Családunk Krea-tükre

Igaz, egyelőre "csak" a járássegítővel, de 9,5 hónaposan így is nagy teljesítménynek érzem! Annyira édes, olyan boldog, látszik az arcán, hogy mennyire élvezi. Azért kicsit ijesztő ez... egy kicsit azt is jelenti számomra, hogy egyre kevésbé van már kisbabám....

Nem bírtam ki, hogy ne szkreppeljem meg, hisz az albumban ennek is helye lesz... :-)

Timcsoca készítette nekem ezt az oldalt! Nagyon köszönöm!

A kép pedig vasárnap készült, amikor családi sétát tartottunk a velünk szemben lévő erdőbe.

Vikici a nappaliban játszott, én a konyhában tevékenykedtem. Feltűnt egyszer csak, hogy gyanúsan nagy a csend... benéztem, és ezt láttam! A kisasszony állt a nővére kisszékén, táncizott, és csorgó nyállal, vigyorogva nézte a Mezzo-t. :-) Azért még gyorsan lefotóztam, mielőtt leszedtem onnan. Több se kellett, lett nagy ellenkezés, és már rohant is vissza fel a székre... a vége az lett, hogy elpakoltam a széket... azt még nem tudom, hogy a nővérével hogy fogom ezt megbeszélni... :-)

Voltunk ma státuszon. Elvileg ez a 9 hónapos lett volna, de el vagyunk egy kicsit csúszva. Mindegy, a lényeg az, hogy egy hónap alatt 800 grammot hízott Vikici! Most 8400 gramm. Mivel eddig vékonynak találta a dokinéni, nem akart hinni a szemének, nagyon örült. :-) Hossza pedig 74 cm. A mozgásától el voltak ájulva, mondták, hogy általában az ilyen vékonyabb babák a mozgékonyabbak (szerintem inkább azért vékonyabbak, mert lemozognak mindent). Összességében nagyon elégedett volt, kedvet kapott a kislányokhoz (Neki fiú unokája van), egyfolytában dícsérte, hogy milyen szép, ügyes, egészséges. :-)) Nem is kell mennünk, majd csak egy éves korában legközelebb.

Engedd meg, hogy ezúton kívánjak Neked nagyon boldog születésnapot! A szívem is benne van, remélem tetszik. ;-)

Nem tudom emlékszel-e rá, ezek a képek még az esküvőnkön készültek Rólatok, és olyan szépek vagytok rajta! A japán felirat azt jelenti, hogy "beauty love". :-)

Sok puszi Neked!

Ezt az oldalt én készítettem Csutinak. Kisfia, Erik két éves, ebből az alkalomból készült a kép.

Angi pedig ma először - és több ízben is - volt hajlandó az utcán bokorba pisilni úgy, hogy a bilit nem vittük magunkkal. :-)

Indítottuk egy olyan játékot a scrap.hu-n, hogy aki akar feltölt egy képet, és a Többiek készítenek róla egy oldalt. Jó játék ez arra, hogy ugyanabból a képből hány és hány különböző szemléletben lehet oldalt készíteni.

Nemrég tartottuk anyunál Apa szülinapját, és természetesen volt sör is. Na, ez nemcsak nekünk, de Vikicinek is nagyon tetszett, megrohanta az üvegeket... mi meg a fényképezőgépet, mert ezt nem lehetett kihagyni. Ezt a képet töltöttem fel, és az alábbi oldalakat kaptam a lányoktól:

Ma délelőtt Vikicivel mi fuvaroztuk orvoshoz Apa 90 éves nagymamiját, és anyósomat. Míg Ők bent voltak, elugrottam a Munkásotthon utca 54-be, mert reggel felfedeztem, hogy ott van egy kreatív bolt. Hú, hogy ott micsoda gyönyörűségeket láttam... ajjaj, lesz mire gyűjtenem a pénzt, meg lesz mit ajándékokba kérni... vettem néhány "apró" csecsebecsét, olyan boldog vagyok. Ezeket már úgy válogattam, hogy a jövő heti scrapbook napi albumhoz minél jobban fel tudjam majd használni. Olyan izgalomban vagyok, úgy várom már!

