Családunk Krea-tükre

Megint eltelt egy hónap, és megint meglett a scrap.hu-n a hónap oldala verseny eredménye. Nagyon örülök, mert két oldalam is helyezést ért el. Ezzel az oldalammal második lettem, ezzel pedig hatodik helyezésre kerültem.
Különösen azért vagyok büszke erre, mert nagyon keveset tudok mostanában alkotni, mégis már hónapok óta mindig rajta vagyok a listán. Eddig scrap-sikerélményem még csak itt volt - mások szemében. Bár első még sosem voltam, de nekem ez is nagyon nagy öröm, hogy ott vagyok az első hatban. Mert ez azt jelenti, hogy azon kívül, hogy a gyermekeimnek valószínűleg az én albumom lesz a világon a legszebb, azért, még másoknak is tetszik. És akárki akármit mond, azért ez is számít, bár ez nem minden. Első az, hogy nekünk legyen szép. :-)
Így én duplán nagyon örülök! :-)
Az első helyezést Ágika "Én" albuma nyerte. Abszolút megérdemelte (én is szavaztam rá), annyi tök jó ötlet van benne, ráadásul ez nem az első szupi minialbuma! És ízléses, szép a színvilága is. :-)

Más!
Már csak kettőt kell aludni, és lesz a műtétem... addig azonban még nagyon sok dolgom van, úgyhogy remélem, ettől gyorsabban telnek majd azok a napok - bezzeg máskor tudnak rohanni, most meg vánszorognak?! :-D Aaaannyira várom már! :-)

Először, és mindenek előtt: Pénteken megtudtuk, hogy Angit felvették a Bőrfestő oviba! A 4-es, "Mézes csoport"-ba fog járni. :-) Hurrá! Annyira örültünk! Jövő szerdán lesz életünk első szülői értekezlete (a bölcsiben soha nem volt), már nagyon várom. Angi már 3,5 éves (pont most töltötte 28-án), és nagyon látszik, hogy visszahúzza az, hogy még bölcsibe jár. Alig várjuk, hogy végre olyan helyre kerüljön, ahol már foglalkoztatások is vannak, mert egyértelműen látszik az itthoni játékokból, hogy nagyon igényli. Neki már kevés "leterhelés" az, amit a bölcsiben kap. Nekem minden pedagógus (pontosan három, akiket megkérdeztem erről anno) azt javasolta, hogy mivel évvesztes, inkább a bölcsiben tartsam vissza, az jobb neki... hát, nálunk szerintem ez nem jött be. Vikinél is azt mondták, hogy Őt is tartsam majd vissza, mert ugye Ő is évvesztes... háááát, Ő alapban is sokkal fejlettebb a koránál, Neki szerintem még nagyobb tragédia lenne, ha vissza lenne "fogva". Szóval, mindent meg fogok mozgatni, hogy sikerüljön jövőre Őt is oviba juttatni, ha lehet oda, ahová most Angi is bejutott.
A hab a tortán, hogy az ovi olyan közel van, hogy kocsi nélkül átsétálunk simán. Ezt most, amíg Viki még a magánbölcsibe jár, nem fogjuk megérezni, mert Őmiatta úgyis kell kocsizni. De ha egy év múlva Vikit is sikerülne bejuttatni ebbe az állami oviba, akkor az rengeteg benzinköltség-megtakarítást (is) jelentene!

Szombaton délelőtt játszótereztünk, Angi itt próbálta ki először a futóbiciklijét... még nem kapott rá, de nem csüggedünk, mert a motort is nehezen szokta meg, most meg le sem lehet szedni róla :-).
Míg Angi biciklizett (vagy nem), Vikici is gyakorolta a kis triciklijének a hajtását... de még nem ér oda rendesen a lába, így többnyire inkább toltuk. Vagy azt gyakorolta, hogy hogy tud mindent a kezébe fogni, és emellett még elindulni is a triciklivel. :-)

