Ez a blog a családunkról szól. Néha kreatívkodva, néha csak simán írva és fotókkal illusztrálva, de mindig a CSALÁDUNKról. Köszi, hogy benéztél.
RSS

2008. június 19., csütörtök

Új gipsz falikép Vikici szobájába


Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Api fiúk 4 hónaposan

Azóta már lassan 6 hónaposak lesznek, csak le vagyok maradva egy kicsit... de igyekszem behozni magam. :-)
A képen a gyermekszobákra jellemző káoszt próbáltam szemléltetni... őszintén szólva ez az alkotásom most nekem nem annyira tetszik... lehet, hogy neki fogok futni még egyszer...

Olyan nagyfiúk már! A kép eredeti méretben letölthető innen.

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2008. június 18., szerda

Mákos tészta

Mivel én egy ideje a 90 napos fogyókúrán élek, mindig eltervezem, hogy mit fogok másnap enni, és általában megosztom ezt a családdal is. Egyrészt azért, hátha hasonlót kívánnak (és akkor könnyebb egységesen főzni), másrészt pedig azért, mert ha Ők is megkívánják, akkor jó előre tudnom, hogy nagyobb mennyiséget készítsek.
Bogácson is ezt tettem. Tudtam, hogy másnap szénhidrát napom lesz, és közöltem a családdal (illetve Éváékkal is, mert együtt nyaraltunk), hogy mákos tésztát fogok másnap vacsira enni. Na, erre úgy ugrott mindenki, mintha legalábbis tatár beefsztek-et, vagy valami hasonlóan extra kajaötletet dobtam volna fel...
A lányok így falták :-) :

A kép eredeti méretben letölthető innen.

Az oldalt egyébként a 11. heti vázlat kihívás vázlata alapján készítettem, ami így nézett ki:

* Heti vázlat kihívás

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2008. június 15., vasárnap

Apa és én II.

Ahogy néhány bejegyzéssel lejjebb arra már utaltam, ehhez a témához két oldal illik, amelyből az elsőt - Angival - volt még csak időm határidőre elkészíteni. Vikicivel is elkészült ez az oldal. A nehézségek és a sok esemény miatt ez volt az egyetlen kép, amit a nyaralás alatt tudtam készíteni. Nem így terveztem, dehát ember tervez...

A kép designja szándékosan ugyanaz, mint a másiké. Így, együtt alkotnak egy párt:

A kép eredeti méretben letölthető innen.

*Gyorskör

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Bogács - képekben

És bár prózában inkább a csalódásainkról írtam, azért voltak szép és jó pillanatok is a betegségek és rossz idő ellenére is. Képekben inkább erről:

