Ez a blog a családunkról szól. Néha kreatívkodva, néha csak simán írva és fotókkal illusztrálva, de mindig a CSALÁDUNKról. Köszi, hogy benéztél.
RSS

2008. június 26., csütörtök

K betű

Múlt héten volt egy nagy és nemes akciónk a scrap.hu-n. Az egyik szerkesztőnek (aki mostanában elég sok kritikát - azaz negatív élményt - kapott) születésnapja volt vasárnap. A lányok kitalálták, hogy készítsünk Neki hagyományos scrapbook technikával egy meglepetést. A meglepetésnek az volt a lényege, hogy mindenki, aki részt vesz az akcióban, elkészít egy betűt, és a végén a betűkből kijött, hogy "Boldog születésnapot Erika!!!" Ezeket a betűkártyákat lefényképezve szombat éjjel feltesszük az oldalra, így vasárnap reggel, ha felkel, ezt láthatja. Ezen kívül postán is elküldjük Neki az elkészült betűinket (mindenki a sajátját), így napokig fog levélben ajándékokat kapni, és ha mind összejött, akkor össze tudja fűzni. Szinte az egész hét az akció jegyében telt, nagy volt az izgalom. De nagyon jól sikerült, nagyon szépen összedolgozott ez a sok ember, óriási volt a meglepetés és az öröm! :-)
Én a K betűt kaptam. Először nagyon megijedtem, mert hagyományos scrapbook oldalt még soha nem csináltam (én csak digitálisat szoktam), de annyira örültem, hogy én is részt vehetek ebben a nemes feladatban, hogy elvállaltam. Végül csak megoldottam, bár a rutinosak szebben is tudták volna biztosan, de nekem ilyen lett:
Eleje:
Hátulja:

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

A gondos nővérke

Mostanában Angi nagyon sokat változott. Most már sokkal enyhébb szinten látom a féltékenység jeleit, mint eddig (eddig sem volt a normálistól eltérő). Talán mostanra jött rá, hogy attól, hogy van Vikici, Őt is ugyanúgy szeretjük... és Ő is annyira szereti a kishúgát. Még ha el is veszi Viki valamilyen játékát, akkor sem vadul, mint eddig, hanem mondja, hogy „ne vedd el”, és max. sírva fakad, de nem kapja ki a kezéből és nem is bántja. Ráadásul kétszer is volt ledöbbentő szitu mostanában. Egyik: Vikici már áll, kapaszkodva lépeget is, sőt újabban már kapaszkodó nélkül is fel akar állni. Na, egyszer csak megfogta a pampers-ös járássegítőt (aminek ugye kerekei vannak, ergo gurul), és felállt úgy, hogy abban kapaszkodott. Pont nem oda néztünk, csak arra figyeltünk fel, hogy Angi mondja: „jaj, elesik” és szaladt oda, és megfogta a járássegítőt, hogy nehogy elguruljon és elessen Viki. Annyira ledöbbentünk egyrészt a figyelmességétől, másrészt attól, hogy még azt is tudta, hogy a járássegítőt kell megfogni, nem a gyereket. A másik sztori pedig: hétfőn (is) a Papáéknál voltunk. Beszélgettünk Papával, Vikici a játékok között, Angi meg tett-vett. Erre Angi odaszalad Vikihez, hogy „ne edd meg” és kikapott egy dobókockát a szájából. Kész voltam, hihetetlen mire képesek 2,5 évesen. Nagyon büszke vagyok Rá, hogy ilyen kis okos, figyelmes, gondoskodó!

