Családunk Krea-tükre

Megmutatok egy oldalt abból az albumból, amire itt utaltam. Méghozzá azért, mert ezt Simon kihívása alapján készítettem, és nem szeretnék lemaradni róla. :-) Az album többi oldala még nem mostanában lesz kész, de alakul... Mivel két példányban készül, minden oldal duplán fog elkészülni pici eltérésekkel. Egyik lesz Angié, másikat pedig a volt bölcsis barátnője fogja kapni emlékbe. Azért, hogy majd felnőtt korukban is emlékezzenek egymásra, a bölcsis napjaikra.

*I'm pointing an LO of that mini album to what I alluded here. At that because I prepared this based on Simon's challenge, and I would not like to miss it. :-) The rest of the sides of the album will not be ready recently yet, but shape... two prepare in a copy, all sides will be ready with tiny differences double. One will be Angi (my doughter), other one though the was the girlfriend of day nursery will receive it into a memory. Because of that, that let them remember each other in their adult age then, the day nursery their days. *

Kellékek / Accessories:
- SBK maradékok / Rest of SBK kits
- Kreatúra horgolt virágok / Kreatúra crocheted flowers
- Miltonok a helyi hobbiboltból / Split pins from the local hobby shop

Kellékek / Accessories:
- SBK maradékok / Rest of SBK kits
- Kreatúra riseliős pillangó / Kreatúra riselios butterfly

A pénteki húzós nap után azért jutott egy kis lazítás is. Papáék elvállalták a lányokat, hogy ott aludhattak. Mi pedig elmentünk András barátaihoz bulizni. Apa nagyon jól érezte Magát, és örült, mert már rég találkoztak. Én pedig hosszú idő óta először igazán nőnek öltöztem! :-D Még sminkeltem is! És igen, nagyon jól esett. El is határoztam, hogy egy enyhe sminkre vissza fogok szokni (volt idő, mikor ki sem mozdultam nélküle az utcára). Az én koromban már muszáj...

Ma pedig Zitus - sógornőmék kislánya - keresztelőjén voltunk Monoron. A keresztelőből magából semmit nem láttam, mert az aprónép aktívabb és elevenebb felével ki kellett mennünk, miután Angi táncolni akart a református templom orgonaszójának felcsendülésekor, Vikike pedig szeretett volna mindent végigjárni, persze jó hangosan, Kiki meg ekkorra már nem is tudom hová iszkolt... :-D Úgyhogy jobbnak láttuk a béke kedvéért, ha kimegyünk Velük a hátsó játszira addig. Így most még fotóm sincs a szertartásról, de majd ha kapok, akkor úgyis lesz oldal is belőle.

Viszont megmutatom az ajándékainkat. Mit lehet adni egy 5,5 hónapos babának? Hát pelust! De az olyan snassz. Node, valami fantáziadús egyén már kitalálta a pelustortát, ami most jó ötletnek tűnt. Ilyen lett:

Ja, és egy túró-rudi tortát is összedobtam, ha már torták... :-) (A receptje idővel felkerül majd a receptes blogomra is, mert nagyon fincsi...):

Kedden megkezdődött Angikának az ovi. El sem hiszem, hogy ilyen nagylány már! Nagyon várta az első napot, én pedig nagyon izgultam Érte. :-)

Mivel Ő már 2 éves kora óta bölcsis volt, nem okozott Neki gondot a reggeli elválás. Első nap két órát maradt, aztán mentem érte. Örömmel szaladt hozzám, majd megreklamálta, hogy miért nem aludt még ott? :-) Az óvónénik dícsérték, azt mondták, hogy nagyon ügyes volt, minden rendben. Beszélni nem beszél (Ő ismeretlenekkel sosem, viszonylag sok idő kell Neki, hogy feloldódjon), de amit mondanak Neki, szépen végrehajtja. Mondták, hogy nem gond, hogy nem beszél, Ők azért beszélnek Hozzá, és majd szépen oldódni fog a gyerek. Örültem, hogy így álltak hozzá.
Második nap már ebéd utánig maradt. Akkor a Papáék mentek Érte, mert nekem épp megbeszélésem volt. Minden rendben volt ezen a napon is.
Csütörtökön szintén minden oké volt, megint ebéd után jöttünk haza, de mondták az óvónénik, hogy pénteken már jó lenne megpróbálni az ottalvást is. Semmi gond, de azért felkészítettem Őket, hogy Angi valszeg nem fog aludni. Soha nem alszik (csak nagyon ritkán), de mindig le van fektetve, hogy legalább pihenjen, tehát azért ahhoz hozzá van szokva. Mondták, hogy oké, nem probléma.