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Hazajöttünk

Tegnap hazaérkeztünk. Sajnos a nyaralás nem sikerült úgy, ahogy elterveztük, úgy is mondhatnám, hogy azt állapítottuk meg Apával, hogy eddigi életünk legrosszabb nyaralása volt. :-( Az idő szinte végig pocsék volt, és mindkét csibénk meg is betegedett. Angi jobban, Vikici kevésbé (reméljük, Ő ennyivel meg is ússza). Először azt hittük, hogy csak a hűvös idő miatt, illetve hogy hiába meleg vízben fürödtek, a levegő mégsem volt elég meleg. Aztán Miskolcon (erről később) elvittük gyerekorvoshoz, ahol kiderült, hogy ez bizony valakitől összeszedett nyavalya, nem egy nátha. Kapott is antibiotikumot már megint. Be van gyulladva a mandulája is meg a torka is, gyakran 40 fok körüli láza van, és a huruttól hány is egyfolytában, szinte egyáltalán nem eszik, ha végre kicsit jobban van és bekap valamit, az meg kijön. Még az a szerencse, hogy inni viszont rengeteget iszik.
Ma már kicsit jobb volt a helyzet, a javulás határozottan látszik. Reméljük, hogy pár nap, és meggyógyul szegénykém.
Amúgy Bogács, mint nyaralóhely annyira szupi volt. Tényleg nagyon jó hely, máskor is fogunk menni, és reméljük nagyobb szerencsénk lesz. Tetszett az apartman is, a környezet is, a gyerekeknek a játszólehetőségek, kirándulóhelyek, minden-minden. Majd készítek néhány oldalt, és fel fogom tenni.
A rossz idő miatt 16-a helyett már 13-án eljöttünk. Eredetileg az volt a terv, hogy 16-án átmegyünk Miskolcra, ahol a 20 éve nem látott (és karácsonykor megtalált) első unokatestvéreim közül a fiatalabbik - Vicus - él a családjával. (Az idősebbikkel - Andival - már tudtunk személyesen találkozni, erről néhány bejegyzéssel lejjebb írtam.) Mivel előbb eljöttünk Bogácsról, így előbb mentünk Vicusékhoz is. Eddig én nem voltam babonás, de most nagyon bejött, hogy hihetetlen peches volt a péntek 13-a. A gyerekek már reggel extra nyűgösek voltak, alig tudtunk összecsomagolni az apartmanba. Eleve ilyen rezignált indulás után már a nap is olyan rosz. Bogácstól Miskolcig szakadt (néha folyt) az eső, úgy féltem a balesettől az autópályán, nagyon vártam, hogy odaérjünk. Vicusékat nagyon jó volt látni, Őt 20 év után különleges volt személyesen is megismerni, a családját pedig úgy egyáltalán jó volt látni. Levélben sokat beszélgettünk már, de így személyesen azért mégis más. Angi viszont nagyon nem volt jól. Nagyjából csak feküdt és nyöszörgött szegénykém, olyan rossz volt a kettősség, hogy szívem szerint el sem mozdultam volna mellőle, de közben Vicusékkal is annyira szerettem volna kicsit beszélgetni, "ismerkedni". Ráadásul Vicus kisebbik fia, Balázs is egyre betegebb lett, estére már Ő is belázasodott. Ő nem sokkal nagyobb, mint a mi Vikink, Ő 11 hónapos. Egy ilyen találkozás 20 év után amúgy is feszélyezett egy kicsit, de így, hogy még a gyerekek is lebetegedtek, méginkább rosszul jött ki. Így tegnap haza is jöttünk, nem volt értelme tovább húzni, és a gyerekeknek ilyenkor itthon a legjobb. Olyan máshogy terveztük, dehát ezt kell elfogadni, most így sikerült. Tervezzük, hogy hamarosan Ők fognak eljönni hozzánk, és reméljük, hogy az a találkozás majd jobban sikerül. Igazából az nagyon jó volt, hogy láttuk egymást, és első találkozásra talán elég is ennyi. A következő találkozás már valószínűleg sokkal oldottabb, felszabadultabb lesz. Azt nagyon sajnálom, hogy Vicus szüleivel nem tudtam találkozni, Őket is nagyon szerettem volna látni, illetve a szülőfalujukat is, hisz a nagyszüleim is ott éltek, gyermekkoromban sokat nyaraltam ott. De talán egy másik alkalommal ezt is tudjuk majd pótolni. Manyi nénjémet pedig talán láthatom is mostanában, ugyanis jön Budapestre egy időre... ebben a jó az, hogy így láthatom, a rossz viszont az, hogy sajnos kórházba jön. :-(
Azt nagyon sajnálom, hogy a nagy káoszban csak néhány képet készítettem (azt is azért, hogy legyen már valami emlékünk), és ebben a néhányban egy sincs Vicusról. Azért fogok a gyerekekről oldalt készíteni, de ez eléggé bánt. Sebaj, mert ezt még be fogjuk pótolni!
Ez a péntek 13 ráadásul Apa születésnapja is volt. Szegény, úgy sajnáltam, hogy így alakult, de megbeszéltük, hogy meg fogjuk ezt mi még tartani szépen, úgy, hogy megadjuk az alkalomnak a jelentőségét utólag.