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2008. június 23., hétfő

Minden rendben, jól vagyunk! :-)

Meggyógyultak a lányok, végre mindenki újra egészséges. Angi szókincse rohamosan fejlődik, olyanokat mond már, hogy csak lesek. :-))
Vikici is hihetetlen iramban fejlődik. 8,5 hónapos, de már ahol csak lehet, mindenhol feláll (kapaszkodva), és kapaszkodva megy is. Pá-pát int és mondja is hozzá, hogy "tá-tá". Annyira édes. Egyre többször próbál meg felállni kapaszkodó nélkül is, de ez azért még nem megy Neki... viszont szerintem nem sok kell már hozzá. Az ételeiben is egyre kevésbé veszem elő a bébiételt, kezdem szépen lassan igazítani a mi étrendünkhöz, egyelőre light-osított formában, de szépen fokozatosan közelítjük. Holnap megyünk havi mérlegelésre, kíváncsi vagyok, bár gondolom továbbra is vékonynak fogják találni. De nem foglalkozok vele, mert annyira energikus, hogy szerintem Ő ilyen típus, egyszerűen lemozogja, hisz meg nem áll egy pillanatra sem!
Angika meg holnap megkapja a kullancs elleni oltás második részét.
Ami viszont bánt: Angi a betegsége miatt teljesen visszaesett a bilizéssel. Pedig már ott tartottunk, hogy volt, hogy Ő szólt, hogy pisilni kell, gyorsan bili, belepisilt és ment tovább játszani. Úgy örültünk neki. Most pedig teljesen a nullára esett vissza, megint az is nehézség, hogy egyáltalán rákönyörögjük a bilire, de ha rá is ül, akkor sem nagyon van siker (a betegsége óta összesen egyszer pisilt bele). Most a bilicsoki-bilijáték módszer sem működik, egyelőre patthelyzetnek érzem. De remélem, kibillenünk ebből egyszer... azt hiszem, most kellene a legnagyobb türelem részünkről, viszont most a legnehezebb, mert egy kicsit mi is csalódottak vagyunk. De össze kell szedni magunkat.

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2008. június 21., szombat

Gyerekszigeten jártunk



Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Thomas és Kristóf

Kristóf pedig nagy Thomas-fun, így Neki ezt a képet készítettem:

* Gyorskör

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Janó és Schrek

Unokatestvérem kisfia - Janó - nagyon szereti Schrek-et. Amikor Náluk voltunk, együtt nézegettük a Schrek-es matricás albumát. Neki is dukált egy kép:

*Gyorskörök

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Apáti fiúk

Marciról és Petiről most ilyen formában készítettem el az 5 hónapos képet. Mert ugye nem lehet elég korán kezdeni... :-)

A kép eredeti méretben letölthető innen.

*Gyorskör

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Zsuzsi lovagol

Ezt a képet a barátnőm kislányáról, Zsuzsiról készítettem. Ő szokott járni lovagolni, így ezt nem hagyhattam ki. Egyébként egyidős a mi Anginkkal.

*Gyorskör

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Vikici és a szörny

A kép eredeti méretben letölthető innen.
Na, ez meg Vikicihez illik nagyon! :-) Olyan kis vagány, simán megmászna egy ilyen szörnyet is, nem ijedne meg! :-))))
*Gyorskör

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Angi meseországban

A kép eredeti méretben letölthető innen.
Annyira illik szerintem Hozzá ez a kép. Imádom!

*Gyorskör

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Angyalka

Sziasztok, mi most megyünk az angyalkákhoz... Anginak ott van dolga, merthogy ugye Ő is egy angyalka: Angelika = angyalka. És egyébként is... :-)

A kép eredeti méretben letölthető innen.

*Gyorskör

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Lányok a képzeletbeli játszótéren


A kép eredeti méretben letölthető innen.

*Gyorskör

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2008. június 19., csütörtök

Beszélgessünk

Készítettem egy chat-boxot (baloldali elem). Most már beszélgetni is tudunk, ha akarod. ;-) Ha nincs kedved megjegyzést írni, de lenne mondanivalód, csak írd oda bátran. :-)
Jó éjszakát, köszönöm, hogy benéztél!