Délután elmentünk a gyerekszigetre. Kaptak a lányok néhány diafilmet, itt "csak" 860 Ft volt darabja. Aztán a kedvencem, ahogy nagy komolyan nekiálltak egy-egy táblánál rajzolni/festeni:
Vikici itt ült fel először körhintára. Első körben én is felültem Vele, dehát nem az én méretem ez már igazán..., de Apáé meg mégúgysem, így kizárásos alapon én kucorogtam bele. :-) Féltünk, nehogy felugorjon és kiszálljon menet közben, mert olyan kis izgága. De nagyon fegyelmezetten, megszeppenten ült. Második körre így beengedtük Őket úgy, hogy együtt Angival... azért nem mondom, hogy nem volt végig görcsben a gyomrom! De nagyon ügyesek és aranyosak voltak.
Aztán hazafelé a szigettől a kocsiig végig ordítottak! :-) Most vigyorgok, de akkor már nagyon idegesek voltunk. A nagy probléma az volt ugyanis, hogy két lufit kaptak még a sziget elején: Angi egy narancssárgát, Vikici pedig egy kéket. Útközben Angi Vikici lufiját kidurrantotta... Apa szerzett újat, citromsárgát. Na és mi történt? Mindenkinek a CITROMSÁRGA lufi kellett! De vérre menően ám...! :-D Mi ebből a tanulság? Csak és kizárólag egyformát mindenből!!! :-D

Ma délelőtt vásároltunk családostul, aztán míg én megfőztem, addig Apa elment az Omszki tóra a lányokkal (Kikiéket keresték, de nem találták Őket). Kavicsot dobáltak, pecázgattak. Még szerencse, hogy kicsit kimozdultak, mert délután, mire felkeltek a lányok, már teljesen elromlott az idő, még az eső is esett. Zotyiékkal terveztünk délutánra Margitszigetelést, de ez így elúszott. Maradt a "téli esték feelingje". Először kipróbáltuk a diavetítést, de Vikici jelenlétében ez még nem nyerő: mindenáron meg akart vizsgálni, hogy is működik... :-) Így maradt a családi legózás. :-) Azzal viszont jó sokáig elvoltunk, konkrétan estig eljátszottunk együtt. Ezalatt épült a felhőkarcolótól a házon és fán keresztül a csirkéig minden... :-)

Néha nagyon jól tudnak jönni a QP-k. Anyukám megkért, hogy készítsek valamit ajándékba rólunk egy ismerősének, az mindegy, hogy miért. Abszolút nem volt időm érdemben alkotni, és nagyon jól jöttek most a quick page-ek. Teljes egészében Raspberry Road quick page-eiből raktam össze ezt az albumot:

Itt már panaszkodtam a hétvégi nosztalgiázásomról. :-( Muszáj volt ezt oldalba is foglalnom, hogy kiadjam magamból a csalódottságomat. Pont kapóra jött ehhez Krissz kihívása... nem véletlen a borús, fekete szín, szimbolikus jelentést tulajdonítottam neki:

Megint volt kép egymásnak stafétajáték a scrapbook.hu-n. Mivel nagyon szerettem mindig az ilyen játékokat, most is részt vettem. Sorsolás útján döntöttük el, hogy ki ki után fog következni. Így én Giginek, nekem pedig Maja készített oldalt. A téma az édesanyánk és mi voltunk. Maja nekem ezt a nagyon hatásos retró oldalt készítette, annyira tetszik, szerintem telitalálat. No és természetesen a képen anyukám és én vagyunk, amikor én még kislány voltam. :-)

Én pedig Giginek készítettem. Úgy gondoltam, hogy most hagyományossal indulok. Egyrészt, mert abból mindig kevesebb van, másrészt, mert már nagyon régen készültem kipróbálni a vintage stílust, de sosem mertem belevágni. Hát, remélem Gigi nem bánja, de most az Ő oldalán keresztül próbáltam ki először:

Az alap egy kék rayher papír, melyet körbekrétáztam/maszatoltam. A tortapapírt összekentem kis kávéval, és szintén krétáztam, majd a kék papírra ragasztottam belőle egy darabot felülre és alulra (nem az egészet, mert spórolok. :-D). Felül a két oldalára ment egy-egy indás scrapbazár-pecsét. Erre ment a középső sávban egy barna háttérpapír, arra két oldalra a barna mintás - szintén Rayher mindkettő, és mindegyiket végigtépkedtem, csiszoltam, krétáztam. A hullámpapír még Lidl-s papírkészletből van, úgy téptem ki, majd összekentem fehér akrilfestékkel.