És most épültek új játékok is az udvarban. Amikről kiderült, hogy csak így nem is szabad még használni, de ezt azután tudtuk meg, hogy egyszer már kipróbáltuk:

Angikának volt egy kis barátnője a bölcsiben. Mivel vegyes csoportba jártak, Ők voltak a nagyobbak, és mindig együtt játszottak, mindent, kicsit "egymásba kapaszkodtak". Most, hogy vége a bölinek, és elkezdjük az ovit, Angika rengeteget emlegeti Sárikát, látom, hogy úgy hiányzik Neki. Kitaláltam anno, hogy cseréljünk egy-egy játékot, meg is beszéltem Sárika anyukájával, hogy legyen Nekik emlék. De Ők egy héttel előbb elmentek, amiről mi nem tudtunk. Így Angi megkapta Sárika ajiját, de mi nem tudtuk átadni. Viszont megszereztem a címüket, és el fogjuk küldeni egy minialbummal, amin a kalandjaik lesznek megörökítve, és mindkét lány megkapja egy-egy példányban (ezen is dolgozom most). Így jól is jött, hogy akkor nem tudtuk átadni... kis késéssel fog menni, de szerintem annál nagyobb örömöt fog okozni. Erre az albumra utalok a kommentben.

Áruházunkba ma új termékeket töltöttünk fel. Gyere, nézz körül! Az újdonságok beazonosításának megkönnyítésére a bal oldali "Termékek" menüben létrehoztunk egy "Új" menüpontot, de természetesen az egyes kategóriákhoz is besoroltuk ezeket.

Újdonság még, hogy horgolt virágaink darabonként is megrendelhetők!

Iratkozz fel a hírlevélre is! Hogy megkaphasd értesítésünket minden újításkor!

És nem, nem erről fog kizárólag szólni ez a blog, ígérem. :-) Millió írni- és mutatnivalóm van, remélem, végre ide is idejutok. ;-)

Megint el vagyok maradva, így most kicsit visszadátumozva pótolom az eseményeket. :-) Szombaton Tesóméknál voltunk. A medencézésről megint lemaradtak a lányok, mert nem volt jó idő... de azért Ők így is nagyon jól érezték Magukat. Rengeteget kutyáztak, játszottak és rájöttek, hogy fára mászni jó. :-)
Kedvenc megnyilvánulásuk az volt, hogy Angika sarokba állította Vikicit, mert nem fogadott szót Neki. :-) Hallottam, hogy Vikici nyekereg, és arra mentem ki, hogy Angi: "Jól van, most már kijöhetsz...". Hát, igen. A fegyelmezés eszköze nálunk a sarokbaállás. És a gyerek így adja vissza, amit tanul tőlünk - tiszta, őszinte tükrünk. :-) De annyira aranyos volt, nehéz volt kibírnom, hogy ne nevessek előttük.

Vasárnap pedig a Hékás-békás rendezvényeit látogattuk meg. No nem azért, mert mi ezt magunktól tudtuk volna, hogy lesz... hanem, mert a scrapbook.hu-ról oda szerveztünk találkozót. Nagyon örültem ennek, hogy nem kell külön szervezkednem, hanem családos program van, de közben talizhatok kedvenc hobbim egyik képviselő csapatával is. :-)
Mi már elég korán kiértünk (így tudtunk igazodni a lányok napirendjéhez), és míg a többiek is megérkeztek volna, körülnéztünk, majd leragadtunk a bábszínház előtt. Angika folyamatosan nézegette végig az előadásokat, ki nem hagyott volna egy percet sem (Vitéz László volt a favorit). Vikici már kicsit rapszódikusabb volt... Mivel nem voltunk elég szemfülesek, széken már nem volt helyük. De előrementek a szőnyegre. Ott azonban nagyon felfelé kellett volna nézniük... na ki az a két kislány, aki kitalálja, hogy nem töri ki a nyakát felfelé meredve, hanem inkább kényelmesen lefekszik? Hát, a mieink. :-)

Később megérkezett a scrap csapat is. Mivel kaptunk egy kis különálló udvart, könnyen megtaláltuk és beazonosítottuk egymást! ANNYYIIIIRRRRAAAAA JÓ VOLT!!! Nagyon-nagyon örültem mindenkinek, gyönyörű oldalakat láttam, és a gyerekek is olyan jól elvoltak egymással (merthogy a legtöbben gyerekestől és férjestől mentünk).
Íme egy csoportkép, azért ezt mutatom, mert ezen Vikici is ott volt velem (Apa meg Angi ekkor épp bábszínházaztak, Vikici meg csak tán ezen az egy képen volt velem, mert amúgy "elkódorgott" a fotózás elől.)

Bár még nem érzem maradéktalanul, hogy tökéletes lenne minden, sőt...

De nem bírom már ki, hogy ne mutassam meg! Annyira izgulunk!