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Új gipsz falikép Vikici szobájába


Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Api fiúk 4 hónaposan

Azóta már lassan 6 hónaposak lesznek, csak le vagyok maradva egy kicsit... de igyekszem behozni magam. :-)
A képen a gyermekszobákra jellemző káoszt próbáltam szemléltetni... őszintén szólva ez az alkotásom most nekem nem annyira tetszik... lehet, hogy neki fogok futni még egyszer...

Olyan nagyfiúk már! A kép eredeti méretben letölthető innen.

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2008. június 18., szerda

Mákos tészta

Mivel én egy ideje a 90 napos fogyókúrán élek, mindig eltervezem, hogy mit fogok másnap enni, és általában megosztom ezt a családdal is. Egyrészt azért, hátha hasonlót kívánnak (és akkor könnyebb egységesen főzni), másrészt pedig azért, mert ha Ők is megkívánják, akkor jó előre tudnom, hogy nagyobb mennyiséget készítsek.
Bogácson is ezt tettem. Tudtam, hogy másnap szénhidrát napom lesz, és közöltem a családdal (illetve Éváékkal is, mert együtt nyaraltunk), hogy mákos tésztát fogok másnap vacsira enni. Na, erre úgy ugrott mindenki, mintha legalábbis tatár beefsztek-et, vagy valami hasonlóan extra kajaötletet dobtam volna fel...
A lányok így falták :-) :

A kép eredeti méretben letölthető innen.

Az oldalt egyébként a 11. heti vázlat kihívás vázlata alapján készítettem, ami így nézett ki:

* Heti vázlat kihívás

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2008. június 15., vasárnap

Apa és én II.

Ahogy néhány bejegyzéssel lejjebb arra már utaltam, ehhez a témához két oldal illik, amelyből az elsőt - Angival - volt még csak időm határidőre elkészíteni. Vikicivel is elkészült ez az oldal. A nehézségek és a sok esemény miatt ez volt az egyetlen kép, amit a nyaralás alatt tudtam készíteni. Nem így terveztem, dehát ember tervez...

A kép designja szándékosan ugyanaz, mint a másiké. Így, együtt alkotnak egy párt:

A kép eredeti méretben letölthető innen.

*Gyorskör

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Bogács - képekben

És bár prózában inkább a csalódásainkról írtam, azért voltak szép és jó pillanatok is a betegségek és rossz idő ellenére is. Képekben inkább erről:

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Hazajöttünk

Tegnap hazaérkeztünk. Sajnos a nyaralás nem sikerült úgy, ahogy elterveztük, úgy is mondhatnám, hogy azt állapítottuk meg Apával, hogy eddigi életünk legrosszabb nyaralása volt. :-( Az idő szinte végig pocsék volt, és mindkét csibénk meg is betegedett. Angi jobban, Vikici kevésbé (reméljük, Ő ennyivel meg is ússza). Először azt hittük, hogy csak a hűvös idő miatt, illetve hogy hiába meleg vízben fürödtek, a levegő mégsem volt elég meleg. Aztán Miskolcon (erről később) elvittük gyerekorvoshoz, ahol kiderült, hogy ez bizony valakitől összeszedett nyavalya, nem egy nátha. Kapott is antibiotikumot már megint. Be van gyulladva a mandulája is meg a torka is, gyakran 40 fok körüli láza van, és a huruttól hány is egyfolytában, szinte egyáltalán nem eszik, ha végre kicsit jobban van és bekap valamit, az meg kijön. Még az a szerencse, hogy inni viszont rengeteget iszik.
Ma már kicsit jobb volt a helyzet, a javulás határozottan látszik. Reméljük, hogy pár nap, és meggyógyul szegénykém.
Amúgy Bogács, mint nyaralóhely annyira szupi volt. Tényleg nagyon jó hely, máskor is fogunk menni, és reméljük nagyobb szerencsénk lesz. Tetszett az apartman is, a környezet is, a gyerekeknek a játszólehetőségek, kirándulóhelyek, minden-minden. Majd készítek néhány oldalt, és fel fogom tenni.
A rossz idő miatt 16-a helyett már 13-án eljöttünk. Eredetileg az volt a terv, hogy 16-án átmegyünk Miskolcra, ahol a 20 éve nem látott (és karácsonykor megtalált) első unokatestvéreim közül a fiatalabbik - Vicus - él a családjával. (Az idősebbikkel - Andival - már tudtunk személyesen találkozni, erről néhány bejegyzéssel lejjebb írtam.) Mivel előbb eljöttünk Bogácsról, így előbb mentünk Vicusékhoz is. Eddig én nem voltam babonás, de most nagyon bejött, hogy hihetetlen peches volt a péntek 13-a. A gyerekek már reggel extra nyűgösek voltak, alig tudtunk összecsomagolni az apartmanba. Eleve ilyen rezignált indulás után már a nap is olyan rosz. Bogácstól Miskolcig szakadt (néha folyt) az eső, úgy féltem a balesettől az autópályán, nagyon vártam, hogy odaérjünk. Vicusékat nagyon jó volt látni, Őt 20 év után különleges volt személyesen is megismerni, a családját pedig úgy egyáltalán jó volt látni. Levélben sokat beszélgettünk már, de így személyesen azért mégis más. Angi viszont nagyon nem volt jól. Nagyjából csak feküdt és nyöszörgött szegénykém, olyan rossz volt a kettősség, hogy szívem szerint el sem mozdultam volna mellőle, de közben Vicusékkal is annyira szerettem volna kicsit beszélgetni, "ismerkedni". Ráadásul Vicus kisebbik fia, Balázs is egyre betegebb lett, estére már Ő is belázasodott. Ő nem sokkal nagyobb, mint a mi Vikink, Ő 11 hónapos. Egy ilyen találkozás 20 év után amúgy is feszélyezett egy kicsit, de így, hogy még a gyerekek is lebetegedtek, méginkább rosszul jött ki. Így tegnap haza is jöttünk, nem volt értelme tovább húzni, és a gyerekeknek ilyenkor itthon a legjobb. Olyan máshogy terveztük, dehát ezt kell elfogadni, most így sikerült. Tervezzük, hogy hamarosan Ők fognak eljönni hozzánk, és reméljük, hogy az a találkozás majd jobban sikerül. Igazából az nagyon jó volt, hogy láttuk egymást, és első találkozásra talán elég is ennyi. A következő találkozás már valószínűleg sokkal oldottabb, felszabadultabb lesz. Azt nagyon sajnálom, hogy Vicus szüleivel nem tudtam találkozni, Őket is nagyon szerettem volna látni, illetve a szülőfalujukat is, hisz a nagyszüleim is ott éltek, gyermekkoromban sokat nyaraltam ott. De talán egy másik alkalommal ezt is tudjuk majd pótolni. Manyi nénjémet pedig talán láthatom is mostanában, ugyanis jön Budapestre egy időre... ebben a jó az, hogy így láthatom, a rossz viszont az, hogy sajnos kórházba jön. :-(
Azt nagyon sajnálom, hogy a nagy káoszban csak néhány képet készítettem (azt is azért, hogy legyen már valami emlékünk), és ebben a néhányban egy sincs Vicusról. Azért fogok a gyerekekről oldalt készíteni, de ez eléggé bánt. Sebaj, mert ezt még be fogjuk pótolni!
Ez a péntek 13 ráadásul Apa születésnapja is volt. Szegény, úgy sajnáltam, hogy így alakult, de megbeszéltük, hogy meg fogjuk ezt mi még tartani szépen, úgy, hogy megadjuk az alkalomnak a jelentőségét utólag.

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2008. június 5., csütörtök

Elutazunk

Holnap mi elutazunk 10 napra Bogácsra, utána pedig Miskolcra az unokatestvéremékhez... nagy izgalomban vagyunk, nagyon várjuk.
Addig nem leszek, de terveim szerint a nyaralás alatt is fogok szkreppelni...
Ha megérkeztünk jövök, mutatok és mesélek sokat-sokat. ;-)

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...