Ez a blog a családunkról szól. Néha kreatívkodva, néha csak simán írva és fotókkal illusztrálva, de mindig a CSALÁDUNKról. Köszi, hogy benéztél.
RSS

2010. március 24., szerda

Téli ünnepeink krónikája - 2009

Hihetetlen, de így márciusra sikerült elkészülnöm a "Téli ünnepeink krónikája" című albumommal.... nem mondom, hogy minden évben fog ilyen készülni (azt hiszem  unalmas is lenne), de gondoltam egy évet megörökítek a gyerekeknek, hogy pici korukban hogy zajlanak a téli ünnepek. Aztán majd nagyobb korukban egyszer megint megörökítek egyet...
Ezt az albumot a scrapbook.hu online tanfolyamának a keretében kezdtem el, melyet Timcsoca vezetett. Bár végül témájában is és sokszor technikájában is eléggé eltértem a tanfolyam "anyagától", azért így is sokat tanultam Timitől, amit nagyon köszönöm. Elsősorban: rászoktam a varrásra! Azelőtt szinte soha nem varrtam, most meg már nem érzek késznek egy oldalt, ha nincs rajta varrás. Egyelőre egyaránt élvezem a kézi- és gépi varrást is, mindkettőnek látom a varázsát, és szerintem hihetetlen módon feldobnak egy oldalt.
Na, nem is szaporítom tovább a szót, inkább mutatok, mert hosszú lesz - húsz oldal!

1.oldal: Angika ovis mikulásáról szól:
A havas részek úgy készültek, hogy fehér akrilfestéket csorgattam a kivágott motívumokra, és hagytam megfolyni.

2-3. oldal: Voltunk a mikulásvonaton, ahová Kikit is elvittük magunkkal. Erről a buliról szólnak ezek az oldalak:

A 4. oldal volt az utolsó a mikulás témában - ez már a házhoz jött mikulásról szól. :-) Ez a mikulás sokmindent tett a motorozástól kopott cipőkbe, benne volt a Mamák és Papa, illetve a sógoromék mikulásajándéka is. :-)

Kezdődik a karácsonyi téma. Az 5. oldal a karácsonyi tennivalókat foglalja magában. Itt még összegyűjtve, hogy miket kell intézni/csinálni majd:

A 6. oldalon már kiragadtam egyet az előzőleg felsoroltakból, és azt mutatom meg. Itt éppen családilag készítjük a mézeskalácsot. A lányok nagyon szeretnek sütni-főzni velem, úgy egyáltalán segíteni is (még!). Én pedig szeretem, ha velem vannak, csacsognak, ügyeskednek. Jó látni, hogy olyan jól érzik Magukat. Itt még Apát is bele tudtuk vonni a munkába, ha elfeledkezett Magáról, nem is volt olyan morgós-maci emiatt. :-D:

A 7. oldal a karácsonyfánk díszítéséről készült. Műfenyőnk van, az is marad. Nem vagyunk híve a valódi fenyőnek. Viszont szerintem ez is gyönyörű lehet, ha szívvel díszítjük (ebből kihúzható egy rejtett oldal is, nagy kép alatt a kicsiken azt is mutatom):
A 8. oldal egy szép verset tartalmaz:

A 9. oldalon fog igazán látszani a karácsonyfánk. Ez egy kinyitható oldal. Az elején a "becsukott ajtón" egy kis versike díszeleg, majd kinyitva látható a karácsonfánk. Itt nagyon sokat varrtam, de szeretem az eredményt.