Naszóval. Végre elkészült a webáruházunk! Még nincs minden termék feltöltve, mert már nem győztük... és még nem is beszéltem a további terveinkről. De megmutizom...

Gyertek, regisztráljatok, nézzetek körül, szóljatok hozzá, írjátok meg kívánságaitokat, javaslataitokat, mindenre kíváncsiak vagyunk. És nem utolsó sorban vásároljatok nálunk sok szépséget, majd alkossatok belőlük gyönyörűségeket. :-)

Hiba még sok lehet. Egyrészt kicsit el is fáradtunk, másrészt minden kezdet nehéz... de folyamatosan fogunk fejlődni, kérjük a megértéseteket.

NAGYON VÁRUNK BENNETEKET, GYERTEK!

Jó éjszakát, rózsás álmokat! ;-) Én már jó pár napja nem tudok aludni az izgalomtól, no és a munkától... most már talán sikerülni fog. :-)

Kicsit eltűntem... oka van!

Elnézést kérek azoktól, akik meghívtak az olvasós játékra is, és egyébként is. Meg fogjátok érteni! Komolyan!

Ugyanis nagy-nagy dologra készülök! Még a héten! ÓRIÁSI MEGLEPETÉS, figyeljetek, nehogy lemaradjatok!!!

Még sok-sok munkám, munkánk van vele... de jön, hamarosan!

Nézzetek vissza, és készüljetek! Én nagyon izgulok, alig alszom napok óta!

Izguljatok egy kicsit Ti is! Várlak majd Benneteket... és hogy mire? Hát ha itt lesz az ideje, megtudjátok! :-D

Szép napot, köszönöm, hogy benéztél!

Nem szeretem a blog candy-ket... egyszerűen nem hiszek bennük. Még akkor sem nyerek soha semmit, ha "teszek" érte mondjuk egy kihívás keretében. Akkor miért nyernék csak azért, mert a blogomra kidobok valamit?

De most kivételt kell tennem! Ugyanis a scrap.hu-n van egy ilyen, ami azon kívül, hogy gyönyörű, bizonyos szempontból a miénk - a mi portálunk terméke. VIRÁGOK! És nem is akármilyenek. Én már rendeltem, alig várom, hogy megérkezzenek. Szerintem átlagon felül gyönyörűek! Itt meg lehet nézni, és rendelni.

Hazaértünk a nyaralásból, de holnap megyünk is tovább. :-) Nagyon jó volt, rengeteg fotó készült, de majd mesélek egy albumon keresztül. ;-)

Azért gyorsan mutatok két oldalt - mert a nyaralás alatt is szkreppeltem kicsit... mikor aludtak a lányok, meg este, ha Apa épp tévézett, azért kicsit én is alkotgattam... tuti függőség ez már.

Elhatároztam, hogy lesz egy Testvérek című albumom is, amiben a lányokról életük során mindig megszkreppelem a legjobb hasonló fotókat. Ezt is imádom! Nagyon! A "címe" pedig azért az lett, ami, mert pontosan ezt mondta Angi, ebből az apropóból készült a kép.

CEWE múltheti kihívására készült volna, de nyaralás alatt mobilnettel nem tudtam feltölteni, így lemaradtam róla. Sebaj, azért itt megmutatom.

Ma délelőtt Apa elvitte a kocsit, és benne maradt a lányok motorja. Gondolkodtam, hogy hová vigyem Őket játszani, a park már olyan snassz - itt van szemben az erdő, miért ne? Mondtam, hogy fogják csak meg szépen a kiskosarukat, elmegyünk gyűjtögetni az erdőbe. Útközben Angika kiszúrta, hogy egy füves részen valami rengeteg csiga volt: fűszálakon, ágakon, mindenhol. Na, több se kellett, nekiálltak csigát gyűjteni. Utána már csak egy kis körre mentünk be az erdőbe, de azt nagyon élvezték - bár ekkorra Vikike már elég bágyadt volt, így hazafelé-ösvényekre kanyarodtam. :-)

És a termés (ezt szorozzuk kettővel), a riadalmamat meg néggyel, amikor megindultak az erkélyen... :-) De egészen délutánig a két lány el volt velük teljesen foglalva. Lesték, hogy melyik bújik ki, figyelték, ahogy ki akarnak "osonni", aztán visszatették őket... órákig elvoltak ezzel kint az erkélyen. Aztán délután szabadon engedtük őket lent a parkban:

Rémálmom volt éjjel - azaz már hajnalban. Arra riadtam leizzadva, hogy azt álmodtam, hogy Angi lenyelt egy üvegszilánkot, és ömlött a vér a szájából, mert a torkán megakadt és nem tudtam kivenni, és rohantunk mentőért... nem is tudtam már visszaaludni. Szörnyű volt. Felkeltem, és inkább alkottam hajnalban.

