Ez a blog a családunkról szól. Néha kreatívkodva, néha csak simán írva és fotókkal illusztrálva, de mindig a CSALÁDUNKról. Köszi, hogy benéztél.
RSS

2008. június 28., szombat

Strandolás!

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2008. június 26., csütörtök

Kisvakond Angi szobájában

Angi imádja a kisvakondot. Ha 100-szor nem láttuk már minden meglévő dvd-jét, akkor egyszer sem. Régóta terveztem, hogy készítek egyet Neki a falára dekorgumiból. Most végre meg is valósítottam.
Direkt nem tettem fel a falra, gondoltam megvárom, hogy hazajöjjön, és majd együtt. De ez nem jött be, mert annyira örült neki, hogy a kezében akarta tartogatni, viszont már így is majdnem szétszedte, mert azért nem finoman fogta meg és vizsgálgatta... Gondoltam, felteszem a falra, hogy megvédjem a jószágot... azt a hisztit!!! Odaadtam Neki, úgy voltam vele, hogy maximum kijavítom, ha elrontja. És akkor már nagyon finoman bánt vele! Nem is lett semmi baja, és kb. fél óra múlva már fel is tehettük együtt a falra, most ott vigyorog. :-)
Este a mi ágyunkban akart aludni (mióta beteg volt, szokta ezt igényelni, de elalvás után átvisszük a helyére). Elkészítettem Neki a helyet, betakargattam, és közben kérdeztem, hogy "a kisvakond meg ott maradt a szobádban egyedül?" Rá is vágta, hogy "igen". Pár perccel később láttam, ahogy cipelte vissza a szobájába a takaróját, párnáját. :-) Bementem utána, és mondta, hogy visszament a kisvakondhoz. :-)) Megnyugtattam, hogy vigyázni fogja az álmát a kisvakond, és láthatóan ennek örült, fel-felpillantott rá (az ágya fölé tettük). Azóta már édesen alszik. :-)
A sémát Zina blogján láttam, köszönet érte.
Legközelebb elkészítem Neki Eperkét is, azt is szereti. De előtte Vikici ajtajára szeretném a nevét kiírni... ha megint tudok majd egy kis időt szakítani. (Felváltva alkotgatok Nekik, hol az egyiknek, hol a másiknak, mert így igazságos!)

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

K betű

Múlt héten volt egy nagy és nemes akciónk a scrap.hu-n. Az egyik szerkesztőnek (aki mostanában elég sok kritikát - azaz negatív élményt - kapott) születésnapja volt vasárnap. A lányok kitalálták, hogy készítsünk Neki hagyományos scrapbook technikával egy meglepetést. A meglepetésnek az volt a lényege, hogy mindenki, aki részt vesz az akcióban, elkészít egy betűt, és a végén a betűkből kijött, hogy "Boldog születésnapot Erika!!!" Ezeket a betűkártyákat lefényképezve szombat éjjel feltesszük az oldalra, így vasárnap reggel, ha felkel, ezt láthatja. Ezen kívül postán is elküldjük Neki az elkészült betűinket (mindenki a sajátját), így napokig fog levélben ajándékokat kapni, és ha mind összejött, akkor össze tudja fűzni. Szinte az egész hét az akció jegyében telt, nagy volt az izgalom. De nagyon jól sikerült, nagyon szépen összedolgozott ez a sok ember, óriási volt a meglepetés és az öröm! :-)
Én a K betűt kaptam. Először nagyon megijedtem, mert hagyományos scrapbook oldalt még soha nem csináltam (én csak digitálisat szoktam), de annyira örültem, hogy én is részt vehetek ebben a nemes feladatban, hogy elvállaltam. Végül csak megoldottam, bár a rutinosak szebben is tudták volna biztosan, de nekem ilyen lett:
Eleje:
Hátulja:

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

A gondos nővérke

Mostanában Angi nagyon sokat változott. Most már sokkal enyhébb szinten látom a féltékenység jeleit, mint eddig (eddig sem volt a normálistól eltérő). Talán mostanra jött rá, hogy attól, hogy van Vikici, Őt is ugyanúgy szeretjük... és Ő is annyira szereti a kishúgát. Még ha el is veszi Viki valamilyen játékát, akkor sem vadul, mint eddig, hanem mondja, hogy „ne vedd el”, és max. sírva fakad, de nem kapja ki a kezéből és nem is bántja. Ráadásul kétszer is volt ledöbbentő szitu mostanában. Egyik: Vikici már áll, kapaszkodva lépeget is, sőt újabban már kapaszkodó nélkül is fel akar állni. Na, egyszer csak megfogta a pampers-ös járássegítőt (aminek ugye kerekei vannak, ergo gurul), és felállt úgy, hogy abban kapaszkodott. Pont nem oda néztünk, csak arra figyeltünk fel, hogy Angi mondja: „jaj, elesik” és szaladt oda, és megfogta a járássegítőt, hogy nehogy elguruljon és elessen Viki. Annyira ledöbbentünk egyrészt a figyelmességétől, másrészt attól, hogy még azt is tudta, hogy a járássegítőt kell megfogni, nem a gyereket. A másik sztori pedig: hétfőn (is) a Papáéknál voltunk. Beszélgettünk Papával, Vikici a játékok között, Angi meg tett-vett. Erre Angi odaszalad Vikihez, hogy „ne edd meg” és kikapott egy dobókockát a szájából. Kész voltam, hihetetlen mire képesek 2,5 évesen. Nagyon büszke vagyok Rá, hogy ilyen kis okos, figyelmes, gondoskodó!

