Ez a blog a családunkról szól. Néha kreatívkodva, néha csak simán írva és fotókkal illusztrálva, de mindig a CSALÁDUNKról. Köszi, hogy benéztél.
RSS

2009. június 11., csütörtök

És a műtét után...

Itt vagyok, megvagyok. :-) Délben már itthon voltunk, hazafelé még beugrottunk a tescoba bevásárolni. :-) (Vagesz voltam, mert még tartott az érzéstelenítés ;-) ). Azért igyekeztünk haza, mert már kezdett kellemetlen lenni.
Mindent fotóztunk, apás "szülés" volt. :-D Apa végig bent volt, ott is készültek - az elején - fotók (a klinika történetében szerintem először, mert senki mással nem ment be a kísérő, de az én férjem ezt nagyon céltudatosan intézte, majd elmesélem ezt is. :-) ). Ettől persze a hangulat is nagyon jó volt, rengeteget nevettünk, a műtő személyzete is nagyon bírta, hogy ott van,Apa hozta a formáját. :-D Volt, hogy nevetnem kellett a gép alatt, és olyan nehéz volt visszatartanom, hogy nehogy megmozduljak. :-D

Most úgy látok, mint akinek -1-es szemüvege van: Már látok mindent szemüveg nélkül, de még nem teljesen tisztán. Ez hihetetlen!
Aludtam most egy nagyot (mivel nyugtatót is kaptam előtte), és mikor felkeltem, kinyitottam a szemem, és nem kellett a szemüvegért kapirgálni. :-) A mostani élesség az elkövetkező egy-két napban még rosszabbodni fog (mert hegesedik a szaruhártya vissza, amitől ugye rosszabb lesz a látás), majd utána folyamatosan javul 100 - 120 %-ig, ez embertől függ (a 120 % azért, mert akinek 100%-nál jobb lesz végül, az azt jelenti, hogy az átlag ember látásánál erősebb.)

Még mindig nem tudom felfogni, hogy ennyi volt? És innentől soha nem lesz szemüvegem? Ez volt az a nagy dolog? Minden olyan természetesen, gyorsan történt. ANNYIRA KIRÁLY! :-D

Viszont a kellemetlenségek már megkezdődtek. Idegentest érzés, könnyezés, szemégés, stb. Igazából csak akkor elviselhető, ha csukva van a szemem. Azt mondták, hogy a java fájdalom holnap este jön, és a szombati nap lesz a legrosszabb. Vagy van, aki első nap (nekem ez a mai) estére kaparja a falat, de annak viszont másnaptól elviselhetőbb. Meglátjuk.
Ezért is írtam inkább most. Pár napig szerintem max annyit fogok ideülni, hogy átfussam a leveleim, fontosakat lereagáljam, de tartósan nem fogom még erőltetni. Már csak azért is, mert jövő hétre rengeteg munkám van, tréninget és bemutatót is kell tartanom, megbeszéléseim lesznek, határidőim vannak - úgyhogy inkább most próbálok rágyógyulni.

Köszönöm, hogy ennyien szorítottatok, és jé, mennyien megcsináltattátok már, és csakis jó tapasztalatokat hallok! Ez olyan jó!

Jövök majd minden nap a kontroll után, hogy épp milyen az eredmény. Aztán most már tuti lesz minialbum, fejben már meg is terveztem. :-D

NAGYON KÖSZÖNÖM ELSŐ SORBAN A FÉRJEMNEK, HOGY EZ MEGTÖRTÉNHETETT! Régen szerettem volna már ezt megcsináltatni, de mindig elhalasztottam, hogy majd egyszer. Most, amikor szóba hozta, akkor is legyintettem magamban, hogy majd egyszer... De Ő rábeszélt, hogy most csináltassuk meg. Apa, nagyon köszi, nagyon szeretlek (de nem csak ezért)!
És köszönöm az anyukámnak, mert már most itt van (épp elment a bölcsibe Apával a gyerekekért), hogy segítsen, míg a szenvedős időszak van.
KÖSZÖNÖM-KÖSZÖNÖM!

Szép napot, köszönöm még egyszer Mindenkinek a keresztbe tett ujjakat. :-)

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

7 megjegyzés:

Unknown írta...

Nagyon bátor voltál, szorítok, hogy minden rendben legyen és tökéletes legyen a látásod.
Petra

Kata írta...

Gratulálok! Tökéletes lesz, nincs kétségem :) Csak egy pár nap kellemetlenség, ilyen szempontból is hasonlítható a szüléshez :D, aztán minden annyira jó lesz. Köszi hogy megosztottad, most újra át tudtam élni én is, milyen jó dolog is ez. Megérdemel egy minialbumot :)

Török Ágnes írta...

Nagyon gratulálok, Bea, szorítottam. Most örülök, hogy örülsz! Remélem, gyorsan rendbejössz teljesen!!!
Puszi

Kriszta (hozak) írta...

Nagyon örülök, hogy minden rendben met, szorítottam neked. Várom az új avatarod (szemüveg nélkül)!

eralilla írta...

Nagyon jó volt olvasni a soraidat! Örülök, az örömödnek én is. Most pihenj sokat, aztán várunk vissza.

Linsey írta...

Gratulálok! Örülök, hogy ilyen vidáman telt a nap. A fájdalommal sajnos meg kell küzdeni, de csak most az egyszer, s aztán utána minden szuper lesz! Örülök neked, nektek, nagyon! :)

Osli írta...

Én is kb egy hétig szenvedtem, az első három napban szinte ki sem tudtam nyitni a szemem. Rám a férjem nagymamája (!) vigyázott :D
Ezt a pár napot átvészeled, és aztán minden rendben lesz.
Úgy örülök, hogy jól alakulnak a dolgok. Várom az albumot én is :)

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...