Ez a blog a családunkról szól. Néha kreatívkodva, néha csak simán írva és fotókkal illusztrálva, de mindig a CSALÁDUNKról. Köszi, hogy benéztél.
RSS

2009. június 5., péntek

Ajándék gyors minialbum

Néha nagyon jól tudnak jönni a QP-k. Anyukám megkért, hogy készítsek valamit ajándékba rólunk egy ismerősének, az mindegy, hogy miért. Abszolút nem volt időm érdemben alkotni, és nagyon jól jöttek most a quick page-ek. Teljes egészében Raspberry Road quick page-eiből raktam össze ezt az albumot:

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Nosztalgia scrap-oldalon elmesélve - emlékbe

Itt már panaszkodtam a hétvégi nosztalgiázásomról. :-( Muszáj volt ezt oldalba is foglalnom, hogy kiadjam magamból a csalódottságomat. Pont kapóra jött ehhez Krissz kihívása... nem véletlen a borús, fekete szín, szimbolikus jelentést tulajdonítottam neki:
Kellékek:
Háttér, strasszos keret - DreamersMagicDesign
Idézet - CEWE: Krissz
Többi kiegészítő - Ninie
Betűtípus - Brush Script Std.

*CEWE heti kihívás

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2009. június 3., szerda

Kép egymásnak

Megint volt kép egymásnak stafétajáték a scrapbook.hu-n. Mivel nagyon szerettem mindig az ilyen játékokat, most is részt vettem. Sorsolás útján döntöttük el, hogy ki ki után fog következni. Így én Giginek, nekem pedig Maja készített oldalt. A téma az édesanyánk és mi voltunk. Maja nekem ezt a nagyon hatásos retró oldalt készítette, annyira tetszik, szerintem telitalálat. No és természetesen a képen anyukám és én vagyunk, amikor én még kislány voltam. :-)

Köszönöm Maja, annyira tetszik! :-)

Én pedig Giginek készítettem. Úgy gondoltam, hogy most hagyományossal indulok. Egyrészt, mert abból mindig kevesebb van, másrészt, mert már nagyon régen készültem kipróbálni a vintage stílust, de sosem mertem belevágni. Hát, remélem Gigi nem bánja, de most az Ő oldalán keresztül próbáltam ki először:
És akkor a részletek:
Az alap egy kék rayher papír, melyet körbekrétáztam/maszatoltam. A tortapapírt összekentem kis kávéval, és szintén krétáztam, majd a kék papírra ragasztottam belőle egy darabot felülre és alulra (nem az egészet, mert spórolok. :-D). Felül a két oldalára ment egy-egy indás scrapbazár-pecsét. Erre ment a középső sávban egy barna háttérpapír, arra két oldalra a barna mintás - szintén Rayher mindkettő, és mindegyiket végigtépkedtem, csiszoltam, krétáztam. A hullámpapír még Lidl-s papírkészletből van, úgy téptem ki, majd összekentem fehér akrilfestékkel.
Na, a fotó! Ezt még nyomtatás előtt szépiáztam, kicsit alakítgattam PS-ban. Majd kinyomtattam, végigtéptem a szélét, összegyűrtem és kisimítottam, a felületét kicsit smirglivel meg is karcoltam, majd kávéval is összekentem. :-) A két átellenes sarkára kaptt egy egy fémveretes fotósarkot, illetve bal oldalára egy kulcslyuk-miltont (Rayher mindegyik). A fotó alá becsúsztattam egy feliratos pauszdarabot, amit szintén téptem és krétáztam.
A dátumcímkét nyomtattam, krétáztam, és a kulcslyuk-milton párjával, a kulccsal rögzítettem. Kapott még az oldal közepe egy nyaklánc-darabot is. :-)
Alul a címet és madárkát pedig szintén nyomtattam, vágtam, krétáztam és ragasztottam. A madárkát 3D-s ragasztóval, hogy kicsit kiemelkedjen.

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2009. június 2., kedd

Hétvége

Nálunk a hétköznapok általában úgy telnek - ahogy gondolom a többség családnál is - napközben nekünk munka, gyerekeknek bölcsi, délután úszás és/vagy játszi, este pedig együttlét, alvás. Bár most Apa még itthon van táppénzen, azért ez a helyzet most is így adott, mert nekem attól még dolgoznom kell sajnos, viszont a háztartási munkákban sokat mentesít.
Ezekből az következik, hogy építő együtt eltöltött programot hétvégeken tudunk csak csinálni. Emiatt viszont minden hétvégénk meglehetősen eseménydús, amit nagyon szeretünk. :-D (most előre is be van táblázva ha jól számolom az öt elkövetkezendő hétvégénk már).