Íme a mai szerzeményeim:

Délután átruccantunk Zsuzsiékhoz gombát szedni a rétre, a reptér mellé (Lóverseny-pályára). Mindenki nagyon jól érezte magát. Én nagyon élveztem a gombászást, a lányok a birkákat, szabad levegőt, repülőket - ez utóbbiakat Apa sem kevésbé. :-)

Ma elmentünk Zsuzsiékkal és Krisztiékkel a Szöcskevár játszóházba. És persze, hogy itthon hagytam a fényképezőgépemet... hú, de mérges voltam! De nem baj, majd legközelebb, úgyis fogunk mostanában még menni.

A lányok nagyon élvezték (Angit se vittem ma bölibe), Angi már kis önjáróan rohangált a játékokra, néha, ha kicsit elanyátlanodott, akkor kellett menni Vele egy-két kört, de amúgy nagyon jól elvolt. Ügyesen pisilt is, múlt szombat óta, mióta elkezdett hirtelen bilizni, még egyszer sem volt baleset! Olyan büszke vagyok Rá! :-)

Vikici pedig beleszeretett a csúszdába. :-) Olyan volt, mint egy kis bumeráng, mindig oda tért vissza, pedig elég nagy és kacifántos ott a tér. Olyan aranyos volt, valahol játszottunk, egyszer csak rápillantott a távolban a csúszdára, felcsillant a szeme, és elkezdett tekerni (négykézláb) felé. :-)

Ja, és simán megmászta a 15 fokos lépcsőt felfelé - többször is, mert rájött, hogy ez Neki tetszik.

Itthon pedig a kerekes Pampers-ös járássegítő mellett többször felállt, és ment néhány lépést. Pedig aug.12-én lesz mégcsak 10 hónapos!

Nagyon régen készültem már, hogy Angi puzzle-mániáját megörökítsem egy oldalon... közben Rainbow egyszer - még májusban - feltett a scrap.hu-ra egy puzzle-sített oldalt, ami nagyon tetszett, és volt olyan önzetlen, hogy a technikáját is leírta. Nos, az alapötletemet és Rainbow módszerét ötvöztem fejben... azóta mostanra sikerült időt is szakítanom rá több részletben, hogy végre meg is valósítsam, íme:

Végre hétvégén elkészültem Vele... még terhes voltam Vikicivel, mikor már terveztem, hogy fogok ilyet készíteni az Ő ajtajára is, mert Anginak is van, csak Neki más figura.

Kaptam egy-egy üveggolyót Évától, Aritól, Moncsitól és Marcsitól. Köszönöm, lányok. Íme az enyém:a-adó
á-ábránd
b-balta
c-cipő
cs-csiga
d-duda
e-egér
é-élet
f- fakanál
g-giga
gy-gyógyszer
h- harang
i- indigó
í- ír
j-játék
k-kakaó
l- lap
m- madár
n- nap
ny-nyúl
o- oroszlán
ó- ókor
ö- öregség
ő- ősz
p- pénz
r- répa
s- sárga
sz-szilva
t- tető
ty- tyúk
u- ugrik
ú- út
ü- üreg
ű- űrhajó
v- vadász
w- waffel
x- xéna (:-) )
y-yellow
z- zebra
zs- zsák

Igyekeztem mindenhová azt a szót beírni, ami az adott betűre elsőre beugrott. Gondolom, ez a lényege a dolognak... hát, hihetetlen, hogy néha mik jutottak eszembe... :-)

A golyót továbbgurítom Regzsunak, Didónak és Rainbownak.

Hát, egyelőre a bölcsiben nem mert szólni a kis drága, úgyhogy ott még nem működött tegnap a dolog. De ma reggel megkérdeztem Tőle a böliben, hogy vegyünk-e fel pelust, vagy szól a gondozónőnek, ha jön a pisi? És azt mondta, hogy szól. A gondozónők elég szkeptikusak - merthogy tegnap sem szólt -, de mondtam, hogy szeretném, ha megadnánk Neki az esélyt.

Annyira nem baj, ha a böliben még nem működik a dolog, jövő héten megy már csak úgyis, utána majdnem egy hónap szünet lesz (hú, hogy fogok én akkor dolgozni... nem lesz egyszerű). A szünet alatt szerintem természetessé fog ez válni annyira, hogy utána a bölcsiben is működjön.

Szombat óta Angi nappalra szobatiszta lett! Annyira örülünk Neki!

