunk ki. Odamentünk, szóltam a bácsinak, hogy beülnénk a picikkel, de csak akkor, ha csak mi két kocsival tudunk menni. Azt mondta, hogy oké. Pár másodpercre rá visszajött az előző vadcsapat (ekkor már ültünk a kocsikban, így kíváncsian vártam, hogy most akkor mi lesz - a bácsi szólt Nekik, hogy várják ki a következő kört, most csak mi megyünk. Ennyit az előítéletekről! Annyira hálás voltam Neki! Mert így lehetővé vált a lányoknak, hogy kipróbálják a dodzsemet, amit még sok-sok évig nem engednék Nekik a szokásos körülményekkel. Így viszont csak ketten Apával keringtünk, figyeltünk, hogy semminek ne ütközzünk, és szolídan élvezhették az "autót". :-) Jó volt. Mivel előre megbeszéltük, hogy csak egyet megyünk, utána szépen ezt el is fogadták, és elmentünk a homokos részre játszani.
Mikor már én sem kellettem a játékhoz, végre odaülhettem Apa melllé a plédre. Romantikusan piknikeztünk, néztük a lányainkat, és örültünk egymásnak, magunknak. :-) Ja, meg bohóckodtunk és nevettünk jókat. :-) Ugyanis akartunk magunkról készíteni egy puszis fotót (igen, megint egyet, mert már mutattam itt néhányat), és soha nem sikerült jól. Volt, amin látszott a fényképezőgép árnyéka, majd Apa egyre jobban lekerült a képről, stb. Ja, és mindegyiken kilóg a polóm akasztója! Megmutatom, mik készültek, csak úgy a poén kedvéért. De végül is tök mindegy volt, a lényeg az volt, hogy nagyon jól szórakoztunk közben. :-)
Hazafelé meg azon mulattunk, hogy Vikike imád cipekedni. Mindig mindent magára aggat és Ő akarja vinni. Most is ezt tette a tollasütőkkel. Hallottuk, ahogy a környéken mondják az emberek miközben ballagtunk ki a szigetről, hogy "figyeld már" és mutattak Vikicire... tuti azt hitték, hogy rabszolgának használjuk a gyereket! :-D Mert így nézett ki, és ha le akartuk venni Róla, ordított:
Jó volt, na! Élménydús délután lett ebből a mai napból. :-)
És mivel ilyen jó sokat sikerült írnom a mai napról, inkább nem ebbe a bejegyzésbe írom a többi napot, hanem visszadátumozva mindegyiknek külön bejegyzést írok arra a napra, amikorról valójában szó van... szóval érdemes lesz múlt hétvégéig visszalapozni. ;-)
Ja, és alkotásokban sem vagyok ám tétlen... sokminden készül, de mind meglepi vagy határidős. Majd jól egyszerre fogom idezúdítani az elmúlt hetek alkotásait. :-)
1 megjegyzés:
Óh Bea, mindig olyan jókat szórakozok a bejegyzéseiden... kiváncsi is vagyok a többi napra:D:D
Megjegyzés küldése