Az első borító hagyományos módon, kézzel készült. Úgy látom, egész jól lejön a képről is, hogy a betű és a kép körül lévő keret 3D-s. A betűk fabetűk, így vettem. A keretet pedig én vágtam, és 3D-s ragasztóval ragasztottam (Hanától lestem el ezt a technikát a talin, nagyon megtetszett). A szalagon meg a virágokon annyira különös leírnivaló nincs. :-)
Ez pedig a hátsó borító! Bevallom, ez a kedvencem, nekem nagyon tetszik. Eleve a képet három fényképből raktam össze (persze még digitálisan). Egy volt Vikiciről, egy Angiról, egy pedig a füves terület. :-) Mindig szerettem volna egy ilyen hátranézős képet, azt hiszem, ezt még több helyen fel fogom használni.
Az oldal sajátossága - nem tudom mennyire jön le a képről -, hogy az eredeti oldal után egy akril oldal van felfűzve, és egyes kiegészítők már arra vannak ragasztva. Ezt azért így készítettem el, mert azért egy album ugye a hátuljára van letéve, és nem akartam, hogy túl nagy sérülésnek tegyem ki a képet. Így kicsit olyan hatása van élőben, mintha be lenne üvegezve.
Itt látszik az a bizonyos akril oldal (visszájáról), majd a sima hátoldal, amire az akril oldalt hajtva jön ki a fenti eredmény: 
Ez az utolsó oldal lényegében vágásokkal, ragasztásokkal készült. A szép mintákat bordűrlyukasztóval készítettem. A talin volt ilyen Noénak, és nagyon megtetszett, így vettem én is (szerintem az összes minta közül ez a legszebb, főleg, hogy egybefüggő ami kijön belőle, így az is felhasználható, ahogy én is felhasználtam. Az összes többiből maga a minta már darabokban jön ki.)
Ma délután fogjuk átadni. Remélem, a dédi legalább annyira örülni fog neki, mint amennyire én szívből készítettem.