Természetesen ezt is úgy csinálta, ahogy mindent: egyik napról a másikra. Ő ilyen kis meglepetés-csemete. :-) Hirtelen annyira belejött, hogy még utcán, játszótéren is pelus nélkül volt, és szólt, ha pisilni kell. Mondjuk simán a bokorba még nem lehet pisiltetni, ha utcán vagyunk, csakis bilire ül. De sebaj, hordjuk a bilit magunkkal (meg állítólag lehet kapni papírbilit, de el sem tudom képzelni, hogy az hogy működik? Hogy ül rá? Na, majd utánanézek, de egyelőre működik ez a bilicipelős módszer.)

Készítettem is egy olyan képet, amelyen épp vásárlás után egy útszéli kis réten kellett Neki pisilni:

Nagyon büszkék vagyunk Rá!

Ma bölcsiben van, úgy izgulok, kíváncsi vagyok, hogy ott hogy ment a dolog (reggel természetesen beszéltem a gondozónővel, hogy figyeljenek rá, megígérte, hogy majd néha rákérdez - bár itthon nem kell, mert Magától szól, de azért ott sokkal visszafogottabb, meg szégyenlőssebb.)

Majd holnap elmesélem, hogy hogy sikerült. ;-)

Na, erről még nem meséltem, ez egy viszonylag újkeletű dolog. Az első fordulóról én is lemaradtam, de a másodikban már részt tudtam venni.

A lényege az, hogy először is összeszedjük a jelentkezőket, akik részt vesznek rajta. Utána mindenki elküld egy hátteret és egy képet a sorban utána következőnek. A következő emberke tesz rá valamit, küldi tovább, stb. Így mindenki képe jár mindenkinél, és mindenki tesz hozzá egy kicsit. A végén pedig kijön belőle egy végeredmény.

Ebben a körben én a látható hátteret, és Vikici képét küldtem. A kör végén ez az oldal jött ki belőle:Nagyon tetszik ez a játék, nagyon élveztem (bár időben ezt is - mint mindent - nehéz már megoldanom, de úgy oldom meg, hogy itt hagyom nyitva az aktuális - éppen építendő - oldalt és minden kis szabad percemben teszek hozzá valamit... így szép lassan összeáll egy-egy oldal. Most is van még néhány félbehagyott).

Családi stafétára készültem ezzel a képpel. Nagyon jó apropó volt arra, hogy végre készüljön rólunk egy családi kép.. hát, mondanom sem kell, készült vagy 20 kép, abból ezt az egyet tudtam feldolgozni, de ez sem az igazi... a mi családunk olyan kis izgága, hogy soha nincs egy fotózható pillanat, amikor legalább mindenki odanéz... mosolygást már nem is említem. :-)

Ma felfedeztem, hogy egy régi példaképem (scrapbook-ban) és kis csapata indított egy E-magazint "Scrapbook-ozz velünk" címmel. Egy régebbi levelezésünk alkalmával Gigi említette, hogy tervez ilyet, és nagyon megörültem, mikor megtaláltam, hogy már meg is van. Ezúton is gratulálok Nekik hozzá, és tiszta szívemből kívánom, hogy minden vágya ilyen szépen teljesüljön!

Náluk is vannak kihívások, próbatételek, és ezen is igyekeztem részt venni. Három képet készítettem az e-havi próbatételre: A kép eredeti méretben letölthető innen.

Mostanában sokat gyakoroljuk Vikicivel az integetést. Ma este, mikor Apa ment focizni, megmutatta, hogy Ő már meg is tanulta. :-) Annyira aranyos volt, láthatóan Neki is nagyon tetszett! Sajnos lefotózni nem tudtam, mert épp a fürdőkádban voltak.

Egy ideje Vikici nem akar délután aludni. Viszont délelőtt már egész hamar kidőlt, ez így nagyon nem volt jó, mert felkelt dél körül, és este nyolcig azért nagyon hosszú idő, hogy fent legyen, elaltatni viszont nem lehetett.

Ezért mától úgy döntöttem, hogy akkor legalább azt az egy alvását próbálom meg kitolni... el is húztam ma délelőtt fél 12-ig az időt, akkor megebédeltettem, és délben ment aludni. Fél háromkor kelt, így azért "csak" öt óra telik el az esti elalvásig... ez is elég sok (illetve alvásból kevés) még az Ő korában, dehát nem tudok mit csinálni, próbálok ehhez alkalmazkodni...

