Családunk Krea-tükre

Ma megint alakítottak a lányok új dolgokat:

- Angika reggel minden átmenet nélkül elkezdte mondani Viki teljes nevét és közben mutatott rá! Eltelt pár perc, mire rájöttem, hogy mit hadar el már ötödszörre, de aztán beazonosítottam. Azért sem értettem először, mert annyira nem volt előzménye, nem is igazán tudom, hogy jutott ez most eszébe. :-) Persze, szoktuk ilyenekre tanítgatni, de most pont pár napja nem beszéltünk róla. Úgy látszik, most ülepedett Benne. Miután beazonosítottam amit mond, kérdeztem a saját nevéz is, de az már kicsit nehezebben ment. :-) Nekem viszont Magától mondta a vezetéknevem. Este mindezek apropóján megint kicsit gyakoroltunk, és akkor el tudta már mondani a hugi-, a saját-, Apa-, Papa- és az én teljes nevemet. :-) Azt is tudja már, hogy Budapesten, azon belül pedig Káposztásmegyeren lakunk (tovább még egyelőre nem tanítottam Vele). És azt is, hogy a mama pedig Dunaújvárosban. :-)

- Vikici pedig ma segített nekem teregetni. Mániája, hogy ahogy én kiteregetek, Ő leszedi. Ma elkezdtem szoktatni rá, hogy ha valamire azt mondom, hogy nem szabad, akkor az úgy is van. Hogy eltereljem a figyelmét, úgy tettem le a teregetni való zoknikat, hogy elérje, és amikor megfogta, tartottam a kezem, és mondtam, hogy "kérem szépen". Magam is meglepődtem, amikor gyönyörűen ideadta. :-O Ezekután így teregettünk tovább. :-)

- Vikici mozgásimádata is hű volt önmagához. :-) Felmászott ma (tök egyedül) Angi kis műanyag székére, és gyönyörűen le is mászott róla. Erről képem is van:

Elhatároztuk, hogy ma nem megyünk sehová, csak délelőtt gyorsan vásárolunk egyet, és négyesben, pihenéssel töltjük a napot, egyszerűen csak élvezve, hogy együtt vagyunk és nem csinálunk semmit. Ez nálunk nagyon ritka (főleg nálam)... nehéz is volt kikapcsolni az agyam, és elnyomni, hogy mennyi mindennel kéne haladni... De néha ilyen is kell, és igenis jól esett. Pédául tévéztem is a gyerekekkel (mesét néztünk), amit soha nem szoktam - mármint egyáltalán tévézni! Máskor, ha Nekik beteszek egy mesét, én rohanok kihasználni, hogy nyugi van, és ezt-azt tenni-venni. Most én is lepihentem egy kicsit. Még képem is van róla, mert Apa lefotózott:Meg is fogadtam, hogy most már hétvégén nem fogok géphez ülni. Nemcsak dolgozni nem fogok, hanem az égvilágon semmit nem fogok itt hétvégente csinálni, se scrapbook, se semmi! (Ezt a bejegyzést is utólag írom, mert akkor ugye nem voltam gépnél. :-) ) Elég, hogy hétköznap ide köt a munkám, az intéznivalók, a hobbim, minden, nem kell, hogy hétvégén is itt üljek. Hétvége a családé, és ha véletlenül marad egy kis idő magamra, akkor élek a nem gépes hobbijaimnak (kézi alkotások, olvasás).

Ma megint strandoltunk a Papáékkal. Angit szokás szerint ki sem lehetett imádkozni a vízből, Vikici is nagyon jól érezte Magát. Eldöntöttük, hogy most már Neki is fogunk venni karúszót, hogy Ő is kicsit szabadabban élvezhesse a vizet.

(A képeket a június 28-ai strandolás képeihez hozzátettem.)

VIKICI MA 9 HÓNAPOS! :-)

Ma fodrásznál voltunk, levágattuk Angi haját. Bár nekem ez kicsit fájt, hiszen az az elvem, hogy egy kislánynak legyen hosszú haja (nekem derékig érő volt), de több okból is beadtam a derekam: egyrészt egyszerűen nem hagyja - vagy csak nagy küzdelmek, erőltetés árán -, hogy frizurát készítsek Neki, másrészt pedig olyan kis szögegyenes haja van, hogy ha már hosszabb, akkor olyan kis hippisen néz ki vele és rendezetlen az összhatás. Ezért akkor inkább legyen rövid és rendezett.