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2008. június 5., csütörtök

Elutazunk

Holnap mi elutazunk 10 napra Bogácsra, utána pedig Miskolcra az unokatestvéremékhez... nagy izgalomban vagyunk, nagyon várjuk.
Addig nem leszek, de terveim szerint a nyaralás alatt is fogok szkreppelni...
Ha megérkeztünk jövök, mutatok és mesélek sokat-sokat. ;-)

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2008. június 2., hétfő

Kedvenc állatom

Stafétákon is igyekszem részt venni, ahogy néhány bejegyzéssel ezelőtt írtam.
A staféta lényege az, hogy kialakítunk egy sorrendet a scrap.hu-n lévő kis csapatból egyes emberkékkel. A kiírt feladatot a sorrendben az első elkezdi, megcsinálja a maga ízlésével a megaott szempontokat figyelembe véve. Az utána következő az Ő alkotásából fog ötletet meríteni (pl. az elrendezést vagy a színhasználatot, vagy pl. felhasznált kiegészítők tekintetében), szóval elvileg "megtart" dolgokat... és így tovább. Ez az érdekes az egészben, hogy miből mi lesz és milyen átalakuláson megy át az egész az elsőtől az utolsóig. A képeket végig nem látja senki egyben, mindig minden résztvevő csak a sorban előtte lévő alkotását kapja meg mail-en, hogy abból tudjon dolgozni. Amikor lement a sor, akkor tesszük fel a scrapbook oldalra a képeket egyben, és mindenki látja, hogy miből mi lett. Nagyon érdekes.
A staféták kiírásánál kiírja az adott házigazda, hogy mi legyen a képen, megadhat szempontokat, bármit. Azt is megadhatja, hogy mit kell átvenni az előttünk lévő képéből, szóval nagyon rugalmas a dolog.

A "kedvenc állatom" stafétán az volt a feladat, hogy a kedvenc állatunkat kellett elkészíteni, és az előző képéből inspiráció alapján bármit át lehetett venni.
Az előttem lévő a sorban - Csuti - az alábbi képet készítette a puputevékről:

Utána következtem a sorban. Sokat gondolkodtam, hogy mit is vegyek le a képéről, végül azt vittem tovább, hogy az általam választott állat nevét lelógó címkére tettem. Már amikor elolvastam a staféta témáját, azonnal tudtam, hogy a csimpánzt fogom választani. Anno – felelőtlenebb koromban – sokat álmodoztam róla, hogy milyen jó lenne, ha lenne egy ITTHON, A LAKÁSBAN. Hú, most azt mondom, hogy néha a gyerekek is nagy kihívást okoznak, valszeg megőrjítene egy csimpánz (főleg, hogy nem is férne túl kényelmesen el nálunk – hihi). Viszont továbbra is nagyon szeretem Őket, gyermeki rajongással figyelem, amikor valamit „alkotnak”. Imádom, hogy olyan „csibészek”. A képemet megspékeltem egy rövid leírással is róluk. Így kicsit olyan hatást ad, mintha egy állatkertben lenne kiakasztva ismertetőnek:

Utánam Moncsi következett, Ő a csipeszt vette át az én képemről és a feketerigóról készített képet, ahogy a házuk feletti villanyvezetéken ücsörög és csiripel, íme:

* Staféta

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Reggel bilivel kezdtünk... bilicsoki nélkül :-)

Reggel ahogy kisomfordált álmos szemekkel, azonnal nyitotta fel a bili tetejét, és ült rá. :-) Bár nem ment bele semmi, de mi ez, ha nem haladás? ;-) És még bilicsokit sem kért hozzá... lehet, hogy csak azért, mert annyira álmos volt?
Délután/este viszont olyan kis baca, szeleburdi volt. Nagy nehezen tudtuk csak ráültetni (most a bilicsoki fogalmát is újra elő kellett venni hozzá), majd megette a kekszet, felállt, és kis idő múlva a nappaliban a kőre pisilt. :-O Hát, egyelőre egyet előre, egyet hátra lépünk. De türelem, türelem... fog ez menni (most magamat bíztatom :-) )

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2008. június 1., vasárnap

Apa és én

A 17. gyorskör feladatát Linsey írta ki, és így szólt: "A 17. gyorskör Téma: "Apu és én" Természetesen lehet saját szemszögből, vagy a gyermekünkéből is, ez szabadon választható. A lényeg az apa-gyermek kapcsolat.Nehezítésképp: Az oldalra kérném szépen az ANGOL ABC betűit:Bármilyen formában megfelel. Feltöltés: Jövő hét szombat, azaz 31-e."