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2008. június 23., hétfő

Minden rendben, jól vagyunk! :-)

Meggyógyultak a lányok, végre mindenki újra egészséges. Angi szókincse rohamosan fejlődik, olyanokat mond már, hogy csak lesek. :-))
Vikici is hihetetlen iramban fejlődik. 8,5 hónapos, de már ahol csak lehet, mindenhol feláll (kapaszkodva), és kapaszkodva megy is. Pá-pát int és mondja is hozzá, hogy "tá-tá". Annyira édes. Egyre többször próbál meg felállni kapaszkodó nélkül is, de ez azért még nem megy Neki... viszont szerintem nem sok kell már hozzá. Az ételeiben is egyre kevésbé veszem elő a bébiételt, kezdem szépen lassan igazítani a mi étrendünkhöz, egyelőre light-osított formában, de szépen fokozatosan közelítjük. Holnap megyünk havi mérlegelésre, kíváncsi vagyok, bár gondolom továbbra is vékonynak fogják találni. De nem foglalkozok vele, mert annyira energikus, hogy szerintem Ő ilyen típus, egyszerűen lemozogja, hisz meg nem áll egy pillanatra sem!
Angika meg holnap megkapja a kullancs elleni oltás második részét.
Ami viszont bánt: Angi a betegsége miatt teljesen visszaesett a bilizéssel. Pedig már ott tartottunk, hogy volt, hogy Ő szólt, hogy pisilni kell, gyorsan bili, belepisilt és ment tovább játszani. Úgy örültünk neki. Most pedig teljesen a nullára esett vissza, megint az is nehézség, hogy egyáltalán rákönyörögjük a bilire, de ha rá is ül, akkor sem nagyon van siker (a betegsége óta összesen egyszer pisilt bele). Most a bilicsoki-bilijáték módszer sem működik, egyelőre patthelyzetnek érzem. De remélem, kibillenünk ebből egyszer... azt hiszem, most kellene a legnagyobb türelem részünkről, viszont most a legnehezebb, mert egy kicsit mi is csalódottak vagyunk. De össze kell szedni magunkat.

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2008. június 21., szombat

Gyerekszigeten jártunk



Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Thomas és Kristóf

Kristóf pedig nagy Thomas-fun, így Neki ezt a képet készítettem:

* Gyorskör

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Janó és Schrek

Unokatestvérem kisfia - Janó - nagyon szereti Schrek-et. Amikor Náluk voltunk, együtt nézegettük a Schrek-es matricás albumát. Neki is dukált egy kép:

*Gyorskörök

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Apáti fiúk

Marciról és Petiről most ilyen formában készítettem el az 5 hónapos képet. Mert ugye nem lehet elég korán kezdeni... :-)

A kép eredeti méretben letölthető innen.

*Gyorskör

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Zsuzsi lovagol

Ezt a képet a barátnőm kislányáról, Zsuzsiról készítettem. Ő szokott járni lovagolni, így ezt nem hagyhattam ki. Egyébként egyidős a mi Anginkkal.

*Gyorskör

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Vikici és a szörny

A kép eredeti méretben letölthető innen.
Na, ez meg Vikicihez illik nagyon! :-) Olyan kis vagány, simán megmászna egy ilyen szörnyet is, nem ijedne meg! :-))))
*Gyorskör

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Angi meseországban

A kép eredeti méretben letölthető innen.
Annyira illik szerintem Hozzá ez a kép. Imádom!

*Gyorskör

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Angyalka

Sziasztok, mi most megyünk az angyalkákhoz... Anginak ott van dolga, merthogy ugye Ő is egy angyalka: Angelika = angyalka. És egyébként is... :-)

A kép eredeti méretben letölthető innen.

*Gyorskör

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Lányok a képzeletbeli játszótéren


A kép eredeti méretben letölthető innen.

*Gyorskör

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2008. június 19., csütörtök

Beszélgessünk

Készítettem egy chat-boxot (baloldali elem). Most már beszélgetni is tudunk, ha akarod. ;-) Ha nincs kedved megjegyzést írni, de lenne mondanivalód, csak írd oda bátran. :-)
Jó éjszakát, köszönöm, hogy benéztél!

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Új gipsz falikép Vikici szobájába


Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Api fiúk 4 hónaposan

Azóta már lassan 6 hónaposak lesznek, csak le vagyok maradva egy kicsit... de igyekszem behozni magam. :-)
A képen a gyermekszobákra jellemző káoszt próbáltam szemléltetni... őszintén szólva ez az alkotásom most nekem nem annyira tetszik... lehet, hogy neki fogok futni még egyszer...

Olyan nagyfiúk már! A kép eredeti méretben letölthető innen.

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2008. június 18., szerda

Mákos tészta

Mivel én egy ideje a 90 napos fogyókúrán élek, mindig eltervezem, hogy mit fogok másnap enni, és általában megosztom ezt a családdal is. Egyrészt azért, hátha hasonlót kívánnak (és akkor könnyebb egységesen főzni), másrészt pedig azért, mert ha Ők is megkívánják, akkor jó előre tudnom, hogy nagyobb mennyiséget készítsek.
Bogácson is ezt tettem. Tudtam, hogy másnap szénhidrát napom lesz, és közöltem a családdal (illetve Éváékkal is, mert együtt nyaraltunk), hogy mákos tésztát fogok másnap vacsira enni. Na, erre úgy ugrott mindenki, mintha legalábbis tatár beefsztek-et, vagy valami hasonlóan extra kajaötletet dobtam volna fel...
A lányok így falták :-) :

A kép eredeti méretben letölthető innen.