Most hétvégén Dunaújvárosban voltunk anyukámnál. Pénteken utaztunk le, és hétfőn (tegnap) jöttünk haza. Már úgy mentünk, hogy megvettük délelőtt Anginak a futóbiciklit, de nem látta, gondoltuk, majd ott meglepetés lesz... no igen, csak éppen az ülést nem állítottuk be előre (hisz a boltból hoztuk), és kulcs meg nem volt nálunk, így viszont túl magas... a kipróbálás ugrott, na de majd pótoljuk, és akkor hozok képet is. :-)

Szombaton elmentünk az ottani "aquaworld"-be (az is nemrég épült), ahol az élményfürdők megvannak szintén, csúszda is van, bár nem ilyen mértékű, mint ami itt van káposztáson. Viszont! Ott egy felnőttnek egy napi belépő csak 750 Ft! Gyerekeknek pedig 6 éves korig ingyenes! Na, színvonalban azért nincs ekkora különbség, csak annyi, hogy az kisebb, mint az itteni, de nekünk speciel minden igényünket kielégíti, és ez az ár szerintem nagyon baráti. Így, ha haza megyünk, és ha nem jön közben semmi, mindig igyekszünk elmenni.


Ami nagyon nagy dolog volt, hogy végre oldódott Vikike kapcsolata a vízzel. :-D (Amennyire kacsa Angi, annyira félt eddig Vikici a víztől.) Végre nevetve jött be, pancsizott, játszott, csúszdázott, nagyon élvezte! Annyira örülök ennek, nagyon fura volt Angi után egy olyan baba, aki így fél a vízben. Azért bármennyire is jól érezte Magát, dél körül mi hazamentünk, hogy Őt le tudjam tenni, aztán Apáért meg Angiért visszamentem fél négykor. Angi még bírta volna (bár vérvörösek voltak a szemei a sok búvárkodástól), Apa szegény azért lemerült már. :-)


Még mindig ennek a napnak volt a nagy eseménye, hogy Vikike bilibe kakilt! Ez egyszer már előfordult (írtam is róla itt a blogon, ha jól emlékszem), de akkor még csak "véletlen" volt, ez viszont teljesen tudatos! Azóta is, ha úgy érzi, kéredzkedik a bilire. Bár azóta újra nem sikerült (nincs türelme kivárni), de biztos, hogy tudatosan és akkor kéredzkedik amikor kell Neki, mert nem sokkal később a pelusba be szokott sikeredni, tehát az ingert már érzi. :-) Azt hiszem, ez már első lépés a szobatisztaság felé. :-)

Vasárnap gyereknapi műsor volt (lett volna) a Duna parton vidám parkkal, műsorokkal. Le pedig egy városnéző kisvasút vitt volna. De elmosta az eső. :-( Illetve azt nem tudjuk, hogy végül esőben is lezajlott-e, mi nem mentünk így le. :-( Délelőtt még játsziztunk egyet (ha tudtuk volna, hogy délutánra elered...), úgy terveztünk, hogy oda délután megyünk. Hát nem jött össze.
Na de arról a bizonyos délelőtti játsziról még néhány szó! 2000 január 3-a óta dolgozom és lakom Pesten, és azóta járok haza. És kb. 300 méterre lakunk attól a játszitól, ahol én felnőttem (csak egy 9 emeletes háztömb eltakarja - aminek az egyik házában laktunk, a 9. emeleten 17 éves koromig). Eddig még SOHA nem mentünk át ezt a játszit megnézni, hogy mi lett belőle, ugyanis a lányokkal egy másikra- közelebbire - járunk. Mostanában felébredt bennem a fékezhetetlen vágy, hogy át akarok oda menni, és meg akarom nézni. Ekkor, vasárnap délelőtt oda mentünk át. Háááát.... lehet, hogy nem kellett volna. :-( Kicsit összetörte az emlékeimet, annyira megváltozott, és sajnos nem előnyére - a nagy eu-s játékok ellenére sem, amik szerintem abszolút nem biztonságosak. De legnagyobb döbbenet számomra az a rengeteg szemét volt! :-( Lehet, hogy nosztalgiázni néha jobb fejben, az emlékeinkből, esetleg fotókból, netán scrapbook albumokból ;-). Mert sokszor fájdalmas látvány visszamenni a "régi életünkbe". :-(
Ezen a képen a régi ablakainkat nézem:
Az ablakok pedig ezek (másnak jelentéktelen, nekem a gyermekkorom):

Az otthoni élményekhez tartozik még, hogy ezen a hétvégén együtt próbáltuk altatni a lányokat, egy nagy francia ágyon (ugyanis most már Vikici sem kiságyban alszik, itthon emeletes ágyuk van). Háááát, voltak rövid éjszakák. :-) De kezdetnek nem rossz, alakulni fog ez is. Most még nagyon sokat csibészkednek. :-)
Azért, ahogy a mellékelt ábra mutatja, volt az az idő, amikor már mi nyertünk. :-) (az eredményt megelőző csata nyomai is simán leolvashatók a helyzetképről. :-))


Hétfőn jöttünk haza. Hát, a fogyókúránkat anyukám lakodalmi fogásai nagyon megnehezítették, bűnöztünk is rengeteget. De azért a körülmények ellenére is próbáltunk küzdeni a csábítás ellen. Valamennyire úgy tűnik sikerült, mert ma reggel fél kg-al megint kevesebb voltam, mint mielőtt elmentünk. Na jó, tudom, hogy ez túró, de ha láttátok volna azokat a kajákat!!! Nekem már az is nagy szó, hogy nem visszahíztam.

