A legfontosabbat nem is meséltem! Abbahagytuk a cumizást (mármint Vikike :-P). Ezzel a dologgal valahogy olyan szerencsénk van, mindkét gyerekkel nagyon egyszerűen ment. Egy titka volt: hallgattunk az érzéseinkre, amik megsúgták, hogy mikor készek rá. Vikikével is teljesen tervezetlenül, egyik napról a másikra történt. Írtam az előző bejegyzésemben, hogy szombaton a Papáéknál voltak a lányok (mikor mi moziztunk). A tartalék ruhás táskájukba bekészítettem a cumit, mert arra azért már törekedtünk, hogy ha lehet csak akkor kapja meg, ha nyűgös, vagy alvás van. Nem mondtam külön a Mamának, hogy ott van bent, Ő pedig ebéd utáni alvásnál kérdezte a gyereket, hogy "hát a cumid?". Erre Vikike rávágta: "nem kell cumi, mert én már nagylány vagyok". :-D A Papáék azt hitték, hogy erre van betanítva, és ebben maradtak. Mikor már fel is kelt, akkor vette észre a Mama a táskában a cumit, de akkor persze már nem hozta szóba.
Ezt elmesélték nekünk, mikor mentünk a lányokért. Egymásra néztünk Apával, és azonnal tudtuk, hogy tovább kell játszani ezt a játékot. Hazafelé meg is beszéltük Vikikével, hogy mi otthon sem találtuk a cumiját... mikor hazaértünk, meg kellett mutatni Neki a szokásos helyeket, ahol lenni szoktak a tartalékok (előtte gyorsan eldugtuk). Nem találtuk, ettől megnyugodott, és kész. :-) Azóta 4 éjszaka is eltelt, néha megkérdezi, akkor megbeszéljük, hogy "tudod, hogy elveszett, meg különben is Te már nagylány vagy...", és ezzel megnyugszik. Mondjuk múltkor megkérdezte, hogy ha Ő már nagylány, akkor mikor jöhet úszni Angikával? (Három éves kortól lehet.) :-D Van esze a gyereknek. :-)
Megint egy lépéssel nagyobbak lettünk. :-) Így alszik a kis Drága cumi nélkül:
3 megjegyzés:
De jó :) Most már tényleg nagylány lett :) Veletek örülünk :)
Nálunk két gyerek volt cumis, mindkekettőnél simán ment a leszokás, pedig féltem, hajjaj... De nem volt gond. Ő is ügyes nagylány már, valóban.:))
Gratulálok ehhez a nagy lépéshez!
Megjegyzés küldése