Az oldalt egyébként a 11. heti vázlat kihívás vázlata alapján készítettem, ami így nézett ki:

* Heti vázlat kihívás

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2008. június 15., vasárnap

Apa és én II.

Ahogy néhány bejegyzéssel lejjebb arra már utaltam, ehhez a témához két oldal illik, amelyből az elsőt - Angival - volt még csak időm határidőre elkészíteni. Vikicivel is elkészült ez az oldal. A nehézségek és a sok esemény miatt ez volt az egyetlen kép, amit a nyaralás alatt tudtam készíteni. Nem így terveztem, dehát ember tervez...

A kép designja szándékosan ugyanaz, mint a másiké. Így, együtt alkotnak egy párt:

A kép eredeti méretben letölthető innen.

*Gyorskör

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Bogács - képekben

És bár prózában inkább a csalódásainkról írtam, azért voltak szép és jó pillanatok is a betegségek és rossz idő ellenére is. Képekben inkább erről:

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Hazajöttünk

Tegnap hazaérkeztünk. Sajnos a nyaralás nem sikerült úgy, ahogy elterveztük, úgy is mondhatnám, hogy azt állapítottuk meg Apával, hogy eddigi életünk legrosszabb nyaralása volt. :-( Az idő szinte végig pocsék volt, és mindkét csibénk meg is betegedett. Angi jobban, Vikici kevésbé (reméljük, Ő ennyivel meg is ússza). Először azt hittük, hogy csak a hűvös idő miatt, illetve hogy hiába meleg vízben fürödtek, a levegő mégsem volt elég meleg. Aztán Miskolcon (erről később) elvittük gyerekorvoshoz, ahol kiderült, hogy ez bizony valakitől összeszedett nyavalya, nem egy nátha. Kapott is antibiotikumot már megint. Be van gyulladva a mandulája is meg a torka is, gyakran 40 fok körüli láza van, és a huruttól hány is egyfolytában, szinte egyáltalán nem eszik, ha végre kicsit jobban van és bekap valamit, az meg kijön. Még az a szerencse, hogy inni viszont rengeteget iszik.
Ma már kicsit jobb volt a helyzet, a javulás határozottan látszik. Reméljük, hogy pár nap, és meggyógyul szegénykém.
Amúgy Bogács, mint nyaralóhely annyira szupi volt. Tényleg nagyon jó hely, máskor is fogunk menni, és reméljük nagyobb szerencsénk lesz. Tetszett az apartman is, a környezet is, a gyerekeknek a játszólehetőségek, kirándulóhelyek, minden-minden. Majd készítek néhány oldalt, és fel fogom tenni.
A rossz idő miatt 16-a helyett már 13-án eljöttünk. Eredetileg az volt a terv, hogy 16-án átmegyünk Miskolcra, ahol a 20 éve nem látott (és karácsonykor megtalált) első unokatestvéreim közül a fiatalabbik - Vicus - él a családjával. (Az idősebbikkel - Andival - már tudtunk személyesen találkozni, erről néhány bejegyzéssel lejjebb írtam.) Mivel előbb eljöttünk Bogácsról, így előbb mentünk Vicusékhoz is. Eddig én nem voltam babonás, de most nagyon bejött, hogy hihetetlen peches volt a péntek 13-a. A gyerekek már reggel extra nyűgösek voltak, alig tudtunk összecsomagolni az apartmanba. Eleve ilyen rezignált indulás után már a nap is olyan rosz. Bogácstól Miskolcig szakadt (néha folyt) az eső, úgy féltem a balesettől az autópályán, nagyon vártam, hogy odaérjünk. Vicusékat nagyon jó volt látni, Őt 20 év után különleges volt személyesen is megismerni, a családját pedig úgy egyáltalán jó volt látni. Levélben sokat beszélgettünk már, de így személyesen azért mégis más. Angi viszont nagyon nem volt jól. Nagyjából csak feküdt és nyöszörgött szegénykém, olyan rossz volt a kettősség, hogy szívem szerint el sem mozdultam volna mellőle, de közben Vicusékkal is annyira szerettem volna kicsit beszélgetni, "ismerkedni". Ráadásul Vicus kisebbik fia, Balázs is egyre betegebb lett, estére már Ő is belázasodott. Ő nem sokkal nagyobb, mint a mi Vikink, Ő 11 hónapos. Egy ilyen találkozás 20 év után amúgy is feszélyezett egy kicsit, de így, hogy még a gyerekek is lebetegedtek, méginkább rosszul jött ki. Így tegnap haza is jöttünk, nem volt értelme tovább húzni, és a gyerekeknek ilyenkor itthon a legjobb. Olyan máshogy terveztük, dehát ezt kell elfogadni, most így sikerült. Tervezzük, hogy hamarosan Ők fognak eljönni hozzánk, és reméljük, hogy az a találkozás majd jobban sikerül. Igazából az nagyon jó volt, hogy láttuk egymást, és első találkozásra talán elég is ennyi. A következő találkozás már valószínűleg sokkal oldottabb, felszabadultabb lesz. Azt nagyon sajnálom, hogy Vicus szüleivel nem tudtam találkozni, Őket is nagyon szerettem volna látni, illetve a szülőfalujukat is, hisz a nagyszüleim is ott éltek, gyermekkoromban sokat nyaraltam ott. De talán egy másik alkalommal ezt is tudjuk majd pótolni. Manyi nénjémet pedig talán láthatom is mostanában, ugyanis jön Budapestre egy időre... ebben a jó az, hogy így láthatom, a rossz viszont az, hogy sajnos kórházba jön. :-(
Azt nagyon sajnálom, hogy a nagy káoszban csak néhány képet készítettem (azt is azért, hogy legyen már valami emlékünk), és ebben a néhányban egy sincs Vicusról. Azért fogok a gyerekekről oldalt készíteni, de ez eléggé bánt. Sebaj, mert ezt még be fogjuk pótolni!
Ez a péntek 13 ráadásul Apa születésnapja is volt. Szegény, úgy sajnáltam, hogy így alakult, de megbeszéltük, hogy meg fogjuk ezt mi még tartani szépen, úgy, hogy megadjuk az alkalomnak a jelentőségét utólag.