Tegnap hazaérve aludtak egyet a lányok (illetve csak Vikici), aztán átmentünk meglátogatni Ildi mamát is. Nem sokkal később betoppantak a sógoromék, Zotyiék is. Olyan jó volt együtt lenni, a gyerekek akkorákat játszanak már együtt. :-) Kiki meg Angi amúgy is szerették mindig egymás társaságát, de most új szerelem éledt Kiki és Viki (a két ördögfióka) között is. Annyira szeretik egymást, olyan édi, ahogy egymást hívják, emlegetik folyamatosan. :-)
Na de azért a család legfiatalabb tagja, Zituska sem maradhat ám ki a jóból. Kezdik már kóstolgatni egymást Vikicivel, haláli aranyosak voltak, ahogy koketáltak. :-)

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2009. május 28., csütörtök

Scrapbook miner

Május 9-én elindult a Miner.hu scrapbook melléklete (http://scrapbook.miner.hu), amelyen az én blogomat is listázzák.

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2009. május 27., szerda

Apák napja!


Egy ideje foglalkoztat már, hogy miért csak anyák napja van, illetve miért is nem tartjuk az apák napját, illetve vegyük már be a családi szokásunkba! Na oké, minden a nevelésen múlik, akkor mi most be is vesszük. Viszont annyi időpontot hallottam már, hogy mikor van:
- június első vasárnapján
- július első vasárnapján
- bolondok napján (ez nem vicces)
- Ivó napján
Most én utánanéztem, mert tartani akarjuk! És APÁK NAPJA HIVATALOSAN JÚNIUS 3. VASÁRNAPJÁN VAN, azaz, idén ez 21-ére esik!

Hátha valaki mást is érdekelt rajtam kívül. :-) Készüljetek rá Ti is, ha eddig nem tartottátok, mert Apából is csak egy van, nálunk Nagypapából is (szerencsés esetben több), és igenis Őket is kell köszönteni!!!

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Események hada

Jó régen nem voltam, de ennek persze jó sok oka is van. :-) Annyi minden történik most velünk, hogy semmire nincs már időm.
A hétvégénk például nagyrészt kettesben telt Apával, nagy-nagy hála ezért a Papának és Iri mamának, ugyanis Ők vállalták fel a lányokat. Szombaton az új - 1,5 hónapja megkezdett - vállalkozásunkkal kapcsolatban voltunk egy rendezvényen, mert máris elértünk egy bizonyos szintet, és ott színpadra hívtak minket, hogy átadják az elismerést... csakhogy ez már a rendezvény végén volt, amit nem vártunk ki, ugyanis rohantunk, hogy még este egyet lazuljunk az Aquaworld-be is. Na, ott meg kiderült, hogy hétvégén nem él már az a kedvezmény, ami hétköznap van estére, így visszafordultunk. :-( Két szék közül a pad alá: se díj, se fürdés. Tipikusan az a szitu, amikor végre van egy "szabad napunk", és ekkorra mindent össze akarunk sűríteni, ami miatt meg egy sem sikerül teljesre. Na de sebaj, nem adtuk fel. Mivel estére úgyis bejelentkeztek a szomszédék egy kis borozásra, hazamentünk, vacsiztunk, és vártuk Őket. Hajnali 1:15-ig borozgattunk és beszélgettünk az erkélyen, nagyon jó volt.
Másnap én 10-kor keltem, Apa már jó korán, mert nem tudott aludni. Összeszedtük magunkat, és mentünk a Csibékért, ahol még ebéddel is vártak minket Papáék.
Nagyon jó volt ez a két szabad nap, köszönjük Papa és Iri mama!

Hétfőn pedig elmentünk szemvizsgálatra. Ugyanis, igen, meg lesz műtve a szemem! És ha minden igaz, akkor hamarosan nem lesz szükségem sem szemüvegre, sem kontaktlencsére. A vizsgálat kicsit kellemetlen volt néhol, de kit érdekel, az eredmény lebeg a szemem előtt. Évek óta készültem már erre, de mindig halogattam valami miatt (szülések, munka, egyebek), és most Apa beszélt rá.
Alkalmasnak tartottak minden szempontból, és 100%-os látásra adtak garanciát, pedig szerintem elég rossz a szemem, az egyik -5,25-ös! (Ez azt jelenti, hogy ha nem lesz 100%-os, akkor ingyen megismétlik.). 11-én délelőtt, bölcsi után, 9:20-kor lesz a műtét, nagyon-nagyon várom már! Bár utána pár napig állítólag nagyon rossz tud lenni, de nem vagyok annyira kényes fajta, szerintem túl fogom élni. Anyukám pedig megígérte, hogy fel fog jönni akkorra, és segít a gyerekek ellátásában. Köszi, anyu! :-)

Tegnap pedig úszni voltunk. Mostanában én is szoktam úszni, míg Angi az edzésen van (ezzel megvan az aznapi sportom), tegnap már Apa is jött velem, és együtt úsztunk. Az megint a Papáéknak köszönhető, hogy ezt megtehettük, és Ők addig Vikicire vigyáztak. Nagyon jó volt, bár este én már negyed 10-kor beájultam, lehet, hogy már ez a hidegfront hatott rám (nálunk ugyanis most elég hűvös lett, és az eső is esik).