Na, a fotó! Ezt még nyomtatás előtt szépiáztam, kicsit alakítgattam PS-ban. Majd kinyomtattam, végigtéptem a szélét, összegyűrtem és kisimítottam, a felületét kicsit smirglivel meg is karcoltam, majd kávéval is összekentem. :-) A két átellenes sarkára kaptt egy egy fémveretes fotósarkot, illetve bal oldalára egy kulcslyuk-miltont (Rayher mindegyik). A fotó alá becsúsztattam egy feliratos pauszdarabot, amit szintén téptem és krétáztam.

A dátumcímkét nyomtattam, krétáztam, és a kulcslyuk-milton párjával, a kulccsal rögzítettem. Kapott még az oldal közepe egy nyaklánc-darabot is. :-)

Alul a címet és madárkát pedig szintén nyomtattam, vágtam, krétáztam és ragasztottam. A madárkát 3D-s ragasztóval, hogy kicsit kiemelkedjen.

Nálunk a hétköznapok általában úgy telnek - ahogy gondolom a többség családnál is - napközben nekünk munka, gyerekeknek bölcsi, délután úszás és/vagy játszi, este pedig együttlét, alvás. Bár most Apa még itthon van táppénzen, azért ez a helyzet most is így adott, mert nekem attól még dolgoznom kell sajnos, viszont a háztartási munkákban sokat mentesít.

Most hétvégén Dunaújvárosban voltunk anyukámnál. Pénteken utaztunk le, és hétfőn (tegnap) jöttünk haza. Már úgy mentünk, hogy megvettük délelőtt Anginak a futóbiciklit, de nem látta, gondoltuk, majd ott meglepetés lesz... no igen, csak éppen az ülést nem állítottuk be előre (hisz a boltból hoztuk), és kulcs meg nem volt nálunk, így viszont túl magas... a kipróbálás ugrott, na de majd pótoljuk, és akkor hozok képet is. :-)

Szombaton elmentünk az ottani "aquaworld"-be (az is nemrég épült), ahol az élményfürdők megvannak szintén, csúszda is van, bár nem ilyen mértékű, mint ami itt van káposztáson. Viszont! Ott egy felnőttnek egy napi belépő csak 750 Ft! Gyerekeknek pedig 6 éves korig ingyenes! Na, színvonalban azért nincs ekkora különbség, csak annyi, hogy az kisebb, mint az itteni, de nekünk speciel minden igényünket kielégíti, és ez az ár szerintem nagyon baráti. Így, ha haza megyünk, és ha nem jön közben semmi, mindig igyekszünk elmenni.

Ami nagyon nagy dolog volt, hogy végre oldódott Vikike kapcsolata a vízzel. :-D (Amennyire kacsa Angi, annyira félt eddig Vikici a víztől.) Végre nevetve jött be, pancsizott, játszott, csúszdázott, nagyon élvezte! Annyira örülök ennek, nagyon fura volt Angi után egy olyan baba, aki így fél a vízben. Azért bármennyire is jól érezte Magát, dél körül mi hazamentünk, hogy Őt le tudjam tenni, aztán Apáért meg Angiért visszamentem fél négykor. Angi még bírta volna (bár vérvörösek voltak a szemei a sok búvárkodástól), Apa szegény azért lemerült már. :-)


Még mindig ennek a napnak volt a nagy eseménye, hogy Vikike bilibe kakilt! Ez egyszer már előfordult (írtam is róla itt a blogon, ha jól emlékszem), de akkor még csak "véletlen" volt, ez viszont teljesen tudatos! Azóta is, ha úgy érzi, kéredzkedik a bilire. Bár azóta újra nem sikerült (nincs türelme kivárni), de biztos, hogy tudatosan és akkor kéredzkedik amikor kell Neki, mert nem sokkal később a pelusba be szokott sikeredni, tehát az ingert már érzi. :-) Azt hiszem, ez már első lépés a szobatisztaság felé. :-)