Nagyon örültem ennek a feladatnak, azonnal el is határoztam, hogy mindkét lánnyal és Apával készülni fog egy-egy kép, azonos design-al, hogy később összeillő dupla oldalt alkossanak majd az albumban. Sajnos a tegnapi határidőre csak Angiéval készültem el. De ez annyira kívánja magát, hogy tuti utólag el fogom készíteni a párját is, Vikivel. Nagyon élveztem ezen a feladaton dolgozni, annyira imádtam a témáját! :-) Hisz minkettőjüket (mindhármójukat) imádom, mi lehet szebb, ha az Ő egymás iránti szeretetüket foglalhatom oldalba? :-) Az angol ABC betűit úgy oldottam meg, hogy nagy része a szövegekbe belekerült, a maradékot pedig egymásra pakoltam úgy, hogy egy absztrakt mintát alkossanak. A bal alsó sarokban láthatók:

Az oldal eredeti méretben letölthető innen.

*Gyorskör

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2008. május 31., szombat

Állatszigeten voltunk

Ma voltunk itt a Káposztásmegyeri állatszigeten. Nem volt nagy ügy, egy fél órás program volt csupán, de tartalmas. Láttunk sok-sok kutyust, malacot, birkát és kecskét. Angi láthatóan élvezte, Viki meg kicsit meg volt illetődve, nagy kerek szemekkel figyelt. :-)
Készültek képek is, tervezem, hogy amint időm lesz, scrap-oldal készüljön belőlük...

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Angi ma bilibe pisilt.

Ma már többször rá tudtuk ültetni Angit a bilibe, egyszer rendesen bele is pisilt. Nagyon örült, olyan kis büszke volt Magára, szaladt is kiönteni a wc-be, utána lehúzhatta a wc-t és kimoshatta a bilit, mert Ő már nagyon nagy lány. :-)
Menni fog ez... lassan, türelmesen.

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2008. május 29., csütörtök

Három dologban változott mára Angi óriásit!

Olyan fura, mintha mára Anginak "bekattant" volna valami, vagy az éjjel hirtelen hónapokat érett volna, akkora fejlődést mutatott egyik-napról a másikra 3 dologban is! Ő mindig mindent úgy csinált, hogy csak akkor, ha Ő akarta, és mindent nagyon hirtelen, egyik pillanatról a másikra. Így kezdett egyedül enni (egész korán), így kezdett el beszélni teljesen helyesen (egész későn) és még sorolhatnám.
Amiket tegnap és ma reggel alkotott, nem győztem csodálkozni :-) :

1. Tegnap, mikor hazahozta Apa a Papáéktól, nekiállt mesélni, hogy mi volt a bölcsiben, meg a mamáéknál, meg útközben láttak vonatot, meg ilyenek. Pedig eddig soha nem mesélt, maximum úgy tudtunk kihúzni Belőle dolgokat... más kérdés, hogy felét sem értettük, de nagyon nagy élmény volt.