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2009. május 24., vasárnap

Boldog névnapot, Odi!

Ezt a képeslapot még áprilisban készítettem Odinak. Csak aztán elfelejtettem lefotózni mielőtt elküldtem, és Odi utólag fotózta le nekem. Ezért most megmutatom, kívülről:
Az alap Bricostore-ból van. A masnit szerintem valamiről úgy szedtem le (már nem emlékszem), az arany felirat és sarkok pedig mind kontúrmatricák.
A belsejébe kapott egy halványlila kartont, egy egyszerű pop-up-pal. A virágok és a szövegcímkék formalyukasztóval készültek, az inda pedig scrapbazáros chipboard. A kis lila levelet még Kláritól kaptam egyszer, ezúttal is köszönöm! A tücsköt szintén Kláritól, ez egyébként kaparós matrica (imádom).

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2009. május 18., hétfő

Fotózz le és hadd nézzem!

Reggel, miközben készülődtünk a bölcsibe, felült mindkét csajszi a cipőtartóra, hogy vegyük a szandit. Egyszer csak Angi megragadta Vikicit, és közölte: "Anya, fotózz le minket, és utána hadd nézzem meg!" Lehet ezt kihagyni? Mikor végre nem menekül, hanem Ő KÉRI, hogy fotózzam le??? Dehogy lehet! :-D
Ilyen fotó készült:

Én tudom, hogy minden anya elfogult, de most őszintén: nem gyönyörűek???!!! :-D

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2009. május 17., vasárnap

Játék

Izé... már van tán egy hónapja is, amikor sorban kaptam a meghívásokat egy játékra Katától (Rainbow), Jankától és Oslitól is (jaj, remélem senkit nem felejtek ki...). Köszönöm lányok, nagyon megtisztelő, hogy kíváncsiak vagytok, hogy én hogy kezdtem. Mindig úgy éreztem, hogy ahhoz, hogy ezt rendesen kidolgozzam, idő kell, hát most már rászánom végre ezt az időt:

"1. Mutatsd meg az elsőként készült alkotásodat.
2. Írj pár sort a scraphez fűződő érzéseidről, gondolataidról, mióta csinálod, stb.
3. Add tovább a játékot az általad kiválasztott 5 embernek, és hagyj erről megjegyzést a blogjukban."

1. Mutatsd meg az elsőként készült alkotásodat.
Azok közé tartozom, akik mind hagyományos, mind digitális oldalakat készítenek. Ezért különválasztom a kérdéseket, mert először a digitálissal kezdtem ismerkedni, és csak jópár hónappal később a hagyományossal. Mára mindkettőnek a rabja vagyok. :-)
Az első digitális oldalam 2008. január 17-én készült:


Ma már durván tudnám ezt az oldalt kritizálni, de mint ahogy nem teszem ezt az új szkrepperekkel sem, magammal sem fogom. Ugyanis mindenkinek el kell kezdeni valahol. Én itt kezdtem... Azért az látszik, hogy még ha kezdetlegesen is, de már itt próbálkoztam az alakzatok körülvágásával, egy elemen a régi felirat újra cserélésével és elemek átszínezésével is. :-) Így utólag is köszönöm Betsienek, hogy akkor, ott, ehhez a képemhez hozzászólt, és ezzel is próbált bátorítani. :-)
A hagyományos "karrierem" a scrap.hu nyári találkozóján (2008. augusztus 9) kezdődött... illetve már előtte nagyon izgatta a fantáziámat (ezért is mentem el a talira). A talira már úgy mentem, hogy végtelenül izgatott voltam, és alig vártam, hogy elkészítsem első művemet, ami egyből egy minialbum volt, a tavaly nyári Bogácsi nyaralásunkról:



2. Írj pár sort a scraphez fűződő érzéseidről, gondolataidról, mióta csinálod, stb.
Hogy mióta csinálom, az az első pontból kiderül. A scrap, minél jobban kezdtem belejönni, annál inkább meghatározza az életem... néha már szinte bosszant, hogy mindenben ezt látom, mindenről ez jut eszembe, mindenből inspirációt nyerek... a bosszantás persze jó értelemben értendő... nem tudom, hogy tudtam eddig enélkül élni, hogy nem érdekelt, hogy mi marad utánam. Most már nagyon jó érzéssel tölt el, hogy ha egyszer már nem leszek, a szeretteimnek nem csak az egyre homályosuló emlékek maradnak, hanem segítenek majd ezek az albumok feleleveníteni a régi éveket, érzéseket, perceket.
Azért nagy bajom is van ám a szkreppel!: néha nagyon dühítő, hogy a fejemben millió az ötlet millió féle oldalra /dologra (amiket mind MINDENKÉPPEN szeretnék megvalósítani, ha lehet most rögtön és azonnal), az időm meg nagyon kevés minderre. Pedig, ha egész nap ezzel foglalkozhatnék, akkor valószínűleg már nem is lenne ilyen varázsa, mint így. Mégis néha úgy érzem, hogy a világ minden ideje se lenne elég a terveim megvalósíátásra, és ez sokszor lehangol :-( Néha észre is veszem magamon, hogy "kapkodni" próbálok, és akkor nem is olyan szintű lesz egy oldalam, mint szeretném... na, ilyen szempontból viszont abszolút nevelő hatású is rám nézve: ugyanis mindenben kapkodós, rohanós, hatfelé figyelős vagyok. Itt viszont rákényszerítem magam - általában, ha épp nem felejtem el, ahogy az előző mondatomban jeleztem - hogy lassítsak le, és a minőségre koncentráljak, ne a tempóra. Jaj, annyi millió dolgot tudnék még leírni a szkrepről, da akkor még reggelig is itt ülnék...