Vasárnap gyereknapi műsor volt (lett volna) a Duna parton vidám parkkal, műsorokkal. Le pedig egy városnéző kisvasút vitt volna. De elmosta az eső. :-( Illetve azt nem tudjuk, hogy végül esőben is lezajlott-e, mi nem mentünk így le. :-( Délelőtt még játsziztunk egyet (ha tudtuk volna, hogy délutánra elered...), úgy terveztünk, hogy oda délután megyünk. Hát nem jött össze.
Na de arról a bizonyos délelőtti játsziról még néhány szó! 2000 január 3-a óta dolgozom és lakom Pesten, és azóta járok haza. És kb. 300 méterre lakunk attól a játszitól, ahol én felnőttem (csak egy 9 emeletes háztömb eltakarja - aminek az egyik házában laktunk, a 9. emeleten 17 éves koromig). Eddig még SOHA nem mentünk át ezt a játszit megnézni, hogy mi lett belőle, ugyanis a lányokkal egy másikra- közelebbire - járunk. Mostanában felébredt bennem a fékezhetetlen vágy, hogy át akarok oda menni, és meg akarom nézni. Ekkor, vasárnap délelőtt oda mentünk át. Háááát.... lehet, hogy nem kellett volna. :-( Kicsit összetörte az emlékeimet, annyira megváltozott, és sajnos nem előnyére - a nagy eu-s játékok ellenére sem, amik szerintem abszolút nem biztonságosak. De legnagyobb döbbenet számomra az a rengeteg szemét volt! :-( Lehet, hogy nosztalgiázni néha jobb fejben, az emlékeinkből, esetleg fotókból, netán scrapbook albumokból ;-). Mert sokszor fájdalmas látvány visszamenni a "régi életünkbe". :-(
Ezen a képen a régi ablakainkat nézem:
Az ablakok pedig ezek (másnak jelentéktelen, nekem a gyermekkorom):

Az otthoni élményekhez tartozik még, hogy ezen a hétvégén együtt próbáltuk altatni a lányokat, egy nagy francia ágyon (ugyanis most már Vikici sem kiságyban alszik, itthon emeletes ágyuk van). Háááát, voltak rövid éjszakák. :-) De kezdetnek nem rossz, alakulni fog ez is. Most még nagyon sokat csibészkednek. :-)
Azért, ahogy a mellékelt ábra mutatja, volt az az idő, amikor már mi nyertünk. :-) (az eredményt megelőző csata nyomai is simán leolvashatók a helyzetképről. :-))


Hétfőn jöttünk haza. Hát, a fogyókúránkat anyukám lakodalmi fogásai nagyon megnehezítették, bűnöztünk is rengeteget. De azért a körülmények ellenére is próbáltunk küzdeni a csábítás ellen. Valamennyire úgy tűnik sikerült, mert ma reggel fél kg-al megint kevesebb voltam, mint mielőtt elmentünk. Na jó, tudom, hogy ez túró, de ha láttátok volna azokat a kajákat!!! Nekem már az is nagy szó, hogy nem visszahíztam.

Tegnap hazaérve aludtak egyet a lányok (illetve csak Vikici), aztán átmentünk meglátogatni Ildi mamát is. Nem sokkal később betoppantak a sógoromék, Zotyiék is. Olyan jó volt együtt lenni, a gyerekek akkorákat játszanak már együtt. :-) Kiki meg Angi amúgy is szerették mindig egymás társaságát, de most új szerelem éledt Kiki és Viki (a két ördögfióka) között is. Annyira szeretik egymást, olyan édi, ahogy egymást hívják, emlegetik folyamatosan. :-)
Na de azért a család legfiatalabb tagja, Zituska sem maradhat ám ki a jóból. Kezdik már kóstolgatni egymást Vikicivel, haláli aranyosak voltak, ahogy koketáltak. :-)

Május 9-én elindult a Miner.hu scrapbook melléklete (http://scrapbook.miner.hu), amelyen az én blogomat is listázzák.

Egy ideje foglalkoztat már, hogy miért csak anyák napja van, illetve miért is nem tartjuk az apák napját, illetve vegyük már be a családi szokásunkba! Na oké, minden a nevelésen múlik, akkor mi most be is vesszük. Viszont annyi időpontot hallottam már, hogy mikor van:
- június első vasárnapján
- július első vasárnapján
- bolondok napján (ez nem vicces)
- Ivó napján
Most én utánanéztem, mert tartani akarjuk! És APÁK NAPJA HIVATALOSAN JÚNIUS 3. VASÁRNAPJÁN VAN, azaz, idén ez 21-ére esik!

Hátha valaki mást is érdekelt rajtam kívül. :-) Készüljetek rá Ti is, ha eddig nem tartottátok, mert Apából is csak egy van, nálunk Nagypapából is (szerencsés esetben több), és igenis Őket is kell köszönteni!!!