2. Aztán kérdeztem, hogy kér-e bilicsokit. (Zsuzsi barátnőm ötlete volt, ugyanis sem Angi, sem az Ő kislánya nem akart az istennek sem bilire ülni. Kitalálta, hogy valami kis rágcsit ad Neki és régi sminkcuccokból egy kis nesszeszert, ezzel ráveszi, hogy ráüljön, aztán később a rágcsát, meg a játékot el lehet hagyni, a lényeg, hogy ráérezzen a dologra. Én is kipróbáltam, a csokit/kekszet elneveztük bilicsokinak, a sminkcuccot meg bilijátéknak. Persze ez alatt nem konkrét csokit kell érteni, egy darab kekszecske, ilyesmi, amit ilyenkor kap. Aztán úgy tervezem, hogy ha már gyakrabban ráül, akkor átvezetjük arra, hogy csak akkor kap, ha bele is megy valami. Aztán szép lassan elhagyjuk. Nem érzem a legjobb megoldásnak ezt a megvesztegetés-dolgot, de egyelőre még semmi mással nem tudtam elérni, hogy egyáltalán ráüljön a bilire. Ez pedig úgy tűnik, működik.)
Persze, hogy kért, mondtam, hogy de tudja-e, hogy mi annak a feltétele? Már rohant is a bilire, vetkőzött lefelé (tegnap este mondtam először Neki, hogy bilicsokit kap, ha ráül a bilire). Ráült, közben én összekészítettem a kis neszeszert a régi sminkcuccokkal, és hoztam, mint bilijáték. :)
Jaj, nagy sikert aratott. De nem felejtette el, hogy miért ül ott, néha kijelentette, hogy "megnézem van-e pisi", felállt, megnézte és közölte, hogy "nincsen". Aztán egyszer csak talált benne egy picit. Hú, nagyon izgatott volt, azt hittem, megzabálom. Szaladt ám kiönteni, meg kimosni a bilit, aztán jött vissza, és közölte, hogy még egyszer. Akkor már csoki, játék, minden nélkül Ő akart még belepisilni. Igen ám, de közben eszébe jutott a cumi, felállt, bevonult a szobájába keresni. Egyszer csak kiabál ki, hogy "pisilteeem". Mondom hová? "Szobába!". :)
És tényleg ott volt egy óriási tócsa! :) Mondtam, hogy nincs semmi baj, de máskor a bilibe menjen. Annak ellenére, hogy most csak félsiker volt, annyira örültem, mert egész nyitott volt a kérdésre és eddig teljesen elzárkózott ettől. A másik pedig, hogy a pisi után sem tagadta le! Egyből szólt. Most esténként próbálgatni fogjuk a dolgot, amikor hazajön a bölcsiből. Szép lassan, türelmesen menni fog. Most úgy érzem, ez a dolog nem hirtelen fog megtörténni Nála (bár még érhet meglepetés), hanem sok türelem fog kelleni hozzá. Elsősorban azért, mert ott van Hugi, aki jelenleg még nagy visszahúzó erő Anginak. Egyelőre a cumit sem fogjuk tudni letenni, emiatt. De ezen is túl leszünk, csak kell sok türelem, meg okosan kell alakítgatni a dolgokat.
Azért ezt a bilizés dolgot majd még egy scrap-oldalon is fel fogom dolgozni, hisz nem kis dolog, kell, hogy erről is maradjon emlékünk majd az elbumban. :-)

3. Sokat kínlódunk amiatt is (konkrétan minden reggel), hogy frizurát csináljak Neki. Ha engedi is, csak mindenféle csellel tudom, és legkésőbb 2-3 óra múlva kiszedi. Ma reggel megtalálta az egyik kis csitt-csattját, odahozta, és közölte, hogy beletesszük a hajába. Azt hittem, csak múló lelkesedés, egykedvűen mondtam (épp etettem Vikit), hogy megetetem a Hugit, aztán utána megcsináljuk a frizuráját. Vagy ne legyen frizura, csak fésülködjünk? Nem kér csicsát? "De kéjek" - ez volt a válasz. Akkor még mindig nem hittem el, hogy hagyni is fogja simán megcsinálni. De mégis türelmesen végigülte. :-O Hagytam, hogy Ő adogassa, hogy milyen színű gumit tegyünk bele, ezt láthatóan nagyon élvezte. Néha jó lenne valami gyermekpszichológiai képzés, mert ha az ember eltalálja, hogy mi zajlik a kis fejében, akkor olyan jól lehet a helyzeteket kezelni. Csak nem mindig sikerül eltalálni, és nem mindig tudom, hogy jól kezelem-e/reagálom-e le az adott szituációt - főleg esetleg dacoskodás, hiszti esetén. A bölcsiben még megvolt a frizurája, és most először, mikor délután Érte mentem, akkor is megvolt!!! Ilyen még soha nem fordult elő.
Szóval nagyon büszke vagyok az én nagylányomra. Bár makacsul mindent csak akkor csinál, ha Ő akarja - nem is tudom kitől örökölte ezt :-) - de akkor viszont nagyon kis ügyesen, éretten.