3. Add tovább a játékot az általad kiválasztott 5 embernek, és hagyj erről megjegyzést a blogjukban."
Nem adnám már tovább, ha nem baj. Én magam is olyan csúszva "pótolom" már ezt a bejegyzést, hogy szerintem végigment már mindenkin, sőt el is felejtette már a többség. Úgyhogy most teljesítettem, mert ezáltal magam is újra átéltem a kezdeteket - és ezt köszönöm az engem "kihívóknak", és ajánlom mindenkinek, aki még nem kapta volna meg. :-)

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Pop-up újra

Mónikának, legkedvesebb kolléganőmnek megszületett a kislánya, Dorcika. :-) Neki készítettem ezt a lapot, a kollégák pedig aláírták (az alsó fehér, itt még üres részen), és úgy küldtem el. :-)
Ezúton is sok boldogságot és örömet kívánunk Nekik a pici lánykához. :-) (a színek kicsit csúnyák, de éjjel lámpafénynél fotóztam, mert másnap már vittem is a kollégákhoz.)

Terveztem, hogy ehhez is felteszem a letölthető sablont... csak azon gondolkodtam, hogy ez vajon nem ütközik-e valamilyen jogszabályba, merthogy ez nem az én tervem alapján készült, hanem egy könyvből van. De mivel a könyv maga letölthető a netről, így gondolom nem gáz. A könyv címe: A paradise of origamic architecture by Masahiro Chatani and Keiko Nakazawa. És akkor ezek után a kenguru sémája innen letölthető :-) (itt is tükröztem a sémát, hogy majd a papír hátoldalára kelljen nyomtatni, ne az elejét csúfítsa el).

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Aqua world

Arról sem meséltem még, hogy 2-án úgy döntöttünk, hogy végre megnézzük ezt a híres Aqua-world-öt. Az is közrejátszott, hogy pont akkor, mert másnap kellett Apának befeküdni a kórházba, és előtte még habzsoltuk kicsit az élményeket, mondván "egy darabig úgysem lehet". A fürdő maga, egy évben egyszer-kétszer elmegy, meg majd ha még nagyobbak lesznek a gyerekek, sokkal jobban ki fogjuk tudni élvezni. De mivel Angika nálunk kiskacsa, így sem volt hiány élményben. :-)
A többiről - remélem - beszél az oldal, amit készítettem róla a fotóalbumba. :-)


háttér: Lori
csipke, fotó-háttér és pillangó: Kubivet
cím betűtípusa: wet1 becker
Template: pencil lines 134
csipke: Nanince - Only blue part 2
szöveg betűtípusa: Vrinda
* Pencil Lines challenge

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2009. május 11., hétfő

Gratuláció egy esküvő alkalmából

Olyan régen készültem már rá, hogy kipróbáljam az Éva által sokat alkalmazott pop-up technikát. Csak ugye, az időkibővítőm....

Na, most alkalom is adódott rá, hogy egy esküvői gratulációhoz felhasználjam ezt a technikát, íme, ez lett belőle:

*Simon Say stamp kihívás

Ha valakinek tetszik, és szeretné kipróbálni, elkészítettem a minta "szabásmintáját" innen letölthetitek (tükrözve készült, hogy ne a papír színére kelljen nyomtatni). Én is ezzel kezdtem. Mikor kész lett, kinyomtattam, fehér kartonra a folyamatos vonalaknál sniccerrel bevágtam, a szaggatottaknál csak hajtottam. Mikor mindez megvolt, a függőleges felezőnél félbehajtottam, és a háromszoros folyamatos vonalaknál formavágó ollóval vágdostam be... aztán már csak a hajtogatás maradt hátra. A bordó bazzil, textúrázott kartont 20x15-ös méretre vágtam, félbehajtottam, és a két szélén szárazdomborítottam (ez a képen lehet, hogy nem nagyon látszik). Egy szalagot körbetekergettem úgy, hogy belül a fehér- és bordó kartonok mentén fusson végig, kívül pedig keresztezze a lap elejét is és hátulját is. Az elejére kapott még 3 gombot, a díszfeliratot és galambot, a hátulja pedig egy aláírást. A belsejébe kontúrmatrica-betűkkel írtam a szöveget. És kész is lett! :-)

Ami nagyon fontos! Ezt a "képet" magát nem én találtam ki, valahol láttam, de csak a képet mentettem le, az alkotót nem tudom. A kép alapján szerkesztettem meg az enyémet.