Jó régen nem voltam, de ennek persze jó sok oka is van. :-) Annyi minden történik most velünk, hogy semmire nincs már időm.
A hétvégénk például nagyrészt kettesben telt Apával, nagy-nagy hála ezért a Papának és Iri mamának, ugyanis Ők vállalták fel a lányokat. Szombaton az új - 1,5 hónapja megkezdett - vállalkozásunkkal kapcsolatban voltunk egy rendezvényen, mert máris elértünk egy bizonyos szintet, és ott színpadra hívtak minket, hogy átadják az elismerést... csakhogy ez már a rendezvény végén volt, amit nem vártunk ki, ugyanis rohantunk, hogy még este egyet lazuljunk az Aquaworld-be is. Na, ott meg kiderült, hogy hétvégén nem él már az a kedvezmény, ami hétköznap van estére, így visszafordultunk. :-( Két szék közül a pad alá: se díj, se fürdés. Tipikusan az a szitu, amikor végre van egy "szabad napunk", és ekkorra mindent össze akarunk sűríteni, ami miatt meg egy sem sikerül teljesre. Na de sebaj, nem adtuk fel. Mivel estére úgyis bejelentkeztek a szomszédék egy kis borozásra, hazamentünk, vacsiztunk, és vártuk Őket. Hajnali 1:15-ig borozgattunk és beszélgettünk az erkélyen, nagyon jó volt.
Másnap én 10-kor keltem, Apa már jó korán, mert nem tudott aludni. Összeszedtük magunkat, és mentünk a Csibékért, ahol még ebéddel is vártak minket Papáék.
Nagyon jó volt ez a két szabad nap, köszönjük Papa és Iri mama!

Hétfőn pedig elmentünk szemvizsgálatra. Ugyanis, igen, meg lesz műtve a szemem! És ha minden igaz, akkor hamarosan nem lesz szükségem sem szemüvegre, sem kontaktlencsére. A vizsgálat kicsit kellemetlen volt néhol, de kit érdekel, az eredmény lebeg a szemem előtt. Évek óta készültem már erre, de mindig halogattam valami miatt (szülések, munka, egyebek), és most Apa beszélt rá.
Alkalmasnak tartottak minden szempontból, és 100%-os látásra adtak garanciát, pedig szerintem elég rossz a szemem, az egyik -5,25-ös! (Ez azt jelenti, hogy ha nem lesz 100%-os, akkor ingyen megismétlik.). 11-én délelőtt, bölcsi után, 9:20-kor lesz a műtét, nagyon-nagyon várom már! Bár utána pár napig állítólag nagyon rossz tud lenni, de nem vagyok annyira kényes fajta, szerintem túl fogom élni. Anyukám pedig megígérte, hogy fel fog jönni akkorra, és segít a gyerekek ellátásában. Köszi, anyu! :-)

Tegnap pedig úszni voltunk. Mostanában én is szoktam úszni, míg Angi az edzésen van (ezzel megvan az aznapi sportom), tegnap már Apa is jött velem, és együtt úsztunk. Az megint a Papáéknak köszönhető, hogy ezt megtehettük, és Ők addig Vikicire vigyáztak. Nagyon jó volt, bár este én már negyed 10-kor beájultam, lehet, hogy már ez a hidegfront hatott rám (nálunk ugyanis most elég hűvös lett, és az eső is esik).

Ezt a képeslapot még áprilisban készítettem Odinak. Csak aztán elfelejtettem lefotózni mielőtt elküldtem, és Odi utólag fotózta le nekem. Ezért most megmutatom, kívülről:

Az alap Bricostore-ból van. A masnit szerintem valamiről úgy szedtem le (már nem emlékszem), az arany felirat és sarkok pedig mind kontúrmatricák.

A belsejébe kapott egy halványlila kartont, egy egyszerű pop-up-pal. A virágok és a szövegcímkék formalyukasztóval készültek, az inda pedig scrapbazáros chipboard. A kis lila levelet még Kláritól kaptam egyszer, ezúttal is köszönöm! A tücsköt szintén Kláritól, ez egyébként kaparós matrica (imádom).