Amikor megláttam a CEWE kihívását, valamiért egyből egy régi Margitszigeti sétánk ugrott be belőle... fogalmam sincs miért, talán a zöldek miatt? :-) Akkor Vikici még nem is volt meg, Angika pedig 10 hónapos volt éppen. Piknikeztünk a szigeten, és Ő lemászva a pokrócról ismerkedett a virágokkal. Ezt örökítettem itt meg - ja, és közben rájöttem, hogy a tervemhez pont passzol Ányi kihívása is, így úgy döntöttem, két legyet ütök egy csapásra:

Ja, hogy ne csak mindig dicsekedjek, van kudarcélményem is. :-( Nem jutottam tovább abban a rendhagyó CT calling-ban, amit itt mutattam.
Bevallom őszintén, aznap nagyon csalódott voltam, jónak éreztem azt, amit csináltam. De aztán úgy döntöttem, hogy soha nem szabad elfelejteni, hogy miért is csinálom ezt. Nem kimondottan azért, hogy sikert érjek el, arra ott van a munkám. Hanem azért, mert szeretem, és mert szereti az, akinek éppen készül, emlék lesz utánam, ha nem leszek, ezt fogják lapozgatni a gyerekeim, ha felnőnek (már most is szeretnék, csak még kicsit brutálon. :-)))
Ezek az elsődleges célok. Persze, jó érzés, ha sikerélménye is van az embernek, de nem szabad beleveszni abba, mert akkor már nem fog örömet okozni, márpedig ennek az a funkciója, azért hobbi.

Viszont egyvalamit észrevettem: általában jobban tetszenek másoknak azok a munkáim, amiket hagyományos technikával készítek, mint azok, amiket digivel. Na, ez persze nem azt fogja jelenteni számomra, hogy ne digizzek, sőt! Mindkét technikát nagyon szeretem, nem tudnék választani közülük. Viszont ezek szerint digiben többet kell még fejlődnöm. De ez is egy szépség ebben a hobbiban, hogy mindig-mindig tanulunk és fejlődünk - nem csak tudásilag, hanem szerintem érzelmileg és az ízlésünk tekintetében is.

Mivel az előző lejárt, kiírtam a következő kihívásom a scrapbook.hu-n. Gyertek minél többen, szeretettel várlak Benneteket!

***

Van egy kedvenc szólásom: "Az élet apró örömei". Nagyon sokszor mondom, mikor olyasmi történik, ami pici dolog, de én mégis tudok neki örülni. Szerintem nagyon fontos, hogy kis dolgoknak is tudjunk örülni a mindennapjaink során. Ez ihlette a mostani kihívásom:

1. Alkoss egy oldalt "Az élet apró örömei" címmel.
2. Az oldal egy szabadon választott hét minden napjához mutasson egy ilyen apró örömöt. Ezzel arra is szeretnélek ösztönözni, hogy keresd, figyeld ezeket az apróságokat, és tudj örülni kis dolgoknak is.
3. A kész oldaladat aszeptember 3-án éjfélig töltsd fel a galériába. Azért ilyen hosszú a határidő, mert itt mégiscsak egy heti intervallumot kell felölelni, az "adatgyűjtésre" is kell idő.
4. Kulcsszó: TemaKore2_Bea

Előre is köszönöm mindenkinek a játékot, nagyon várlak Benneteket, gyertek, játsszatok velem ismét!

Lejárt a kihívásom határideje. Én balga kitaláltam, hogy nem sorsolni fogom, hogy kié lett a legszebb, hanem majd az nyer, akinek a műve nekem a legjobban tetszik. Csakhogy, a saját oldalamon kívül még 16 db alkotás érkezett, és ebből 5 db volt olyan, ami engem nagyon lenyűgözött. Nem kicsit tipródtam, mire meghoztam a döntést, hogy ki nyerje.

A választásom azért erre az oldalra esett, mert ezt éreztem a legkifejezőbbnek - azon felül, hogy még gyönyörű is -, nekem ez kapcsolódott a legjobban a mellette lévő versszakhoz. Andriska, a kisfiú arca szerintem pont olyan, mintha épp azt kérdezné:

Hétvégén megint voltunk wellnes-ezni Dújv.-ban. Most attól volt még jobb, mint máskor, hogy végre jó időt fogtunk ki, így a külső részt is kipróbálhattuk. Az alábbi képek fognak arról árulkodni, hogy mennyire jól érezték Magukat a lányok! DE! Arról nincs képünk, hogy mi Apával is milyen jól szórakoztunk! Elmentünk az óriási csúszdákra, és ott csúszkáltunk Angival, míg Viki aludt. Ez a nagylány semmitől sem fél. Olyan bátran csúszik lefelé a csúzdákon, és annyira élvezi! Mindig nagy boldogság látnom, amikor Ők önfeledtek, örülnek valaminek.