Jó alkotást! :-)

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2009. május 6., szerda

Mára egy hagyományos

Jóandi egy hagyományos sablont adott meg, amit liftelni kellett a kihívásban. A liftelendő oldal és sablon így nézett ki (szerintem gyönyörűséges):

Az én oldalam pedig ez lett belőle:

És akkor, ahogy készült: A piros/bordó karton került alulra. Arra a CherryArt "keretet" kivágtam, körbetéptem, gyűrtem (a szélén nem látszik, mert szkenneléskor levágta a PS), és úgy tintáztam. Felül szándékosan betéptem, majd hímzőcérnával összevarrtam a design kedvéért. Kivágtam a fotóalátéteket (pauszból és fehér kartonból mintavágó ollóval), majd egy másik hasonló, virágos CherryArt papírból kivágtam a virágokat. A képalátétek alá ment egy darab csipke, arra az alátétek, a kép. aztán körbedíszítettem a képet a virágokkal, scrap-bazáros indákkal. Legvégül kicsit csinosítottam, a virágok közepére csillogó körömmatricák kerültek, az indákat meg tintáztam és piros illetve gyöngyház színű folyékony gyöngyökkel díszítettem.

Ennyi az egész. Egyszerű, mégis mutatós kompozíció! Köszönöm Jóandinak az inspirációt.

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2009. május 5., kedd

Mai kihívásra készített alkotásaim


Krissz: Fotó kihívás:

Még alig múlt el az Anyák napja, és lassan a Gyermek nap közeleg. A kihívás végül is mindkettőhöz kapcsolódik.
A feladat első részeként, kérlek olvassátok el vagy akár hallgassátok meg az egyik kedvenc versemet, amit én ritkán merek megtenni, mert rögtön sírva is fakadok tőle.
Biztos ismeritek Ti is, de a feladat megoldásához biztos segítség, a vers hangulatának újbóli átérzése.
Innentől kezdve csak egy megkötés van, hogy használjátok fel azt a freebiet, amit ehhez a kihíváshoz készítettem.
Fotózzatok bármit, amit ehhez jónak találtok, és készítsetek olyan oldalt, ami számotokra ezt a verset jelenti.

Aki elolvassa ezt a verset, tuti a hatása alá kerül. Én is így voltam ezzel, köszönöm, Krissz. Minden mást félredobtam, és azonnal neki kellett állnom egy oldalnak, mert erről nekem kell egy oldal az albumba. Ez sikeredett:


Template: The 80's me Készlet: Nanine Idézet: Krissz

A másik pedig, amit még ezen az éjjelen elkészítettem, Janka wordartos kihívása volt:
A feladat a következő: készíts oldalt az általam készített wordartok valamelyikének felhasználásával.

Nagyon szupi wordartokat készített Janka, és én ezzel ezt az oldalt készítettem (a kép 2008-as, ekkor tanította Apa Angit biciklizni):




Készlet: Thaliris
wordart: Janka
template: Pencil Lines
Köszönöm, hogy itt jártál!

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2009. május 4., hétfő

Apa kórházban

Tegnap (3-án vasárnap) délután kettőre vittem be Apát a Károlyi kórházba. (Előtte még megköszöntöttük két nagymamát anyák napján, a harmadik meg bejött a papával este a kórházba, és ott adtuk át az udvaron a gyerekekkel az ajándékot, mert Ők délelőtt el voltak utazva.)

Itthon együtt sírtunk, amikor mondta, hogy már most hiányzunk. Rossz volt látni az arcán a visszatartott könnyeket, amikor letettük a gyerekeket délutáni alvásra, és úgy köszönt el Tőlük, hogy mire felkelnek, Ő már nem lesz itthon. Aztán kimentünk az erkélyre, és ott sírtunk. Hiába, másnak ez talán "csak egy pár nap", de mi mindig együtt vagyunk, és nagyon nehéznek ígérkezett. Amíg elmentünk a kórházba, anyukám vigyázott a lányokra. Érdekes volt, hogy ugyanabba a szobába, és ugyanarra az ágyra került, ahová két éve. Ezt jó ómennek fogtuk fel. Ott a kórházban már "jókedvűek" voltunk, örültünk, hogy hamarosan túl lesz rajta, és minden rendben lesz.

Ma megvolt a műtét. Nagyon elhúzódott a kezdés, és 2,5 órás lett. Kiderült, hogy már két sérve is volt, és beépítettek egy hálót. De minden jól sikerült, és Apának nagyon jó kedve szinte rögtön a műtét után, ahogy munkából beértem Hozzá. Nagyon jó szobatársai is voltak, meg egy természetgyógyász segítségével ráállítottuk a műtét előtt egy vitamin-programra, hogy jobban viselje a szervezete, meg gyorsabban gyógyuljon. Bejött, mert két éve ilyenkor olyan rosszul volt, hogy azt sem akarta, hogy bemenjünk Hozzá (pedig akkor csak fél órás műtétje volt, mert hálót nem kapott, csak összevarrták Neki). Most meg nevetett, jó kedve volt. Nagyon-nagyon boldog voltam. Ezért is választottam ezt a ma elkészített mindkét kihívásom témájának, hisz ennek voltam ma egész nap a hatása alatt:

Pavelancsika napi sablon kihívásának a lényege egy template feldolgozása volt:

Én így oldottam meg, témájául pedig Apa műtét utáni állapotát, és elragadó jó kedélyét választottam:
Kellékek: Raspberry Road: Strawberry Farm
Scraplandia
LaScrapdeGween
Pavelancsika: template
idézet: Rainbow

Betsie: Ilyen vagyok ma
A feladat így szólt: Ez a kihívás önmagunkról, önmagunkért szól. Töltsünk néhány kellemes percet azzal, hogy elgondolkozunk azon milyenek vagyunk most, ma, ebben a pillanatban. Ezt az elmélkedést örökítsük meg egy scrapbook oldalon!