Ma megint alakítottak a lányok új dolgokat:

- Angika reggel minden átmenet nélkül elkezdte mondani Viki teljes nevét és közben mutatott rá! Eltelt pár perc, mire rájöttem, hogy mit hadar el már ötödszörre, de aztán beazonosítottam. Azért sem értettem először, mert annyira nem volt előzménye, nem is igazán tudom, hogy jutott ez most eszébe. :-) Persze, szoktuk ilyenekre tanítgatni, de most pont pár napja nem beszéltünk róla. Úgy látszik, most ülepedett Benne. Miután beazonosítottam amit mond, kérdeztem a saját nevéz is, de az már kicsit nehezebben ment. :-) Nekem viszont Magától mondta a vezetéknevem. Este mindezek apropóján megint kicsit gyakoroltunk, és akkor el tudta már mondani a hugi-, a saját-, Apa-, Papa- és az én teljes nevemet. :-) Azt is tudja már, hogy Budapesten, azon belül pedig Káposztásmegyeren lakunk (tovább még egyelőre nem tanítottam Vele). És azt is, hogy a mama pedig Dunaújvárosban. :-)

- Vikici pedig ma segített nekem teregetni. Mániája, hogy ahogy én kiteregetek, Ő leszedi. Ma elkezdtem szoktatni rá, hogy ha valamire azt mondom, hogy nem szabad, akkor az úgy is van. Hogy eltereljem a figyelmét, úgy tettem le a teregetni való zoknikat, hogy elérje, és amikor megfogta, tartottam a kezem, és mondtam, hogy "kérem szépen". Magam is meglepődtem, amikor gyönyörűen ideadta. :-O Ezekután így teregettünk tovább. :-)

- Vikici mozgásimádata is hű volt önmagához. :-) Felmászott ma (tök egyedül) Angi kis műanyag székére, és gyönyörűen le is mászott róla. Erről képem is van:

Elhatároztuk, hogy ma nem megyünk sehová, csak délelőtt gyorsan vásárolunk egyet, és négyesben, pihenéssel töltjük a napot, egyszerűen csak élvezve, hogy együtt vagyunk és nem csinálunk semmit. Ez nálunk nagyon ritka (főleg nálam)... nehéz is volt kikapcsolni az agyam, és elnyomni, hogy mennyi mindennel kéne haladni... De néha ilyen is kell, és igenis jól esett. Pédául tévéztem is a gyerekekkel (mesét néztünk), amit soha nem szoktam - mármint egyáltalán tévézni! Máskor, ha Nekik beteszek egy mesét, én rohanok kihasználni, hogy nyugi van, és ezt-azt tenni-venni. Most én is lepihentem egy kicsit. Még képem is van róla, mert Apa lefotózott:Meg is fogadtam, hogy most már hétvégén nem fogok géphez ülni. Nemcsak dolgozni nem fogok, hanem az égvilágon semmit nem fogok itt hétvégente csinálni, se scrapbook, se semmi! (Ezt a bejegyzést is utólag írom, mert akkor ugye nem voltam gépnél. :-) ) Elég, hogy hétköznap ide köt a munkám, az intéznivalók, a hobbim, minden, nem kell, hogy hétvégén is itt üljek. Hétvége a családé, és ha véletlenül marad egy kis idő magamra, akkor élek a nem gépes hobbijaimnak (kézi alkotások, olvasás).

Ma megint strandoltunk a Papáékkal. Angit szokás szerint ki sem lehetett imádkozni a vízből, Vikici is nagyon jól érezte Magát. Eldöntöttük, hogy most már Neki is fogunk venni karúszót, hogy Ő is kicsit szabadabban élvezhesse a vizet.

(A képeket a június 28-ai strandolás képeihez hozzátettem.)

VIKICI MA 9 HÓNAPOS! :-)

Ma fodrásznál voltunk, levágattuk Angi haját. Bár nekem ez kicsit fájt, hiszen az az elvem, hogy egy kislánynak legyen hosszú haja (nekem derékig érő volt), de több okból is beadtam a derekam: egyrészt egyszerűen nem hagyja - vagy csak nagy küzdelmek, erőltetés árán -, hogy frizurát készítsek Neki, másrészt pedig olyan kis szögegyenes haja van, hogy ha már hosszabb, akkor olyan kis hippisen néz ki vele és rendezetlen az összhatás. Ezért akkor inkább legyen rövid és rendezett.