A 10. oldal arról mesél, ahogy az előkészületek után elindultunk karácsonyunk első állomására anyukámhoz Dunaújvárosba:

A következő oldalak sorban megmutatják, hogy milyen karácsonyi állomásaink szoktak lenni. Az első anyukámnál a 11. oldalon:

A 12 oldal arról, amikor a Papáéknál voltunk:

És a 13. oldal az Ildi mamánál zajlott ünneplésről:

Ezzel végére értem a karácsonyi oldalaknak. Ezután jöhetett a szilveszter. Eredetileg úgy terveztük, hogy kettesben megyünk, úgy is volt kifizetve. Aztán mégsem úgy alakult, de végül nagyon jó lett. Íme a részletek: 14. oldal az indulásról. A kép mögött rejtett kommentben a térkép, a hátoldalán pedig leírva, hogy hová megyünk, mik voltak az előzmények, stb.:

A 15. oldalon már a megérkezésről "meséltem". A házunkat fotón szemléltetve, és szintén rejtett kommentben a hátoldalon leírással is (egyébként annyira szuper volt, sokkal kevesebbet vártam egy faháztól):

Két oldal az ott töltött napokról, ami még nem maga a buli volt. A 16.-on arról, ahogy sétáltunk a gyerekekkel az ottani tó körül. Az eső épp akkor nem esett, de a lányok mégis sikkesnek tartották azzal sétálni. :-):

A 17. oldal pedig az ottani fürdőben töltött pancsizásról:

És akkor jöjjön két oldal magáról a buliról. A 18.-ai a kaják egy részéről (hihetetlen mennyiségű és szintű kaják voltak):

A 19. oldal pedig maga a buli. A lányok fantasztikusak voltak! Végig nagyon jól érezték Magukat. Az éjfél utáni tüzijáték után visszamentünk a szállásra, ott leültünk a teraszra, és még 1-ig beszélgettünk, mert ezt kérték. Annyira édesek voltak, soha nem fogom elfelejteni azokat a perceket!

Az utolsó oldalam pedig egy kis összefoglaló az évben történtekről, a jövőbeni terveinkről:

És íme egyben az egész:


Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2010. március 20., szombat

Projekt 365 - 9/52

Jövök az utolsó februári héttel. Lassan, de biztosan. :-)

Kellékek: Készlet - Rainbow: Csirip; Template - Kaelira
*Pontgyűjtés: Csiripelő madarak

És akkor így egyben megint megmutatom a hónapot:

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

OKC - Rainbow tavaszi-szülinapi készlet

Eddig minden alkalomról lemaradtam, de most végre időben kapcsoltam, és én is részt vettem Rainbow OKC kihívásán. Már a beharangozóban is nagyon tetszett a készlet, amikor pedig megkaptam, azonnal tudtam, hogy mit fogok feldolgozni vele.

Már kapható a következő üzletekben:
Scrapinsider
Scrap it Sassy


Az elemekről egy közeli kép:


És az én oldalam belőle Angika 3 éves szülinapjáról:
Maszk: Juca

Kata, köszönöm szépen a lehetőséget!

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2010. március 19., péntek

Hétvége

Lassan már jön a következő, azért pár szót említenék az elmúlt hétvégénkről, mert nagyon jó és mozgalmas volt. :-)

Szombaton Papáéknál voltunk vendégségben. Nálunk így március-áprilisban rengeteg ünnep van, és összevonva szoktuk tartani őket. Itt éppen a Papát és Iri mamát ünnepeltük. Sajnos mi itthon felejtettük a gépet, a Papa gépe meg valamiért össz-vissz 6 képet mentett el, így nagy választékom nincs. Azért egy-kettőt mutatok:

Apa és a fiai (2 méteres óriások :-) ):

Vikike nagyon imádja Zitust. :-) Alig várom már, hogy kicsit Ő is nőjön, és tudjanak együtt játszani. Most még inkább nyúzza Viki szegényt, mert állandóan szeretgetni akarja. :-) De azért már Zitusnak is egyre többször tetszik ez, és Ő is viszont próbálja "simogatni" - ami az Ő korában ugye azért még inkább ütögetésként nyilvánul meg. :-D Itt épp egy hasonló "szeressük egymást és közben iszogassunk is" jelenetet kaptunk el:

Vasárnap Éváéknál voltunk megint. Már voltunk pár hete, és akkor olyan jól éreztük magunkat, hogy meg kellett ismételni. :-) Most mi főztünk, Éva volt a desszert-felelős (váltogatni "szoktuk"). Az öt gyerek baromi jól elvan egymással, az Apukák szintén, mi meg Évával jót szkreppeltünk... jaja, hogy nem mutattam még belőle semmit, ugye? Pedig készen van ám már a téli albumom, bizony! Már csak fotózni kéne valamikor, és hozom, de azóta sem volt rá időm...
Gyuszi (9) mesél Lilinek (5) és Anginak (4):

Ezt a képet nagyon szeretem... Gyuszi ölében Vikike (2), átöleli Őket Lili:
Jól éreztük magunkat megint. :-)

Hétfőre azt terveztük Zotyiékkal (sógoromék), hogy elmegyünk a Természettudományi Múzeumba, hadd nézzék meg a gyerekek (közlöm 10 éve élek Bp.-en, és én is most voltam először).  Hát, a délutáni pihi után elég nehezen indultunk neki (tavaszi fáradtság vagy inkább lustaság?), de végül nem bántuk meg - ráadásul ott tudtuk meg, hogy az ünnep miatt (márc.15.) ingyenes a belépés. :-) Nagyon jó volt, őszintén bevallom, hogy unalmasabbra számítottam. Azért elég viharosan futottuk végig, mert a gyerekek még túl picik ahhoz, hogy végigolvashassuk a dolgokat... de ha majd nagyobbak lesznek, megint elmegyünk, és elolvassuk, jobban áttanulmányozzuk a részleteket is. Azért néha, ha el tudtam kapni Angikát egy-egy pillanatra, akkor meséltem Neki ezt-azt... meg is maradt, mert tegnap úszásról jövet is erről támadt kedve beszélgetni. :-)

Akkor beszéljenek a képek:

Noé bárkája:

Angika egyik kedvenc meséje a Jégkorszak. Na, ebből következően persze nem mammut-ot láttunk, hanem Manu-t (azaz Manfréd-et). :-)

Egy kis bemelegítés a dínó-show-ra. :-):

És a legkisebb is nagyon jól elvolt anyukája hátán:

Ezen a héten vasárnapra  a közlekedési múzeumot tervezzük. :-)

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2010. március 16., kedd

Névnapi képeslap

Mildicinek készítettem ezt a lapot. Isten éltessen, Mildici!

*Simon Says Challenge

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Zorán - Kell ott fenn egy ország...

Hazafelé ma reggel az ovi-bölcsi körútról a rádióban hangzott fel ez a szám... A mögöttes tartalma mostanában a normálisnál is jobban foglalkoztat azt hiszem - remélem nem rossz előérzetből -, aminek az okát egyelőre nem tudom. De emiatt is nagyon mélyen érintett most ez a szám, megmutatom Nektek is:


Jövök majd sok egyébbel is, csak az időkibővítőm megint bedöglött... :-P

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2010. március 4., csütörtök

Projekt 365 - 8/52

És íme a 8. hetünk...:

 
Kellékek: Celine Design Kit, Blog4scrap template

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2010. március 3., szerda

Projekt 365 - 7/52

Kicsit lemaradva, de elkészült a 7. hetünkről is az oldal:

 Kellékek: French Tulip blogtrain kit, blog4scrap template

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2010. március 1., hétfő

Kokaspöri - tavaszváró scrap-chat

Pénteken megint volt scrap-chat a scrap.hu-n. Most egy tavaszváró oldalt készítettünk. Én egy két évvel ezelőtti Monori képet vettem elő. Imádom ezt a képet, mert annyira jellemző - még ma is - Vikicire. Itt 6 hónapos volt, és így birkózott egy kakascombbal. :-D
Azt gondolom, színeiben elég tavasziasra sikerült ez az oldal, meghát eleve tavasszal készült. Nekem legalábbis feldobja a hangulatom, ha ránézek. :-)
Kellékek: Tavaszra várva készlet, Sárga Bazzil karton, pecsétek, papírvirágok, hímzőcérnák, Virágnaptár - Honey freebie