Hát milyen is lehettem volna ekkor? Megkönnyebbült, boldog. :-) Így dolgoztam fel:

Készlet: Petit Moineaux
Idézet: Betsie
Template: PencilLines 131

Köszönöm, hogy benéztél. :-)

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2009. május 3., vasárnap

Visszamenőleg

El vagyok kicsit maradva a bejegyzésekkel, de mindjárt jön a magyarázat: nagyon zsúfolt a hetünk, Apa kórházban (holnap talán már jön haza), sérvvel műtötték, elég komoly volt (kettő is volt Neki). Ez először nagyon elszomorított, meg lekötött, hogy most egyedülállóként kellett helytállnom a gyerekekkel, úgy, hogy ne nagyon érezzék ezt meg (azon a természetes hiányon felül, hogy nincs itt az apukájuk).
Ehhez pluszban, de nagy segítségként jött, hogy 2-án nemzetközi scrap-nap volt, 9-én a scrap.hu tagjai szerveznek a scrappelést népszerűsítő találkozókat, 2-tól 9-ig pedig a scrapbook.hu emlékezik meg úgy az alkalomról, hogy minden nap kihívások vannak, hogy minél többet alkossunk, és kipróbáljunk olyanokat is, amiket eddig nem. Én amúgy is nagyon szeretem a kihívásokat, és mivel nálunk a hétvége csakis a családé és szent, a talizásból kimaradok. Viszont a sok kihívás nemcsak azért jött jól, mert szeretem, hanem minden éjszakámat hajnalig kitöltötte az alkotás, így nem éreztem annyira, hogy Apa nélkül milyen magányos vagyok. :-( Apa már holnap jön haza, nagyon várjuk. :-) A napjaim amúgy most úgy telnek, hogy napközben munka, rohanás bölcsi, kórház és itthon között, éjjel meg szkreppelés...
Most pedig - külön bejegyzésekben visszadátumozva - megmutatom, hogy mely napokon miket alkottam... a továbbiakat pedig már remélhetőleg időben fogom feltenni. :-)
Szép estét mindenkinek (most már 6-a van, de ezt is visszadátumozom, hogy a logikai sorrend megmaradjon).
Köszönöm, hogy benéztél!

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2009. május 2., szombat

Még mindig névnapi :-)

Arra jöttem rá, hogy az tök jó, ha valaki "késve" ajándékozza meg az embert valamilyen alkalomból. Merthogy amikor van, akkor úgyis annyi mindent kapunk, hogy fel sem tudjuk fogni. :-) De amikor már rég elmúlik, és valaki még utólag ajándékoz, akkor olyan, mintha újra napunk lenne. :-)
A napokban így kaptam utólagos ajándékot tesómtól is, és Szöszmöszitől is. Tesómtól egy szupi adidas polo-t (hú, nagyon örülök neki), Szöszmöszzitől pedig ezt a digi-oldalt:
Igyekszem Szöszmöszi megfelelni annak, amit a nevem betűiből felsoroltál. ;-) És köszönöm mindkét csudajó ajándékot! Nagyon örülök nekik.

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2009. május 1., péntek

Kiki és Petra szülinapja

Olyan eseménydúsak a napjaink, hogy nem győzöm ide írni. Így most visszamenőleg próbálom meg utolérni magam:

Múlt hétvégén - ahogy már az előző bejegyzésemben is utaltam rá - megünnepeltük Petra (sógornőm) és kisfia, Kiki (Kristóf) szülinapját. Nagyon jó, aranyos mulatság volt, a gyerekek nagyon jól érezték Magukat, és mi is.

A képre kattintva megnyílik az album a további képekkel.

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2009. április 28., kedd

Album Petrának Zitusról

Sógornőméknél márciusban megszületett a várva várt új kis családtag, Zitus. Itt írtam is Róla. Igazából már akkor szerettem volna Nekik egy kis ajándékot készíteni a szülés/születés alkalmából, de valahogy az időkibővítőm még mindig nem működik... szervízbe kell vinnem most már!
Na mindegy, azért nem adtam fel, és pont kapóra jött, hogy Petra szülinapja is most volt (hétvégén köszöntöttük Kikiével együtt, de erről majd még írok). Így ebből az alkalomból összeraktam egy kis Zita albumot, íme (kommentet szándékosan nem írtam sehová, csak a helyét hagytam meg. Úgy gondoltam, hogy sokkal személyesebb, ha azt az anyuka Maga írja bele a saját érzéseit megfogalmazva - ettől kicsit méginkább Magáénak érezheti):