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2008. június 5., csütörtök

Elutazunk

Holnap mi elutazunk 10 napra Bogácsra, utána pedig Miskolcra az unokatestvéremékhez... nagy izgalomban vagyunk, nagyon várjuk.
Addig nem leszek, de terveim szerint a nyaralás alatt is fogok szkreppelni...
Ha megérkeztünk jövök, mutatok és mesélek sokat-sokat. ;-)

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2008. június 2., hétfő

Kedvenc állatom

Stafétákon is igyekszem részt venni, ahogy néhány bejegyzéssel ezelőtt írtam.
A staféta lényege az, hogy kialakítunk egy sorrendet a scrap.hu-n lévő kis csapatból egyes emberkékkel. A kiírt feladatot a sorrendben az első elkezdi, megcsinálja a maga ízlésével a megaott szempontokat figyelembe véve. Az utána következő az Ő alkotásából fog ötletet meríteni (pl. az elrendezést vagy a színhasználatot, vagy pl. felhasznált kiegészítők tekintetében), szóval elvileg "megtart" dolgokat... és így tovább. Ez az érdekes az egészben, hogy miből mi lesz és milyen átalakuláson megy át az egész az elsőtől az utolsóig. A képeket végig nem látja senki egyben, mindig minden résztvevő csak a sorban előtte lévő alkotását kapja meg mail-en, hogy abból tudjon dolgozni. Amikor lement a sor, akkor tesszük fel a scrapbook oldalra a képeket egyben, és mindenki látja, hogy miből mi lett. Nagyon érdekes.
A staféták kiírásánál kiírja az adott házigazda, hogy mi legyen a képen, megadhat szempontokat, bármit. Azt is megadhatja, hogy mit kell átvenni az előttünk lévő képéből, szóval nagyon rugalmas a dolog.

A "kedvenc állatom" stafétán az volt a feladat, hogy a kedvenc állatunkat kellett elkészíteni, és az előző képéből inspiráció alapján bármit át lehetett venni.
Az előttem lévő a sorban - Csuti - az alábbi képet készítette a puputevékről:

Utána következtem a sorban. Sokat gondolkodtam, hogy mit is vegyek le a képéről, végül azt vittem tovább, hogy az általam választott állat nevét lelógó címkére tettem. Már amikor elolvastam a staféta témáját, azonnal tudtam, hogy a csimpánzt fogom választani. Anno – felelőtlenebb koromban – sokat álmodoztam róla, hogy milyen jó lenne, ha lenne egy ITTHON, A LAKÁSBAN. Hú, most azt mondom, hogy néha a gyerekek is nagy kihívást okoznak, valszeg megőrjítene egy csimpánz (főleg, hogy nem is férne túl kényelmesen el nálunk – hihi). Viszont továbbra is nagyon szeretem Őket, gyermeki rajongással figyelem, amikor valamit „alkotnak”. Imádom, hogy olyan „csibészek”. A képemet megspékeltem egy rövid leírással is róluk. Így kicsit olyan hatást ad, mintha egy állatkertben lenne kiakasztva ismertetőnek:

Utánam Moncsi következett, Ő a csipeszt vette át az én képemről és a feketerigóról készített képet, ahogy a házuk feletti villanyvezetéken ücsörög és csiripel, íme:

* Staféta

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Reggel bilivel kezdtünk... bilicsoki nélkül :-)

Reggel ahogy kisomfordált álmos szemekkel, azonnal nyitotta fel a bili tetejét, és ült rá. :-) Bár nem ment bele semmi, de mi ez, ha nem haladás? ;-) És még bilicsokit sem kért hozzá... lehet, hogy csak azért, mert annyira álmos volt?
Délután/este viszont olyan kis baca, szeleburdi volt. Nagy nehezen tudtuk csak ráültetni (most a bilicsoki fogalmát is újra elő kellett venni hozzá), majd megette a kekszet, felállt, és kis idő múlva a nappaliban a kőre pisilt. :-O Hát, egyelőre egyet előre, egyet hátra lépünk. De türelem, türelem... fog ez menni (most magamat bíztatom :-) )

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2008. június 1., vasárnap

Apa és én

A 17. gyorskör feladatát Linsey írta ki, és így szólt: "A 17. gyorskör Téma: "Apu és én" Természetesen lehet saját szemszögből, vagy a gyermekünkéből is, ez szabadon választható. A lényeg az apa-gyermek kapcsolat.Nehezítésképp: Az oldalra kérném szépen az ANGOL ABC betűit:Bármilyen formában megfelel. Feltöltés: Jövő hét szombat, azaz 31-e."