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2010. február 26., péntek

Atyus újabb blog candy-je

Atyus több sikerére tekintettel örömében újabb blog candy-t indított, és már majdnem lemaradtam róla. Itt kell egy megjegyzéssel jelentkezni, és ezt a gyönyörű scrap-csomagot lehet nyerni. :-) Bírnám.... :-)

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2010. február 25., csütörtök

Első oklevelünk

Még nagyon tisztán emlékszem, hogy gyerekkoromban sosem értettem, miért kell a szülőknek (főleg a nőneműeknek) minden jó ünnepkor, alkalomkor sírni, hisz akkor nevetni kellene... mondhatták nekem, hogy örömükben sírnak, akkor sem értem fel ésszel... és most mi történik? Állandóan bőgök! :-D Ma is volt rá okom, ugyanis Angika, a mi 4 éves és 3 hónapos nagylányunk ma megkapta élete első oklevelét. :-)

Szokásos heti úszásunkra mentünk. Na jó, annyira azért nem szokásos, merthogy tavaly januárban kezdtük, azaz egy éve. Angikáról tudni kell, hogy baba kora óta megőrül a vízért! Aztán nyáron úszótábor volt, amihez Angi még kicsi, így akkor beértük a nyaralásos pancsikkal. Eljött az ősz, ovikezdés, néha betegség, néha családi hogyanszervezzük meg, stb. Aztán téli ünnepek, hol is áll a fejünk, na majd januártól újra... Januárban el is kezdtük, egyszer voltunk, betegség, megint elmaradtak az edzések. Aztán most a héten kedden végre - még ha elkésve is - de odajutottunk. És ahogy azt illik (egy héten két edzés van), ma is mentünk! Fél éve először tudtunk végre egy héten normálisan ott lenni az edzéseken! 

És mi történt? Láttam, hogy óra közben máshogy foglalkoznak Angival... valahogy szigorúbban, keményebben, komolyabban véve... közben ledöbbentem, hogy mennyire ügyes így is, hogy ennyit kihagyott. Fel is hívtam Apát könnyeimmel küszködve, hogy a mi lányunk milyen ügyes (naná, hisz a miénk :-) ). Ahogy leteszem a telefont, épp leszidta András bácsi elég keményen, mert nem tartja elég szorosan hanyatt siklás közben a füléhez a karját - na bumm, pedig én olyan ügyesnek látom... a szívem majd megszakad, ne szidják az én kislányomat.... de lenyugtatom magam, tűrni kell, fogják még ennél szigorúbban is kezelni az életben, talán az épülését szolgálja... ajjaj, figyelem a gyereket, vajon nem fakad-e sírva. Dehogy fakad, felnéz, mosolyog, integet. Hisz ha vízbe kerül, mindig mérhetetlenül boldog, történjék vele bármi, kifordul önmagából, ez az Ő eleme, itt nem zárkózott, nem gátlásos, sőt! Sikongat, ujjong, fickándozik víz alatt és felett egyaránt.
De nagyon komoly is tud lenni, mint egy igazi úszó. :-)

Eltelik újabb pár perc, a gyerek hihetetlen fegyelemmel, ezer érzékkel figyel az edzőre, végrehajtja komoly, koncentráló arccal a feladatokat (mintha nem is 4, hanem legalábbis 8 éves lenne). Edző int a szomszédos edzőnőnek (később kiderül, Kriszta néninek hívják), jöjjön... Angit hanyatt siklásra kérik, mindkét edző figyel... majd elkezdenek tárgyalni, Angiról megfeledkezve. Angi továbbra is lebeg a vízen. Rájönnek, hogy ja, a gyerek... szólnak, hogy most már "felállhat". Odahívják. Angika odamegy a medencén belül. Kéri a másik edző néni, hogy mutassa meg, hol van az anyukája... ekkor már hat kézzel és 8 lábbal integetek a "lelátóról" vagy miről, hogy  én vagyok, én... "Anyuka, a kislányt kiemeljük, jó?" Hát hogy a fenébe ne lenne jó???? :-D Mondjam meg a kislány nevét... próbálom, de onnan nem igazán érti, mondom akkor leszaladok. Torkomban dobogó szívvel szaladok le a hosszú lépcsősoron, és lent lebetűzöm a gyerek nevét. Barcza Angelika, igen, cz-vel, nem, h nincs benne...