Reggel, miközben készülődtünk a bölcsibe, felült mindkét csajszi a cipőtartóra, hogy vegyük a szandit. Egyszer csak Angi megragadta Vikicit, és közölte: "Anya, fotózz le minket, és utána hadd nézzem meg!" Lehet ezt kihagyni? Mikor végre nem menekül, hanem Ő KÉRI, hogy fotózzam le??? Dehogy lehet! :-D

Én tudom, hogy minden anya elfogult, de most őszintén: nem gyönyörűek???!!! :-D

Izé... már van tán egy hónapja is, amikor sorban kaptam a meghívásokat egy játékra Katától (Rainbow), Jankától és Oslitól is (jaj, remélem senkit nem felejtek ki...). Köszönöm lányok, nagyon megtisztelő, hogy kíváncsiak vagytok, hogy én hogy kezdtem. Mindig úgy éreztem, hogy ahhoz, hogy ezt rendesen kidolgozzam, idő kell, hát most már rászánom végre ezt az időt:

"1. Mutatsd meg az elsőként készült alkotásodat.
2. Írj pár sort a scraphez fűződő érzéseidről, gondolataidról, mióta csinálod, stb.
3. Add tovább a játékot az általad kiválasztott 5 embernek, és hagyj erről megjegyzést a blogjukban."

Ma már durván tudnám ezt az oldalt kritizálni, de mint ahogy nem teszem ezt az új szkrepperekkel sem, magammal sem fogom. Ugyanis mindenkinek el kell kezdeni valahol. Én itt kezdtem... Azért az látszik, hogy még ha kezdetlegesen is, de már itt próbálkoztam az alakzatok körülvágásával, egy elemen a régi felirat újra cserélésével és elemek átszínezésével is. :-) Így utólag is köszönöm Betsienek, hogy akkor, ott, ehhez a képemhez hozzászólt, és ezzel is próbált bátorítani. :-)
A hagyományos "karrierem" a scrap.hu nyári találkozóján (2008. augusztus 9) kezdődött... illetve már előtte nagyon izgatta a fantáziámat (ezért is mentem el a talira). A talira már úgy mentem, hogy végtelenül izgatott voltam, és alig vártam, hogy elkészítsem első művemet, ami egyből egy minialbum volt, a tavaly nyári Bogácsi nyaralásunkról:

Mónikának, legkedvesebb kolléganőmnek megszületett a kislánya, Dorcika. :-) Neki készítettem ezt a lapot, a kollégák pedig aláírták (az alsó fehér, itt még üres részen), és úgy küldtem el. :-)
Ezúton is sok boldogságot és örömet kívánunk Nekik a pici lánykához. :-) (a színek kicsit csúnyák, de éjjel lámpafénynél fotóztam, mert másnap már vittem is a kollégákhoz.)

Terveztem, hogy ehhez is felteszem a letölthető sablont... csak azon gondolkodtam, hogy ez vajon nem ütközik-e valamilyen jogszabályba, merthogy ez nem az én tervem alapján készült, hanem egy könyvből van. De mivel a könyv maga letölthető a netről, így gondolom nem gáz. A könyv címe: A paradise of origamic architecture by Masahiro Chatani and Keiko Nakazawa. És akkor ezek után a kenguru sémája innen letölthető :-) (itt is tükröztem a sémát, hogy majd a papír hátoldalára kelljen nyomtatni, ne az elejét csúfítsa el).

Arról sem meséltem még, hogy 2-án úgy döntöttünk, hogy végre megnézzük ezt a híres Aqua-world-öt. Az is közrejátszott, hogy pont akkor, mert másnap kellett Apának befeküdni a kórházba, és előtte még habzsoltuk kicsit az élményeket, mondván "egy darabig úgysem lehet". A fürdő maga, egy évben egyszer-kétszer elmegy, meg majd ha még nagyobbak lesznek a gyerekek, sokkal jobban ki fogjuk tudni élvezni. De mivel Angika nálunk kiskacsa, így sem volt hiány élményben. :-)
A többiről - remélem - beszél az oldal, amit készítettem róla a fotóalbumba. :-)

Olyan régen készültem már rá, hogy kipróbáljam az Éva által sokat alkalmazott pop-up technikát. Csak ugye, az időkibővítőm....

