Ez a blog a családunkról szól. Néha kreatívkodva, néha csak simán írva és fotókkal illusztrálva, de mindig a CSALÁDUNKról. Köszi, hogy benéztél.
RSS

2010. augusztus 1., vasárnap

Hétvége

Érdekes vegyesfelvágottként telt el a hétvégénk.


Tegnap hajnali ötkor Angika felkelt, hogy pisilnie kell - aztán rátört valami nagyon erős fejfájás. Mivel Neki még sosem fájt a feje, eléggé elkezdtünk aggódni. Egy órára rá sugárban hányt :-((. Ez is furcsa volt Tőle, mert már nagyon régen, ha hány, időben szól, de most olyan hirtelen jött Neki, hogy nem tudott, telibe kapta az ágyunkat, mert ekkorra már ott volt velünk.
Utána egész jól lett, de nap köben még kétszer ugyanez lezajlott: erős fejfájás, majd hányás. Beszéltem a fülorvosunkkal, mert utána olvastam a neten, és ott volt olyan, hogy lehet ez jele gennyes fülgyulladásnak is, vagy gennyes homloküreg gyulladásnak is. Mivel pénteken voltunk kontrollon - az orrmandulája miatt mostanában sokszor volt fülproblémánk -, ezért hívtam fel a füldoki nénit, hogy elképzelhető-e, hogy a füle miatt van valami. Azt mondat, hogy mivel előző nap látta a fülét, azt szinte kizártnak tartja, mert most szép volt a füle már. (Épp kapott egy orrspray-t, hogy előkészítsék vele a mandulaműtétre, ami nyaralás után lesz.)
Felhívtam az ügyeletet is, begyűjtöttem az infókat, hogy hová tudunk menni, ha úgy érezzük, hogy menni kell. Este 11 körül volt az utolsó hányás - ekkor már 39 fokos lázzal  is párosult. Mellettem aludt éjszaka, innentől kezdve nyugodtan, a láza is szépen ment lefelé. Reggel már reggelizett velünk (igaz, hogy pirítóst adtunk Neki), és azóta semmi baja. Bármi is volt ez, egy nap alatt legyűrte.

Ma reggel viszont Apa kelt úgy, hogy minden porcikája, ízületei, mindene fáj (közben beszéltem anyukámmal, az öcsém is hasonlóval szenved). Gondolom, ez meg valami vírus lehet, vagy nem tudom. 1000 mg C vitamin apának, meg egy kis fájdalom-csillapító, most már Ő is sokkal jobban van, talán még sikerült időben elkapni.

Azért nem ültünk sóhajtozva és sírdogálva, hogy jaj mi lesz most. :-)

Tegnap, amikor Angika egy-egy hányás után éppen jól volt, ugyanúgy játszott, szaladgált, eleven volt, mint máskor. Ezért voltak játszadozások, hülyéskedések egész nap, mutatok néhány fotót, hadd beszéljenek helyettem. :-)
Apa nagyon szupi papírrepcsiket tud hajtogatni (nekem már nem jön össze, elfelejtettem). Hajtogatott néhányat a lányoknak, ment a nagy repcsidobálás. Angika már ügyesen dobja, és tudatosan arra megy, hogy minél messzebbre és minél szebben repüljön. :-)
Na, Vikkancs viszont haláli: El nem engedi a repcsit, csak olyan mozdulatot tesz, mintha eldobná, de valahogy nem meri/nem akarja, és miután néhány kört leír a repcsivel, eldobja Magát az ágyon. Mindezt csakis azután, miután 10-szer elmondta, hogy "Apa nézd, Apa nézd, mit csinálok". 100-adszor ugyanazt nézni Apa kicsit már megunta, így lepasszolta nekem a dolgot, és Vikike nem fáradt, jött, hogy "Anya nézd, anya nézd... :-D"
Nagy pakolgatás közben előkerült a bulizós parókám is, Angika pedig azonnal felkapta. Be kell vallanom, Neki jobban áll, mint nekem... :-P
... na ebből persze Vikike se maradhatott ki... :-)
Estére pedig így nézte a mesét a megfáradt tévés társaság...
Mivel mint fent írtam ma meg Apa volt nem jól, próbáltam elvinni a lányokat egy kicsit itthonról, hogy pihenhessen. Délelőtt elmentünk vásárolni, majd aludtak egy nagyot (meglepően nagyot, és meglepően még Angi is aludt), aztán elmentünk moziba megint. :-) Csingiling és a nagy tündérmentés című mesét néztük meg. Nálunk ez a mese (is) nagy sláger szokott lenni, mikor megláttam, hogy lesz a moziban, már tudtam, hogy viszem a lányokat. Akkorra már Apa is jól volt, de valahogy nem volt kedve erre moziba jönni :-P - a Forma 1-et valahogy többre értékelte, nem értem....
Aranyos volt a film, még én is elnézegettem, bár ilyenkor én sokszor a lányokat nézem, azzal foglalkozok, hogy milyen jó örülni, boldognak látni Őket.
Íme egy részlet a filmből, hátha Te is megnéznéd:


Mozi után még fagyiztunk egyet, hazaérve már vacsi, fürdés és fekvés volt (az esti mese ma ki is maradt).

Apával azon viccelődtünk, hogy szokta mondogatni, hogy alig várja mikor felnőnek a lányok, és elmegyünk vásárolgatni, ruhákat venni, és végre lesz egy nyugodt délutánja, amikor meccset nézhet heverészve, sörözgetve. :-P
Angika meg szokta mondani, hogy "Anya, mikor tartunk lánynapot?" (Az Anna és Petiben van ilyen, onnan vette.)
Mondtam ma Apának, hogy ugye Ő sem hitte, hogy ilyen hamar eljön az a pillanat, mikor a csajok elhúznak itthonról és van egy kis nyugija? Csak még nem divatozni, bár akár azt is lehetne, mert amilyen kicsik még a lányok, annyira nem vesznek fel akármit...

Köszi, hogy benéztél, legyen szép vasárnap estéd, és ne gondolj a hétfőre... 

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2 megjegyzés:

eralilla írta...

Jó újra olvasni a soraidat. nagyon szeretem a képes beszámolóidat.
Hát, azért nem lehetett semmi ez a "kis betegség". (nem lehetett napszúrás? bár nem tudom, arra milyen idő volt.) S persze nem is aza lényeg, hogy mi volt, hanem az, hogy rendben van a lányka.

Beandy írta...

Köszi Era. :-)
Nem, nem lehetett napszúrás, mert nem voltunk kint annyit. Mondhatni pénteken csak ide-oda menőben voltunk kint, mert dokinál voltunk, egyebeket intéztünk. Fogalmam sincs, hogy mi lehetett.

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...