És akkor jöjjenek a részletek:
Az album egy 15x15 cm-es album, és a scrap.hu nyári kit klubos készletéből van (akkor én kettőt rendeltem, hogy maradjon gyakorolni is. :-) ). Úgy készült az album, hogy a szemben lévő oldalak azonos színvilágúak, de a következő oldalpárhoz már nincs harmonizálva. Inkább mindig az adott oldalon szereplőkhöz próbáltam meg a színeket és mintákat igazítani.
A borítót készítettem az utolsó éjszaka, ezért erre már nem nagyon jutott időm úgy, ahogy szerettem volna. Egy szalagot kötöttem keresztbe rajta, és egyszerűen próbáltam kihasználni a Rayher papírt magát. Még annyit tettem, hogy fehérrel odanyomdáztam Zitus nevét, azt ragasztótollal átírtam, csillámoztam és lakkoztam, hogy tartós maradjon.
Itt fut át a boríton átkötött szalag, amit kicsit rögzítettem egy szívecskés miltonnal. A háttérpapír szintén egy akciós Rayher beszerzés. A fenti kis virágot szintén ennek a háttérpapírnak egy maradékából vágtam, és 3D-sen rögzítettem. A tüneményes fotót mintavágó ollóval vágtam körbe. A betűk egy régi sokfényes-giccses Bricostore-os betűkészletből van, nem kis szöszöléssel válogattam ki az azonos színű épp megfelelő betűket. :-) A "Kislány" címkét Juca készletéből nyomtattam, vágtam és 3D-sen ragasztottam. A kommentcímke pedig Yabo-s címkesablon alapján lett rajzolva, majd kivágva. Ezt körbekrétáztam, és úgy ragasztottam fel, majd az egész oldalt krétáztam.
Itt az előző háttérpapírt használtam szintén, és itt is tettem fel abból kivágott kis darabokat (bárány, babakocsi). A Zita címkét szintén Juca készletéből készítettem: az üres címkébe beírtam a nevét, úgy nyomtattam, vágtam és ragasztottam. A címkét megint Yabo sablon alapján készítettem, vágtam, krétáztam és ragasztottam. A rózsaszín virág Rayher, arra egy kis piros Krea-tippes bibés virág került. A címke megint a szívecskés miltonnal van rögzítve (asszem eredetileg ez is Rayher, de a helyi hobbiboltban vettem meg).
Anyával a kórházban, és az oldal párján már otthon. Itt egy sima Lidl-s kartont használtam háttérnek. Arra Juca készletéből nyomtattam a pöttyös papírt, aminek maradékából formalyukasztóval vágtam a kis tappancsokat. Függőlegesen került rá egy Mülleres farkasfog, ez nekem nagyon feldobta (előtte olyan semmilyennek láttam az oldalt). A virág alakú címkét szintén Juca készletéből nyomtam, a "szára" pedig scrap-bazáros pecsét. A címfeliratot a helyi hobbiboltból beszerzett mágneses pecséttel készítettem. A fenti virág pedig egy szétszedett művirág miltonkapoccsal rögzítve.
Az előző oldal párja. Csíkos-pöttyös papír Juca készíletéből, szalag a helyi hobbiboltból, farkasfog szintén Müllerből. A virágokat formalyukasztókkal vágtam, gyűrtem, ragasztottam.
Apa és lánya. :-) Háttérpapír: Rayher akciós; virágok és címke formalyukasztóval. A gomb Yabo-s, és alatta kenderzsineg van fűzve, azon lóg a címke. A csipke kit klubos, krétázva.

Itt a sarokpecsétek szintén a helyi hobbiboltból, a betűk pedig ugyanabból a mágneses készletből, amit már fent említettem. Az alsó képre egy kék gemkapoccsal egy kis darab kenderzsineget akasztottam... ezzel egy ott lógó cumit akartam szimbolizálni, mert azt nem találtam sajnos.
Zitus a büszke bátyóval. :-) Itt szándékosan próbáltam játékos és nem lányos hátteret találni. A fotók alá a címkénél is használt (Rayher) papírból tettem, megtépkedtem a szélét, és krétáztam. A kapcsos zárójel Yabo-s. A címkecsíkok formalyukasztóval készültek, és krétáztam a szélét. A kulcsos miltonok alatt lévő címke szintén formalyukasztó. A zárral és a kulccsal az összetartozást próbáltam szimbolizálni. A kiselefántot a háttérpapír maradékából vágtam, és 3D-sen ragasztottam.
A felhasznált szalag szintén maradék a nyári kit klubos készletből. A címkék pedig szintén Yabo-s címkék. :-) Az alsó címkére itt is scrap-bazáros pecsét került kommentnek (utólag ezt jobb lett volna inkább a komment alakjára körbevágni).
Ez pedig egy utolsó oldal, amin egyben látszik a család.
Az oldal után került még egy akrill blokk, hogy védje a fotót.

Hát, ennyi. Ettől a művemtől most annyira nem vagyok elégedett... sokkal szebbre is lehetett volna. De időre kész kellett lennem, és későn tudtam nekiállni, alkotni meg nagyon nehéz gyorsan. Nem baj, mert az ünnepeltnek és családjának tetszett, és azt hiszem, ez a legfontosabb!

Petrának még egyszer nagyon boldog szülinapot kívánunk. :-)

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...