Nagyon örültem ennek a feladatnak, azonnal el is határoztam, hogy mindkét lánnyal és Apával készülni fog egy-egy kép, azonos design-al, hogy később összeillő dupla oldalt alkossanak majd az albumban. Sajnos a tegnapi határidőre csak Angiéval készültem el. De ez annyira kívánja magát, hogy tuti utólag el fogom készíteni a párját is, Vikivel. Nagyon élveztem ezen a feladaton dolgozni, annyira imádtam a témáját! :-) Hisz minkettőjüket (mindhármójukat) imádom, mi lehet szebb, ha az Ő egymás iránti szeretetüket foglalhatom oldalba? :-) Az angol ABC betűit úgy oldottam meg, hogy nagy része a szövegekbe belekerült, a maradékot pedig egymásra pakoltam úgy, hogy egy absztrakt mintát alkossanak. A bal alsó sarokban láthatók:

Az oldal eredeti méretben letölthető innen.

*Gyorskör

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2008. május 31., szombat

Állatszigeten voltunk

Ma voltunk itt a Káposztásmegyeri állatszigeten. Nem volt nagy ügy, egy fél órás program volt csupán, de tartalmas. Láttunk sok-sok kutyust, malacot, birkát és kecskét. Angi láthatóan élvezte, Viki meg kicsit meg volt illetődve, nagy kerek szemekkel figyelt. :-)
Készültek képek is, tervezem, hogy amint időm lesz, scrap-oldal készüljön belőlük...

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Angi ma bilibe pisilt.

Ma már többször rá tudtuk ültetni Angit a bilibe, egyszer rendesen bele is pisilt. Nagyon örült, olyan kis büszke volt Magára, szaladt is kiönteni a wc-be, utána lehúzhatta a wc-t és kimoshatta a bilit, mert Ő már nagyon nagy lány. :-)
Menni fog ez... lassan, türelmesen.

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2008. május 29., csütörtök

Három dologban változott mára Angi óriásit!

Olyan fura, mintha mára Anginak "bekattant" volna valami, vagy az éjjel hirtelen hónapokat érett volna, akkora fejlődést mutatott egyik-napról a másikra 3 dologban is! Ő mindig mindent úgy csinált, hogy csak akkor, ha Ő akarta, és mindent nagyon hirtelen, egyik pillanatról a másikra. Így kezdett egyedül enni (egész korán), így kezdett el beszélni teljesen helyesen (egész későn) és még sorolhatnám.
Amiket tegnap és ma reggel alkotott, nem győztem csodálkozni :-) :

1. Tegnap, mikor hazahozta Apa a Papáéktól, nekiállt mesélni, hogy mi volt a bölcsiben, meg a mamáéknál, meg útközben láttak vonatot, meg ilyenek. Pedig eddig soha nem mesélt, maximum úgy tudtunk kihúzni Belőle dolgokat... más kérdés, hogy felét sem értettük, de nagyon nagy élmény volt.

2. Aztán kérdeztem, hogy kér-e bilicsokit. (Zsuzsi barátnőm ötlete volt, ugyanis sem Angi, sem az Ő kislánya nem akart az istennek sem bilire ülni. Kitalálta, hogy valami kis rágcsit ad Neki és régi sminkcuccokból egy kis nesszeszert, ezzel ráveszi, hogy ráüljön, aztán később a rágcsát, meg a játékot el lehet hagyni, a lényeg, hogy ráérezzen a dologra. Én is kipróbáltam, a csokit/kekszet elneveztük bilicsokinak, a sminkcuccot meg bilijátéknak. Persze ez alatt nem konkrét csokit kell érteni, egy darab kekszecske, ilyesmi, amit ilyenkor kap. Aztán úgy tervezem, hogy ha már gyakrabban ráül, akkor átvezetjük arra, hogy csak akkor kap, ha bele is megy valami. Aztán szép lassan elhagyjuk. Nem érzem a legjobb megoldásnak ezt a megvesztegetés-dolgot, de egyelőre még semmi mással nem tudtam elérni, hogy egyáltalán ráüljön a bilire. Ez pedig úgy tűnik, működik.)
Persze, hogy kért, mondtam, hogy de tudja-e, hogy mi annak a feltétele? Már rohant is a bilire, vetkőzött lefelé (tegnap este mondtam először Neki, hogy bilicsokit kap, ha ráül a bilire). Ráült, közben én összekészítettem a kis neszeszert a régi sminkcuccokkal, és hoztam, mint bilijáték. :)
Jaj, nagy sikert aratott. De nem felejtette el, hogy miért ül ott, néha kijelentette, hogy "megnézem van-e pisi", felállt, megnézte és közölte, hogy "nincsen". Aztán egyszer csak talált benne egy picit. Hú, nagyon izgatott volt, azt hittem, megzabálom. Szaladt ám kiönteni, meg kimosni a bilit, aztán jött vissza, és közölte, hogy még egyszer. Akkor már csoki, játék, minden nélkül Ő akart még belepisilni. Igen ám, de közben eszébe jutott a cumi, felállt, bevonult a szobájába keresni. Egyszer csak kiabál ki, hogy "pisilteeem". Mondom hová? "Szobába!". :)
És tényleg ott volt egy óriási tócsa! :) Mondtam, hogy nincs semmi baj, de máskor a bilibe menjen. Annak ellenére, hogy most csak félsiker volt, annyira örültem, mert egész nyitott volt a kérdésre és eddig teljesen elzárkózott ettől. A másik pedig, hogy a pisi után sem tagadta le! Egyből szólt. Most esténként próbálgatni fogjuk a dolgot, amikor hazajön a bölcsiből. Szép lassan, türelmesen menni fog. Most úgy érzem, ez a dolog nem hirtelen fog megtörténni Nála (bár még érhet meglepetés), hanem sok türelem fog kelleni hozzá. Elsősorban azért, mert ott van Hugi, aki jelenleg még nagy visszahúzó erő Anginak. Egyelőre a cumit sem fogjuk tudni letenni, emiatt. De ezen is túl leszünk, csak kell sok türelem, meg okosan kell alakítgatni a dolgokat.
Azért ezt a bilizés dolgot majd még egy scrap-oldalon is fel fogom dolgozni, hisz nem kis dolog, kell, hogy erről is maradjon emlékünk majd az elbumban. :-)