Na, most alkalom is adódott rá, hogy egy esküvői gratulációhoz felhasználjam ezt a technikát, íme, ez lett belőle:

Ha valakinek tetszik, és szeretné kipróbálni, elkészítettem a minta "szabásmintáját" innen letölthetitek (tükrözve készült, hogy ne a papír színére kelljen nyomtatni). Én is ezzel kezdtem. Mikor kész lett, kinyomtattam, fehér kartonra a folyamatos vonalaknál sniccerrel bevágtam, a szaggatottaknál csak hajtottam. Mikor mindez megvolt, a függőleges felezőnél félbehajtottam, és a háromszoros folyamatos vonalaknál formavágó ollóval vágdostam be... aztán már csak a hajtogatás maradt hátra. A bordó bazzil, textúrázott kartont 20x15-ös méretre vágtam, félbehajtottam, és a két szélén szárazdomborítottam (ez a képen lehet, hogy nem nagyon látszik). Egy szalagot körbetekergettem úgy, hogy belül a fehér- és bordó kartonok mentén fusson végig, kívül pedig keresztezze a lap elejét is és hátulját is. Az elejére kapott még 3 gombot, a díszfeliratot és galambot, a hátulja pedig egy aláírást. A belsejébe kontúrmatrica-betűkkel írtam a szöveget. És kész is lett! :-)

Ami nagyon fontos! Ezt a "képet" magát nem én találtam ki, valahol láttam, de csak a képet mentettem le, az alkotót nem tudom. A kép alapján szerkesztettem meg az enyémet.

Jó alkotást! :-)

És akkor, ahogy készült: A piros/bordó karton került alulra. Arra a CherryArt "keretet" kivágtam, körbetéptem, gyűrtem (a szélén nem látszik, mert szkenneléskor levágta a PS), és úgy tintáztam. Felül szándékosan betéptem, majd hímzőcérnával összevarrtam a design kedvéért. Kivágtam a fotóalátéteket (pauszból és fehér kartonból mintavágó ollóval), majd egy másik hasonló, virágos CherryArt papírból kivágtam a virágokat. A képalátétek alá ment egy darab csipke, arra az alátétek, a kép. aztán körbedíszítettem a képet a virágokkal, scrap-bazáros indákkal. Legvégül kicsit csinosítottam, a virágok közepére csillogó körömmatricák kerültek, az indákat meg tintáztam és piros illetve gyöngyház színű folyékony gyöngyökkel díszítettem.

Ennyi az egész. Egyszerű, mégis mutatós kompozíció! Köszönöm Jóandinak az inspirációt.

Még alig múlt el az Anyák napja, és lassan a Gyermek nap közeleg. A kihívás végül is mindkettőhöz kapcsolódik.
A feladat első részeként, kérlek olvassátok el vagy akár hallgassátok meg az egyik kedvenc versemet, amit én ritkán merek megtenni, mert rögtön sírva is fakadok tőle.
Biztos ismeritek Ti is, de a feladat megoldásához biztos segítség, a vers hangulatának újbóli átérzése.
Innentől kezdve csak egy megkötés van, hogy használjátok fel azt a freebiet, amit ehhez a kihíváshoz készítettem.
Fotózzatok bármit, amit ehhez jónak találtok, és készítsetek olyan oldalt, ami számotokra ezt a verset jelenti.

Aki elolvassa ezt a verset, tuti a hatása alá kerül. Én is így voltam ezzel, köszönöm, Krissz. Minden mást félredobtam, és azonnal neki kellett állnom egy oldalnak, mert erről nekem kell egy oldal az albumba. Ez sikeredett:

A feladat a következő: készíts oldalt az általam készített wordartok valamelyikének felhasználásával.

Nagyon szupi wordartokat készített Janka, és én ezzel ezt az oldalt készítettem (a kép 2008-as, ekkor tanította Apa Angit biciklizni):

Tegnap (3-án vasárnap) délután kettőre vittem be Apát a Károlyi kórházba. (Előtte még megköszöntöttük két nagymamát anyák napján, a harmadik meg bejött a papával este a kórházba, és ott adtuk át az udvaron a gyerekekkel az ajándékot, mert Ők délelőtt el voltak utazva.)