Visszafelé már hívom is Apát újra... nem akarok sírni, mert az itt olyan ciki, annyian látnak, meg különben is. De már potyognak a könnyeim, és Apának elmondani még nehezebb önuralommal - ó, bárcsak itt lenne, és a széles vállán sírhatnék egy jót - csak úgy, ÖRÖMÖMBEN, BÜSZKESÉGEMBEN, meg ilyenek. Mert mindig bőgök, ha ilyen van, genetikailag ezt örököltem. :-P

Angika még vígan játszik a medencében, mint afféle 4 éves gyerekhez illik (az edzés utolsó negyed órája játékkal telik)... igazán fel sem fogja, hogy Őt most kiemelték. Edzés végén odahívják a medence végébe, kérik, hogy ott másszon ki. Kriszta néni kezet fog vele, mint a nagyokkal, és átad egy oklevelet: a mi kicsi lányunk az előkészítő csoportból a BVSC úszó- és vízilabda egyesület Kezdő 1-es csoportjába lépett, már az "igazi" úszók közé tartozik:
 

A helyzet az, hogy valszeg idáig mindenki eljut egyszer, aki oda jár, szóval lehet, hogy annyira nem is nagy dolog...
 - Nekem mégis potyognak a könnyeim, mert Ő a mi kislányunk, és így a mi csodánk. :-D
 - Nekem mégis potyognak a könnyeim, mert Angika születési oxigénhiány miatt hipotóniás volt (általános izomlazaság), hónapokig hordtam ortopédiától ideggyógyászatig, megkaptuk, hogy biztos agydaganata van, azt is végigcsináltuk, mire kiderült, hogy nem... aztán 9 hónapos korában derült ki, hogy mi az igazi baj, utána Dévény torna hónapokig. Még ma sem 100 %-os, pici eltérések még vannak, most is várjuk az időpontot a mozgásterapeutától, hogy mikor kezdhetünk járni hozzá (a felmérő vizsgálaton már túl vagyunk). Ezek után óriási dolog, hogy pont valami sportban lehet sikerélménye! Főleg, hogy tegnap ovi után szomorúan mutatta, hogy Ő csak lassan tud futni, és nem tud úgy, mint mások... pedig ez soha nem volt téma, és nagyon ledöbbentem, hogy ezt már Ő is érzékeli. Úgyhogy nagyon kellett most ez a sikerélmény a kis lelkének!!!
- Nekem mégis potyognak a könnyeim, mert nagyon jó érzés, hogy azt láthatom, hogy a kislányomnak sikere van valamiben... remélem sokat fogom ezt még látni ennél sokkal nagyobb dolgokban is, de akkor majd újra és újra örülök. Most ennek!

Amikor hazaértünk, kinyitottunk egy gyerekpezsgőt, hadd érezze Ő is, hogy milyen nagy dolog történt ma. Örült is Neki, és büszke is volt:


Jövő kedden már az új edzőnél, Kriszta néninél kezdünk. Emiatt kicsit izgulok, mert Kriszta néni elég szigorú edző, ezért Angika tart is Tőle.... hát, majd meglátjuk, az oviban is a szigorúbb óvónénit szereti jobban. :-) (Én is mindig a szigorúbb óvónénit, tanárokat szerettem gyerek koromban!). Reméljük, Kriszta nénit is megszereti. Kedden Apa fogja vinni, mert én az oviba megyek, de talán jobb is, így az anyatigris itthon marad, ha hangosabban szólnak rá... :-P

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...