3. Sokat kínlódunk amiatt is (konkrétan minden reggel), hogy frizurát csináljak Neki. Ha engedi is, csak mindenféle csellel tudom, és legkésőbb 2-3 óra múlva kiszedi. Ma reggel megtalálta az egyik kis csitt-csattját, odahozta, és közölte, hogy beletesszük a hajába. Azt hittem, csak múló lelkesedés, egykedvűen mondtam (épp etettem Vikit), hogy megetetem a Hugit, aztán utána megcsináljuk a frizuráját. Vagy ne legyen frizura, csak fésülködjünk? Nem kér csicsát? "De kéjek" - ez volt a válasz. Akkor még mindig nem hittem el, hogy hagyni is fogja simán megcsinálni. De mégis türelmesen végigülte. :-O Hagytam, hogy Ő adogassa, hogy milyen színű gumit tegyünk bele, ezt láthatóan nagyon élvezte. Néha jó lenne valami gyermekpszichológiai képzés, mert ha az ember eltalálja, hogy mi zajlik a kis fejében, akkor olyan jól lehet a helyzeteket kezelni. Csak nem mindig sikerül eltalálni, és nem mindig tudom, hogy jól kezelem-e/reagálom-e le az adott szituációt - főleg esetleg dacoskodás, hiszti esetén. A bölcsiben még megvolt a frizurája, és most először, mikor délután Érte mentem, akkor is megvolt!!! Ilyen még soha nem fordult elő.
Szóval nagyon büszke vagyok az én nagylányomra. Bár makacsul mindent csak akkor csinál, ha Ő akarja - nem is tudom kitől örökölte ezt :-) - de akkor viszont nagyon kis ügyesen, éretten.

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2008. május 27., kedd

Vikici Tóth Verával

A 8 heti vázlat kihívás vázlata a következő volt:Bár a Tóth Verás képet egyszer már feldolgoztam lejjebb, azért ez a téma megér még egy feldolgozást, ezért ezt választottam ehhez a kihíváshoz is:
* Heti vázlat kihívás

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2008. május 24., szombat

Anyu névnapja

Anyu névnapját is most "tartottuk", illetve most köszöntöttük meg. Úgy látszik, én már nem tudok elmenni ünnep mellett kép nélkül... :-) Neki is készítettem egyet kinyomtatva, keretben.

Nagyon örült neki, csak azt nem tudja eldönteni, hogy otthon, vagy a ruhajavítóban akassza-e ki? Előbbi esetben az otthonát szépítené, utóbbi esetben pedig mindenki látná, aki bemegy az üzletbe... hmmm..., lehet, hogy két példányban kellett volna nyomtatni? :-)

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Joplinék esküvőjének megünneplése

Ma Hűvösvölgyben egy óriási bográcsos bulival ünnepeltük meg Joplinék esküvőjét. Nagyon jól éreztük magunkat, Angi Kírával nagyokat játszott, Viki és az Api fiúk pedig jót levegőztek, nézelődtek, ettek és aludtak. Jövő ilyenkor már Ők is nagyokat szaladgálnak.
És egy video arról, hogyan készíti sajátos módon - bográcsfogón keresztül - a nokedlit Api és Imre. :-)

Az ajándékunk részét képezte egy sb kép is, amit igyekeztem úgy összeállítani, hogy legyen rajta olyan kép is, amikor még bulis életet éltek, és olyan is, amikor már családban vannak. Szerintem kifejező lett. Úgy láttam, Ők is örültek neki:

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2008. május 21., szerda

"Kedvenc hely" staféta

A "kedvenc helyem" stafétában az volt a feladat, hogy egy kedvenc helyünket alkossuk meg. Legyen továbbá egy idézet is az oldalon, aminek az egyik szavát az előttünk lévő képén szereplő idézetből vegyük. (Mint utóbb rájöttem, magából a képből is kellett volna valamit átvenni, de ezt elcsesztem... majd legközelebb jobban figyelek a feladatkiírásra.)
A sorban előttem lévő - Malomka - az alábbi képet alkotta, nekem ebből kellett kiindulnom: Nagy bajban voltam, mert az első, ami lejött a képből, az a vallásos témája, én pedig egyáltalán nem vagyok vallásos. Végül egy egészen általános szót, a "bármi"-t vettem ki belőle, azzal kerestem idézetet az én képemhez. Ahogy a feladatkiírást megláttam, azonnal eldöntöttem, hogy én Törökországról fogok képet készíteni. Nagyon jól éreztem ott magam, és még az eljegyzésünk is ott volt.
Ezt alkottam:

Az utánam következő a sorban - Éva - pedig ezt alkotta az én képemből:
Bár féltem tőle, nagyon élveztem ezt a feladatot!
* Staféta

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2008. május 20., kedd

7 hónaposan a lányok


Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2008. május 18., vasárnap

Apa, mert úgy szeretem!