Nagyon szépen végigülte türelmesen, amíg levágták. Az mondjuk kicsit nehezére esett, hogy ne forgassa a fejét a legrosszabb pillanatokban, dehát lássuk be, még olyan kicsi lány, ha a mérete nagy is...

Először nagyon furcsa volt nekem az eredmény, de most már nagyon szeretem!

Angi imádja a kisvakondot. Ha 100-szor nem láttuk már minden meglévő dvd-jét, akkor egyszer sem. Régóta terveztem, hogy készítek egyet Neki a falára dekorgumiból. Most végre meg is valósítottam.

Direkt nem tettem fel a falra, gondoltam megvárom, hogy hazajöjjön, és majd együtt. De ez nem jött be, mert annyira örült neki, hogy a kezében akarta tartogatni, viszont már így is majdnem szétszedte, mert azért nem finoman fogta meg és vizsgálgatta... Gondoltam, felteszem a falra, hogy megvédjem a jószágot... azt a hisztit!!! Odaadtam Neki, úgy voltam vele, hogy maximum kijavítom, ha elrontja. És akkor már nagyon finoman bánt vele! Nem is lett semmi baja, és kb. fél óra múlva már fel is tehettük együtt a falra, most ott vigyorog. :-)

Este a mi ágyunkban akart aludni (mióta beteg volt, szokta ezt igényelni, de elalvás után átvisszük a helyére). Elkészítettem Neki a helyet, betakargattam, és közben kérdeztem, hogy "a kisvakond meg ott maradt a szobádban egyedül?" Rá is vágta, hogy "igen". Pár perccel később láttam, ahogy cipelte vissza a szobájába a takaróját, párnáját. :-) Bementem utána, és mondta, hogy visszament a kisvakondhoz. :-)) Megnyugtattam, hogy vigyázni fogja az álmát a kisvakond, és láthatóan ennek örült, fel-felpillantott rá (az ágya fölé tettük). Azóta már édesen alszik. :-)

A sémát Zina blogján láttam, köszönet érte.

Legközelebb elkészítem Neki Eperkét is, azt is szereti. De előtte Vikici ajtajára szeretném a nevét kiírni... ha megint tudok majd egy kis időt szakítani. (Felváltva alkotgatok Nekik, hol az egyiknek, hol a másiknak, mert így igazságos!)

Múlt héten volt egy nagy és nemes akciónk a scrap.hu-n. Az egyik szerkesztőnek (aki mostanában elég sok kritikát - azaz negatív élményt - kapott) születésnapja volt vasárnap. A lányok kitalálták, hogy készítsünk Neki hagyományos scrapbook technikával egy meglepetést. A meglepetésnek az volt a lényege, hogy mindenki, aki részt vesz az akcióban, elkészít egy betűt, és a végén a betűkből kijött, hogy "Boldog születésnapot Erika!!!" Ezeket a betűkártyákat lefényképezve szombat éjjel feltesszük az oldalra, így vasárnap reggel, ha felkel, ezt láthatja. Ezen kívül postán is elküldjük Neki az elkészült betűinket (mindenki a sajátját), így napokig fog levélben ajándékokat kapni, és ha mind összejött, akkor össze tudja fűzni. Szinte az egész hét az akció jegyében telt, nagy volt az izgalom. De nagyon jól sikerült, nagyon szépen összedolgozott ez a sok ember, óriási volt a meglepetés és az öröm! :-)

Én a K betűt kaptam. Először nagyon megijedtem, mert hagyományos scrapbook oldalt még soha nem csináltam (én csak digitálisat szoktam), de annyira örültem, hogy én is részt vehetek ebben a nemes feladatban, hogy elvállaltam. Végül csak megoldottam, bár a rutinosak szebben is tudták volna biztosan, de nekem ilyen lett:

Eleje:

Mostanában Angi nagyon sokat változott. Most már sokkal enyhébb szinten látom a féltékenység jeleit, mint eddig (eddig sem volt a normálistól eltérő). Talán mostanra jött rá, hogy attól, hogy van Vikici, Őt is ugyanúgy szeretjük... és Ő is annyira szereti a kishúgát. Még ha el is veszi Viki valamilyen játékát, akkor sem vadul, mint eddig, hanem mondja, hogy „ne vedd el”, és max. sírva fakad, de nem kapja ki a kezéből és nem is bántja. Ráadásul kétszer is volt ledöbbentő szitu mostanában. Egyik: Vikici már áll, kapaszkodva lépeget is, sőt újabban már kapaszkodó nélkül is fel akar állni. Na, egyszer csak megfogta a pampers-ös járássegítőt (aminek ugye kerekei vannak, ergo gurul), és felállt úgy, hogy abban kapaszkodott. Pont nem oda néztünk, csak arra figyeltünk fel, hogy Angi mondja: „jaj, elesik” és szaladt oda, és megfogta a járássegítőt, hogy nehogy elguruljon és elessen Viki. Annyira ledöbbentünk egyrészt a figyelmességétől, másrészt attól, hogy még azt is tudta, hogy a járássegítőt kell megfogni, nem a gyereket. A másik sztori pedig: hétfőn (is) a Papáéknál voltunk. Beszélgettünk Papával, Vikici a játékok között, Angi meg tett-vett. Erre Angi odaszalad Vikihez, hogy „ne edd meg” és kikapott egy dobókockát a szájából. Kész voltam, hihetetlen mire képesek 2,5 évesen. Nagyon büszke vagyok Rá, hogy ilyen kis okos, figyelmes, gondoskodó!

Meggyógyultak a lányok, végre mindenki újra egészséges. Angi szókincse rohamosan fejlődik, olyanokat mond már, hogy csak lesek. :-))

Vikici is hihetetlen iramban fejlődik. 8,5 hónapos, de már ahol csak lehet, mindenhol feláll (kapaszkodva), és kapaszkodva megy is. Pá-pát int és mondja is hozzá, hogy "tá-tá". Annyira édes. Egyre többször próbál meg felállni kapaszkodó nélkül is, de ez azért még nem megy Neki... viszont szerintem nem sok kell már hozzá. Az ételeiben is egyre kevésbé veszem elő a bébiételt, kezdem szépen lassan igazítani a mi étrendünkhöz, egyelőre light-osított formában, de szépen fokozatosan közelítjük. Holnap megyünk havi mérlegelésre, kíváncsi vagyok, bár gondolom továbbra is vékonynak fogják találni. De nem foglalkozok vele, mert annyira energikus, hogy szerintem Ő ilyen típus, egyszerűen lemozogja, hisz meg nem áll egy pillanatra sem!

Angika meg holnap megkapja a kullancs elleni oltás második részét.

Ami viszont bánt: Angi a betegsége miatt teljesen visszaesett a bilizéssel. Pedig már ott tartottunk, hogy volt, hogy Ő szólt, hogy pisilni kell, gyorsan bili, belepisilt és ment tovább játszani. Úgy örültünk neki. Most pedig teljesen a nullára esett vissza, megint az is nehézség, hogy egyáltalán rákönyörögjük a bilire, de ha rá is ül, akkor sem nagyon van siker (a betegsége óta összesen egyszer pisilt bele). Most a bilicsoki-bilijáték módszer sem működik, egyelőre patthelyzetnek érzem. De remélem, kibillenünk ebből egyszer... azt hiszem, most kellene a legnagyobb türelem részünkről, viszont most a legnehezebb, mert egy kicsit mi is csalódottak vagyunk. De össze kell szedni magunkat.

Kristóf pedig nagy Thomas-fun, így Neki ezt a képet készítettem:

Unokatestvérem kisfia - Janó - nagyon szereti Schrek-et. Amikor Náluk voltunk, együtt nézegettük a Schrek-es matricás albumát. Neki is dukált egy kép:

Ezt a képet a barátnőm kislányáról, Zsuzsiról készítettem. Ő szokott járni lovagolni, így ezt nem hagyhattam ki. Egyébként egyidős a mi Anginkkal.

Na, ez meg Vikicihez illik nagyon! :-) Olyan kis vagány, simán megmászna egy ilyen szörnyet is, nem ijedne meg! :-))))