Itthon együtt sírtunk, amikor mondta, hogy már most hiányzunk. Rossz volt látni az arcán a visszatartott könnyeket, amikor letettük a gyerekeket délutáni alvásra, és úgy köszönt el Tőlük, hogy mire felkelnek, Ő már nem lesz itthon. Aztán kimentünk az erkélyre, és ott sírtunk. Hiába, másnak ez talán "csak egy pár nap", de mi mindig együtt vagyunk, és nagyon nehéznek ígérkezett. Amíg elmentünk a kórházba, anyukám vigyázott a lányokra. Érdekes volt, hogy ugyanabba a szobába, és ugyanarra az ágyra került, ahová két éve. Ezt jó ómennek fogtuk fel. Ott a kórházban már "jókedvűek" voltunk, örültünk, hogy hamarosan túl lesz rajta, és minden rendben lesz.

Ma megvolt a műtét. Nagyon elhúzódott a kezdés, és 2,5 órás lett. Kiderült, hogy már két sérve is volt, és beépítettek egy hálót. De minden jól sikerült, és Apának nagyon jó kedve szinte rögtön a műtét után, ahogy munkából beértem Hozzá. Nagyon jó szobatársai is voltak, meg egy természetgyógyász segítségével ráállítottuk a műtét előtt egy vitamin-programra, hogy jobban viselje a szervezete, meg gyorsabban gyógyuljon. Bejött, mert két éve ilyenkor olyan rosszul volt, hogy azt sem akarta, hogy bemenjünk Hozzá (pedig akkor csak fél órás műtétje volt, mert hálót nem kapott, csak összevarrták Neki). Most meg nevetett, jó kedve volt. Nagyon-nagyon boldog voltam. Ezért is választottam ezt a ma elkészített mindkét kihívásom témájának, hisz ennek voltam ma egész nap a hatása alatt:

Pavelancsika napi sablon kihívásának a lényege egy template feldolgozása volt:

El vagyok kicsit maradva a bejegyzésekkel, de mindjárt jön a magyarázat: nagyon zsúfolt a hetünk, Apa kórházban (holnap talán már jön haza), sérvvel műtötték, elég komoly volt (kettő is volt Neki). Ez először nagyon elszomorított, meg lekötött, hogy most egyedülállóként kellett helytállnom a gyerekekkel, úgy, hogy ne nagyon érezzék ezt meg (azon a természetes hiányon felül, hogy nincs itt az apukájuk).
Ehhez pluszban, de nagy segítségként jött, hogy 2-án nemzetközi scrap-nap volt, 9-én a scrap.hu tagjai szerveznek a scrappelést népszerűsítő találkozókat, 2-tól 9-ig pedig a scrapbook.hu emlékezik meg úgy az alkalomról, hogy minden nap kihívások vannak, hogy minél többet alkossunk, és kipróbáljunk olyanokat is, amiket eddig nem. Én amúgy is nagyon szeretem a kihívásokat, és mivel nálunk a hétvége csakis a családé és szent, a talizásból kimaradok. Viszont a sok kihívás nemcsak azért jött jól, mert szeretem, hanem minden éjszakámat hajnalig kitöltötte az alkotás, így nem éreztem annyira, hogy Apa nélkül milyen magányos vagyok. :-( Apa már holnap jön haza, nagyon várjuk. :-) A napjaim amúgy most úgy telnek, hogy napközben munka, rohanás bölcsi, kórház és itthon között, éjjel meg szkreppelés...
Most pedig - külön bejegyzésekben visszadátumozva - megmutatom, hogy mely napokon miket alkottam... a továbbiakat pedig már remélhetőleg időben fogom feltenni. :-)
Szép estét mindenkinek (most már 6-a van, de ezt is visszadátumozom, hogy a logikai sorrend megmaradjon).
Köszönöm, hogy benéztél!

Arra jöttem rá, hogy az tök jó, ha valaki "késve" ajándékozza meg az embert valamilyen alkalomból. Merthogy amikor van, akkor úgyis annyi mindent kapunk, hogy fel sem tudjuk fogni. :-) De amikor már rég elmúlik, és valaki még utólag ajándékoz, akkor olyan, mintha újra napunk lenne. :-)
A napokban így kaptam utólagos ajándékot tesómtól is, és Szöszmöszitől is. Tesómtól egy szupi adidas polo-t (hú, nagyon örülök neki), Szöszmöszzitől pedig ezt a digi-oldalt:

Igyekszem Szöszmöszi megfelelni annak, amit a nevem betűiből felsoroltál. ;-) És köszönöm mindkét csudajó ajándékot! Nagyon örülök nekik.