A 7. heti vázlat kihívás a következő volt:

Mostanában is készült egy kedvenc képem Apáról, amit már régen szerettem volna feldolgozni (még akkor is, ha Ő abszolút nem értékeli ezt az egész scrapbook dolgot). Ez a vázlat pont megfelelt a terveimnek. Íme, ez lett belőle:

* Heti vázlat kihívás

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2008. május 17., szombat

Vikici Tóth Vera karjában

A Káposztásmegyeri napon Tóth Vera is fellépett. Utána alkalom volt arra, hogy lefényképezkedjünk Vele. Először Angit szerettem volna odavinni, de Ő akkor éppen nagyon kis nyűgös volt, így Vikicivel mentünk oda Hozzá. Nagyon kedves, melegszívű volt, bár kicsit megijedt, amikor Viki elkezdett fészkelődni a karjában. :-) Feldolgoztam ezt a képet, egyszer még biztosan nagyon büszke lesz rá Viki, hogy ilyen kép készült Róla.

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Éváék ma nálunk voltak

Mozgalmas volt ez a mai nap. Éváék nálunk voltak, délelőtt töki pomposoztunk, délután pedig kimentünk a káposztásmegyeri napra.
Angi és Kíra viszonya olyan érdekesen változott. Eddig mindig Angi volt a kis visszahúzódó, és Kíra volt a nyitottabb, most pedig fordítva. Angi hívta mindenhová Kírát, beszélt Hozzá. Sőt, kint a káposztásmegyeri napon mondtuk, hogy fogják meg egymás kezét, és úgy menjenek, és Angi megragadta Kíra kezét, és húzta Maga után mindenfelé, mintha muszáj volna. Annyira édesek voltak, ez volt a nap fénypontja. Még az is nagyon aranyos volt, ahogy a színpad mögül a hangszereléses dobozokon ülve nézték az előadást tátott szájjal. Gyerekek táncoltak, ez nagyon tetszett Nekik. Angi többször is elmondta, hogy "gyerekek táncolnak". Nagyon élvezte!
KÉP

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2008. május 16., péntek

Szemészet

Mára volt időpontunk mindkét lánnyal a szemészeten.
Iri mama kísért el bennünket, mert egyedül nem bírtam volna a két lánnyal. Szerencse is volt, hogy jött, mert a recepción már fél óra volt (szó szerint) mire beregisztráltak, és utána még a rendelés előtt is kellett várni... addig Ő Angival elment erre-arra nézelődni, majd találtak egy mágneses betűtáblát, ott játszottak. Nekem így csak Vikici maradt, mondjuk Ő is kezdett már igen türelmetlen lenni, de fogalmam sincs, hogy egyedül hogy tudtam volna a sorban is állni Vikivel, meg közben Angi után is szaladgálni. Szóval nagyon jó volt a segítség, köszönjük, Mama!
A vizsgálaton mindkét lány nagyon ügyes volt, olyan büszke voltam Rájuk!
Vikici jót vigyorgott, amikor a műszer világított, illetve a doktor néninek is folyamatosan nevetett. :-)
Angi pedig nagyon ügyes, értelmes volt. Meg nem szólalt, de minden feladatot nagyon szépen, okosan, fegyelmezetten megoldott. Két olyan feladat volt, ami a leginkább igényelte a közreműködését: az egyiknél le kellett takarnom az egyik szemét, kapott a kezébe egy kis kártyát, amin voltak mindenféle figurák kicsiben és nagyban is. Neki pedig meg kellett mutatnia, amit kérdezett a doktor néni. Mindent megmutatott hibátlanul. A másik ilyen feladat pedig az volt, hogy kapott egy kártyát, amin az a bizonyos mindenki által ismert apró motívumokból álló sokaság volt, amiből vagy kilátjuk az alakzatokat (térben), vagy sem. Ez a térlátást vizsgálja. Négy alakzat volt a képen, és Angi mindet meg tudta mutatni. Nagyon büszke voltam Rá!
Mindkét lány szeme teljesen jó, se kancsalság, se dioptriás eltérés nincsen. Viszont, mivel az én szemem ilyen rossz, évente mennünk kell szűrésre. Reméljük, ennyiben ki is merül ez a dolog, bár a doktornő szerint sajnos genetikailag öröklődik a rövidlátás...

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2008. május 13., kedd

Angi minimálban

A 6. heti vázlat kihívás template-je a következő volt:Az alábbi kép Angiról múltkori otthoni játszóterezésünk alkalmával készült. Annyira szép szerintem rajta, muszáj volt feldolgoznom... ez a kihívás erre jó alkalom volt, íme:

*Vázlat kihívás

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

6 hónaposan a lányok


Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2008. május 10., szombat

20 év után találkoztunk

Néhány hónapja említettem már, hogy szenteste napján talált rám Vicus, egyik kedves nagyon régen nem látott unokatestvérem, aminek nagyon örültem. Ő, és a nővére - Andi -, gyerekként Tiszalúcon éltek, apám testvérének a lányai, tehát közeli unokatestvéreim. Vicusék most Miskolcon élnek, de talán nyáron Velük is találkozhatunk. Viszont Andival már most sikerült találkoznunk, hisz Ő a családjával Dunaújvárosban él, és mi most megint otthon voltunk.
Felhívtam tegnap Andit, hogy megyünk haza, mi lenne, ha meglátogatnánk. Nagyon örült az ötletnek, meg is beszéltük a részleteket. Aztán ma reggel 9-kor elindultunk Dunaújvárosba, de annyira be volt állva a forgalom, hogy dél körül értünk el Érdre, ahol le volt zárva a hatos út teljesen. Se egy tájékoztatás, semmi, fogalmunk sem volt, hogy mi történt. Rámentünk a hetesre, vissza Pestre, majd az M7-esen mentünk el Dunaújváros irányába... nem volt egyszerű ez a két pici gyerekkel, de meg kell, hogy dícsérjem Őket, mert nagyon jó kislányok voltak!!!