Nagyon szépen végigülte türelmesen, amíg levágták. Az mondjuk kicsit nehezére esett, hogy ne forgassa a fejét a legrosszabb pillanatokban, dehát lássuk be, még olyan kicsi lány, ha a mérete nagy is...

Először nagyon furcsa volt nekem az eredmény, de most már nagyon szeretem!

Angi imádja a kisvakondot. Ha 100-szor nem láttuk már minden meglévő dvd-jét, akkor egyszer sem. Régóta terveztem, hogy készítek egyet Neki a falára dekorgumiból. Most végre meg is valósítottam.

Direkt nem tettem fel a falra, gondoltam megvárom, hogy hazajöjjön, és majd együtt. De ez nem jött be, mert annyira örült neki, hogy a kezében akarta tartogatni, viszont már így is majdnem szétszedte, mert azért nem finoman fogta meg és vizsgálgatta... Gondoltam, felteszem a falra, hogy megvédjem a jószágot... azt a hisztit!!! Odaadtam Neki, úgy voltam vele, hogy maximum kijavítom, ha elrontja. És akkor már nagyon finoman bánt vele! Nem is lett semmi baja, és kb. fél óra múlva már fel is tehettük együtt a falra, most ott vigyorog. :-)

Este a mi ágyunkban akart aludni (mióta beteg volt, szokta ezt igényelni, de elalvás után átvisszük a helyére). Elkészítettem Neki a helyet, betakargattam, és közben kérdeztem, hogy "a kisvakond meg ott maradt a szobádban egyedül?" Rá is vágta, hogy "igen". Pár perccel később láttam, ahogy cipelte vissza a szobájába a takaróját, párnáját. :-) Bementem utána, és mondta, hogy visszament a kisvakondhoz. :-)) Megnyugtattam, hogy vigyázni fogja az álmát a kisvakond, és láthatóan ennek örült, fel-felpillantott rá (az ágya fölé tettük). Azóta már édesen alszik. :-)

A sémát Zina blogján láttam, köszönet érte.

Legközelebb elkészítem Neki Eperkét is, azt is szereti. De előtte Vikici ajtajára szeretném a nevét kiírni... ha megint tudok majd egy kis időt szakítani. (Felváltva alkotgatok Nekik, hol az egyiknek, hol a másiknak, mert így igazságos!)

Múlt héten volt egy nagy és nemes akciónk a scrap.hu-n. Az egyik szerkesztőnek (aki mostanában elég sok kritikát - azaz negatív élményt - kapott) születésnapja volt vasárnap. A lányok kitalálták, hogy készítsünk Neki hagyományos scrapbook technikával egy meglepetést. A meglepetésnek az volt a lényege, hogy mindenki, aki részt vesz az akcióban, elkészít egy betűt, és a végén a betűkből kijött, hogy "Boldog születésnapot Erika!!!" Ezeket a betűkártyákat lefényképezve szombat éjjel feltesszük az oldalra, így vasárnap reggel, ha felkel, ezt láthatja. Ezen kívül postán is elküldjük Neki az elkészült betűinket (mindenki a sajátját), így napokig fog levélben ajándékokat kapni, és ha mind összejött, akkor össze tudja fűzni. Szinte az egész hét az akció jegyében telt, nagy volt az izgalom. De nagyon jól sikerült, nagyon szépen összedolgozott ez a sok ember, óriási volt a meglepetés és az öröm! :-)

Én a K betűt kaptam. Először nagyon megijedtem, mert hagyományos scrapbook oldalt még soha nem csináltam (én csak digitálisat szoktam), de annyira örültem, hogy én is részt vehetek ebben a nemes feladatban, hogy elvállaltam. Végül csak megoldottam, bár a rutinosak szebben is tudták volna biztosan, de nekem ilyen lett:

Eleje:

Mostanában Angi nagyon sokat változott. Most már sokkal enyhébb szinten látom a féltékenység jeleit, mint eddig (eddig sem volt a normálistól eltérő). Talán mostanra jött rá, hogy attól, hogy van Vikici, Őt is ugyanúgy szeretjük... és Ő is annyira szereti a kishúgát. Még ha el is veszi Viki valamilyen játékát, akkor sem vadul, mint eddig, hanem mondja, hogy „ne vedd el”, és max. sírva fakad, de nem kapja ki a kezéből és nem is bántja. Ráadásul kétszer is volt ledöbbentő szitu mostanában. Egyik: Vikici már áll, kapaszkodva lépeget is, sőt újabban már kapaszkodó nélkül is fel akar állni. Na, egyszer csak megfogta a pampers-ös járássegítőt (aminek ugye kerekei vannak, ergo gurul), és felállt úgy, hogy abban kapaszkodott. Pont nem oda néztünk, csak arra figyeltünk fel, hogy Angi mondja: „jaj, elesik” és szaladt oda, és megfogta a járássegítőt, hogy nehogy elguruljon és elessen Viki. Annyira ledöbbentünk egyrészt a figyelmességétől, másrészt attól, hogy még azt is tudta, hogy a járássegítőt kell megfogni, nem a gyereket. A másik sztori pedig: hétfőn (is) a Papáéknál voltunk. Beszélgettünk Papával, Vikici a játékok között, Angi meg tett-vett. Erre Angi odaszalad Vikihez, hogy „ne edd meg” és kikapott egy dobókockát a szájából. Kész voltam, hihetetlen mire képesek 2,5 évesen. Nagyon büszke vagyok Rá, hogy ilyen kis okos, figyelmes, gondoskodó!

Meggyógyultak a lányok, végre mindenki újra egészséges. Angi szókincse rohamosan fejlődik, olyanokat mond már, hogy csak lesek. :-))

Vikici is hihetetlen iramban fejlődik. 8,5 hónapos, de már ahol csak lehet, mindenhol feláll (kapaszkodva), és kapaszkodva megy is. Pá-pát int és mondja is hozzá, hogy "tá-tá". Annyira édes. Egyre többször próbál meg felállni kapaszkodó nélkül is, de ez azért még nem megy Neki... viszont szerintem nem sok kell már hozzá. Az ételeiben is egyre kevésbé veszem elő a bébiételt, kezdem szépen lassan igazítani a mi étrendünkhöz, egyelőre light-osított formában, de szépen fokozatosan közelítjük. Holnap megyünk havi mérlegelésre, kíváncsi vagyok, bár gondolom továbbra is vékonynak fogják találni. De nem foglalkozok vele, mert annyira energikus, hogy szerintem Ő ilyen típus, egyszerűen lemozogja, hisz meg nem áll egy pillanatra sem!

Angika meg holnap megkapja a kullancs elleni oltás második részét.

Ami viszont bánt: Angi a betegsége miatt teljesen visszaesett a bilizéssel. Pedig már ott tartottunk, hogy volt, hogy Ő szólt, hogy pisilni kell, gyorsan bili, belepisilt és ment tovább játszani. Úgy örültünk neki. Most pedig teljesen a nullára esett vissza, megint az is nehézség, hogy egyáltalán rákönyörögjük a bilire, de ha rá is ül, akkor sem nagyon van siker (a betegsége óta összesen egyszer pisilt bele). Most a bilicsoki-bilijáték módszer sem működik, egyelőre patthelyzetnek érzem. De remélem, kibillenünk ebből egyszer... azt hiszem, most kellene a legnagyobb türelem részünkről, viszont most a legnehezebb, mert egy kicsit mi is csalódottak vagyunk. De össze kell szedni magunkat.

Kristóf pedig nagy Thomas-fun, így Neki ezt a képet készítettem:

Unokatestvérem kisfia - Janó - nagyon szereti Schrek-et. Amikor Náluk voltunk, együtt nézegettük a Schrek-es matricás albumát. Neki is dukált egy kép:

Ezt a képet a barátnőm kislányáról, Zsuzsiról készítettem. Ő szokott járni lovagolni, így ezt nem hagyhattam ki. Egyébként egyidős a mi Anginkkal.

Na, ez meg Vikicihez illik nagyon! :-) Olyan kis vagány, simán megmászna egy ilyen szörnyet is, nem ijedne meg! :-))))

Sziasztok, mi most megyünk az angyalkákhoz... Anginak ott van dolga, merthogy ugye Ő is egy angyalka: Angelika = angyalka. És egyébként is... :-)

Készítettem egy chat-boxot (baloldali elem). Most már beszélgetni is tudunk, ha akarod. ;-) Ha nincs kedved megjegyzést írni, de lenne mondanivalód, csak írd oda bátran. :-)

Jó éjszakát, köszönöm, hogy benéztél!