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2008. május 27., kedd

Vikici Tóth Verával

A 8 heti vázlat kihívás vázlata a következő volt:Bár a Tóth Verás képet egyszer már feldolgoztam lejjebb, azért ez a téma megér még egy feldolgozást, ezért ezt választottam ehhez a kihíváshoz is:
* Heti vázlat kihívás

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2008. május 24., szombat

Anyu névnapja

Anyu névnapját is most "tartottuk", illetve most köszöntöttük meg. Úgy látszik, én már nem tudok elmenni ünnep mellett kép nélkül... :-) Neki is készítettem egyet kinyomtatva, keretben.

Nagyon örült neki, csak azt nem tudja eldönteni, hogy otthon, vagy a ruhajavítóban akassza-e ki? Előbbi esetben az otthonát szépítené, utóbbi esetben pedig mindenki látná, aki bemegy az üzletbe... hmmm..., lehet, hogy két példányban kellett volna nyomtatni? :-)

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Joplinék esküvőjének megünneplése

Ma Hűvösvölgyben egy óriási bográcsos bulival ünnepeltük meg Joplinék esküvőjét. Nagyon jól éreztük magunkat, Angi Kírával nagyokat játszott, Viki és az Api fiúk pedig jót levegőztek, nézelődtek, ettek és aludtak. Jövő ilyenkor már Ők is nagyokat szaladgálnak.
És egy video arról, hogyan készíti sajátos módon - bográcsfogón keresztül - a nokedlit Api és Imre. :-)

Az ajándékunk részét képezte egy sb kép is, amit igyekeztem úgy összeállítani, hogy legyen rajta olyan kép is, amikor még bulis életet éltek, és olyan is, amikor már családban vannak. Szerintem kifejező lett. Úgy láttam, Ők is örültek neki:

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2008. május 21., szerda

"Kedvenc hely" staféta

A "kedvenc helyem" stafétában az volt a feladat, hogy egy kedvenc helyünket alkossuk meg. Legyen továbbá egy idézet is az oldalon, aminek az egyik szavát az előttünk lévő képén szereplő idézetből vegyük. (Mint utóbb rájöttem, magából a képből is kellett volna valamit átvenni, de ezt elcsesztem... majd legközelebb jobban figyelek a feladatkiírásra.)
A sorban előttem lévő - Malomka - az alábbi képet alkotta, nekem ebből kellett kiindulnom: Nagy bajban voltam, mert az első, ami lejött a képből, az a vallásos témája, én pedig egyáltalán nem vagyok vallásos. Végül egy egészen általános szót, a "bármi"-t vettem ki belőle, azzal kerestem idézetet az én képemhez. Ahogy a feladatkiírást megláttam, azonnal eldöntöttem, hogy én Törökországról fogok képet készíteni. Nagyon jól éreztem ott magam, és még az eljegyzésünk is ott volt.
Ezt alkottam:

Az utánam következő a sorban - Éva - pedig ezt alkotta az én képemből:
Bár féltem tőle, nagyon élveztem ezt a feladatot!
* Staféta

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2008. május 20., kedd

7 hónaposan a lányok


Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2008. május 18., vasárnap

Apa, mert úgy szeretem!

A 7. heti vázlat kihívás a következő volt:

Mostanában is készült egy kedvenc képem Apáról, amit már régen szerettem volna feldolgozni (még akkor is, ha Ő abszolút nem értékeli ezt az egész scrapbook dolgot). Ez a vázlat pont megfelelt a terveimnek. Íme, ez lett belőle:

* Heti vázlat kihívás

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2008. május 17., szombat

Vikici Tóth Vera karjában

A Káposztásmegyeri napon Tóth Vera is fellépett. Utána alkalom volt arra, hogy lefényképezkedjünk Vele. Először Angit szerettem volna odavinni, de Ő akkor éppen nagyon kis nyűgös volt, így Vikicivel mentünk oda Hozzá. Nagyon kedves, melegszívű volt, bár kicsit megijedt, amikor Viki elkezdett fészkelődni a karjában. :-) Feldolgoztam ezt a képet, egyszer még biztosan nagyon büszke lesz rá Viki, hogy ilyen kép készült Róla.

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...