Mikor már láttuk, hogy mi a helyzet, és hogy el kell mennünk a hetes út felé, felhívtam Andit, hogy nagyon le fogunk fáradni, valószínűleg nem fogunk tudni átmenni, hisz a gyerekeket is megviseli ez a több órás autózás (holnap meg már Andinak nem jó, mert megy Miskolcra). Nagyon csalódott voltam, és persze bosszús is, hogy ilyesmi megtörténhet Magyarországon úgy, hogy az ember nem hallja hírekben, vagy bárhol (azóta sem tudjuk, hogy miért volt lezárva az út).
Végül hazaértünk nagy nehezen, anyunál a lányok pihentek egyet, mi is lehiggadtunk kissé, aztán mégis átmentünk este Andihoz. A családját sajnos nem tudtuk megismerni, mert épp nem voltak otthon, de már Vele is nagyon jó volt találkozni, mégha csak kis időre is. Nekem nagyon furcsa érzés volt, egyrészről kicsit olyan, mintha tegnap láttam volna utoljára, másrészről azonban feszélyezett is voltam... furcsa kettősség ez. A lányok is nagyon jól érezték Magukat, Angin egyenesen meg voltam döbbenve, hogy milyen pillanatok alatt feloldódott, nem vonult vissza, nem volt megilletődve, ahogy szokott. Andival is nagyon nyitott volt, bár szóba állni még nem akart Vele, de ez Nála egyelőre elég általános, ritkán beszélget még a szűk családi körön kívül másokkal.
Próbáltam megörökíteni egy oldallal a nagy eseményt, de azt hiszem az alkalom érzelmi oldalát nem sikerült visszaadni, bár egy emléknek jó lesz:

Remélem, most már nem engedjük el egymást, és gyakran össze fogunk hozni hasonló találkozókat akár Dunaújvárosban, akár nálunk Pesten.

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2008. május 9., péntek

Api fiúkról minimál

És akkor nem meséltem még a gyorskörös kihívásokról. Itt is egy házigazda ad meg szempontokat, ami szerint oldalt kell készíteni, de itt nem egymásnak küldözgetjük, hanem egy adott napon (most például holnap) kell feltölteni a képet a scrapbook oldalra.

A 14. gyorskör a következő szempontokat tartalmazta:

"Az oldalon legyen: 1 darab egész alakos fotó, 4 darab láb, gyermek, oda rakhatsz rá szalagot, varrást, kiegészítőként virágot, ahová szeretnél, de összesen legyen rajta 2 szín, és ráérsz szombaton feltölteni. Ja és mindezt minimálban."

Ahogy elolvastam a feladatot, azonnal az Api fiúk jutottak eszembe, és elhatároztam, hogy a Róluk készült eddigi kedvencem lesz a kiválasztott kép. El is készültem már vele, de majd csak reggel (vagy éjjel) fogom feltölteni, hogy ha idetéved valaki a scrap oldalról (és miért ne tévedne ;-) ), akkor ne rontsam el a játékot.

*Gyorskör

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2008. május 4., vasárnap

Otthon voltunk Dunaújvárosban

Dunaújvárosban voltunk a hétvégén. Csütörtökön lementünk a Duna partra, mert volt majális. Viki többnyire végigaludta az egészet. Angi azonban felült egy körhintára, ugrált ugrálóvárba... de amit legjobban élvezett, az a hastánc volt. Hihetetlen, mennyire magával ragadja a tánc már így, alig 2,5 évesen. El is határoztuk, hogy utána nézünk, hogy mennyi idős kortól lehet táncolni vinni egy kislányt. Hátha az a szégyenlősségén is segít...

Ahhoz képest, hogy egy szobába voltak, viszonylag jól aludtak a lányok. Bár azért voltak egymást ébresztgetések, de kibírható volt. Rájöttünk azonban, hogy Vikicinek jót tesz a rizzsel dúsított tápszer, emellett ugyanis csak egyszer enni ébred meg, de nem kel 10 percenként. Ezek szerint a régi tápszer már gyenge volt Neki és éhes lehetett...

Sokat voltunk játszóterezni is, amit az 5. heti vázlat kihívás keretében meg is örökítettem...

A kihívás template-je a következő volt:És ezt a képet készítettem ez alapján a játszóterezésről:

*Vázlat kihívás

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Gyerekszáj album

Elhatároztam, hogy lesz gyerekszáj-albumunk is. El is készült az első ilyen oldal, és innentől árgus fülekkel fogom lesni a lányok jó kis gyerekes beszólásait. :-) A kép eredeti méretben letölthető innen.

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Anyák napja!

Mostantól scrapbook kihívásokon és stafétákon is részt szeretnék venni. Az első ilyen művem a 4. heti vázlat kihívásra készült, melynek a vázlata így nézett ki, erre kellett oldalt gyártani:
Mivel pont négy képnek van helye, ez príma template volt ahhoz, hogy az alábbi tervem megvalósítsam...

Azon kívül, hogy személyesen minden édesanyánkat és nagymamát megköszöntünk, itt is szeretnék Róluk egy képpel megemlékezni, mert megérdemlik: sok szeretetet, segítséget, odaadást kapunk Tőlük úgy mi, mint a gyermekeink. Igyekszünk megbecsülni Őket!
A kép eredeti méretben letölthető innen.

A fenti képen a még velünk lévő mamák vannak. De nem feledkezünk meg azokról a dédikről sem, akik már sajnos nem lehetnek velünk. Őket is szeretném majd megörökíteni egy oldalon... most nem volt rá időm, de be fogom pótolni. Ahogy Apa, Nagypapa és a dédipapák oldalát is... mikor van Apák napja vajon?
*Vázlat kihívás

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...