Ez a blog a családunkról szól. Néha kreatívkodva, néha csak simán írva és fotókkal illusztrálva, de mindig a CSALÁDUNKról. Köszi, hogy benéztél.
RSS

2010. szeptember 19., vasárnap

Elmaradt alkotások

Bár nem sokat alkotok mostanában, de ide még az a kevés se nagyon íródik fel magától... én meg csak most jutok ide, ez van. :-)

Először is volt asszem két hete a scrap.hu scrap-talija. Nyár előtt többször is kimaradt nekem, most már nagyon jó volt elmenni. A projekt Rika ötlete alapján speciális képeslap volt, amire nekem az ugrott be, hogy nemsokára lesz a lányok szülinapja - bár még kicsik, de ha meg tudom menteni, és elrakni Nekik, akkor felnőtt korukba milyen jó lenne elővenniük néha... el is határoztam, hogy minden évben fognak kapni egy hasonlót, így minden évben az is látszik, hogy abban a korukban hogy néztek éppen ki.
Vikike október 12-én lesz 3 éves, Neki ez készült:
Viki lap eleje
Viki lap belseje
 Angika pedig november 28-án lesz 5 éves, az ő lapja:
Angi lap eleje
Angi lap belseje

Aztán volt egy játék is. Adri indította szintén a scrap.hu-n. A lényege az volt, hogy minden játékostól begyűjtött egy-egy fotót/fotó sorozatot aztán kisorsolta, hogy ki kinek fog alkotni. Én Marcsi képeit kaptam. Hát, izé... napokig agyaltam, és volt pillanat, mikor úgy éreztem, hogy pont most ebben az alkotói válságomban nem tudom ezt megszkreppelni... ennyit nem gondolkodtam még oldalon. :-)
Aztán olvasgattam... mivel mindennel el vagyok maradva, így Veka cikkét is csak most...
Annak ellenére, hogy mindig úgy éreztem, hogy az Art stílus tőlem nagyon távol áll, mikor most olvastam ezt a cikket, hirtelen beugrott, hogy igen, ehhez a témához ez az, amit kerestem. Innentől minden ment magától... és pillanatok alatt készen lett. Az oldal egyébként egy geocaching játékról szól, ahol voltak Marcsiék. A játék lényege, hogy elindulnak egy útvonalon, időnként találnak egy egy ládát, abban vannak támpontok, koordináták, hogy merre kell tovább menniük, és végül megtalálják a főládát. Jó buli lehet. Az oldalon próbáltam szerepeltetni az állomásokat, a térképet, az útvonal rajzát, a malmot és szobrot, amit az állomásokon talált támpontok jeleznek, és a végcélnál levő tájképet, ami Marcsinak nagyon tetszett, ezért lefotózta.

A tájképes fotó Veka technikájával készült, ki lehet venni a térkép mögül, és a hátuljára lehet kommentezni. A többi fotót Scrap-kreatúrás filmszegélyes pecsét mögé tettem. Használtam még rengeteg féle pecsétet, chipboard-okat, repesztőlakkot, mist-eket, folyékony gyöngyöt, a ládák helyéhez megadott malom és szobor képét nyomtattam, mint ahogy a túra térképét is.


Most szeptembertől eljött végre az a pillanat, hogy Vikikét is elkezdtük úszni hordani. Bár Ő még nincs három, és elvileg nem mehetne, de mivel a magassága eléri a 98-as méretet, engedték próbaúszásra. Mivel ott megfelelt, már járhat Ő is. Annyira jó így menni, hogy nem kell  Apával kétfelé válni, hogy külön megoldjuk a lányok elosztását (egyik usziba, másik haza). Mivel Vikike soha nem volt olyan kis vizicsibe, mint Angi, fel voltam rá készülve, hogy Neki nem fog bejönni ez a sport. De nagyon ledöbbentünk - jó értelemben -, hogy mennyire élvezi és imádja. Már két hetet jártunk (heti két alkalom) azóta készülök megörökíteni.
És végül ma készült végre egy oldalam. A scrap.hu-n indult egy maratoni kihívás-sorozat. Az első kihívásra készítettem ezt az oldalt (a kihívás lényege egyféle színharmónia és egy szabadon választott vázlat volt, részletek a link alatt).
Még mindig nem érzem, hogy az art az én stílusom lenne... de úgy tűnik, ez is affelé ment el.
Az úgy kezdődött, hogy rosszul vágtam ki a képeket, nem hagytam fehér keretet. Mivel aláragasztani nem volt kedvem, viszont varrni annál inkább, mert a tábor óta nem varrtam, így inkább darabonként körbeszaladtam minden képen - de még így sem éreztem, hogy eléggé kiemelkedne a háttérből... na jó, akkor összekentem fehér akrilfestékkel alatta... és hát azt is jelölnöm kellett némelyik képen, hogy melyik Angi, és melyik Viki... és Veka söröskupakja is úgy illett ide... aztán ez lett belőle...
Uszilányok

Felhasználtam:
Papírok: g.c.d. studios Sunset Silhouette, Fancy Pants: Summer Soiree, Splat rain dots, AC betűchipboard-ok, akrilfestések, Veka söröskupakja, szalag (egy régi nyári készletből), milton
Komplementer színösszeállításban, és Sketchy Thursday vázlat alapján készült. 

Köszönöm, hogy benéztél, szép vasárnap estét. :-)

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2010. szeptember 12., vasárnap

Budakeszi vadaspark

Mindenki beteg nálunk (nátha) lányok már kimenőben, mi most vagyunk Apával a csúcson. :-P Eredetileg úgy volt, hogy hétvégén megyünk anyukámhoz Sülysápra, de mivel Ő is nemrég gyógyult meg és nem akartuk visszafertőzni, lefújtuk. Nem is ütemeztünk semmit hétvégére, aztán tegnap a sógornőm kérdezte, hogy van-e tervünk mára. Mivel azt mondta nem zavarja, hogy náthások vagyunk, eljöttek hozzánk este a két gyerekkel Kikivel és Zitussal. Mondanom sem kell, a négy gyerek elemében volt... :-)
Íme egy fotó, hogy milyen az, amikor négy gyerek pancsizik együtt (balról jobbra 1,5; 3; 4,5; 5 évesek):
A gyerekeknek ezek az együttlétek hihetetlen nagy élményt jelentenek. Nekünk felnőtteknek kicsit fárasztó, mert ha így összejönnek, akkor ötször elevenebbek, mint amúgy - és fegyelmezni sem egyszerű Őket, mert már nagyon megy a bandázás. De én még emlékszem, hogy mennyire nagy dolgok voltak ezek az unokatesós együttlétek. Ezért nagyon örülök, hogy ilyen közel vannak egymáshoz korban a gyerekek, és egyre többször oldjuk meg, hogy összejövünk a sógornőmékkel 1-2 napra. Mi is jól elvagyunk, és a gyerekeknek is nagyon jó... altató pedig nem kell ezek után a napok után... :-P

Az összeruccanás célja az volt, hogy ma elmenjünk a BNV-n lévő Kölyökparkba vagy mibe. Aztán ezt leszavaztuk, mondván biztos sokan lesznek, akkor legyen megint Elevenpark, mint múlt héten... össze is cuccoltunk nagy nehezen, leindultunk... aztán a ház előtt megint átszerveztük: annyira szép volt ugyanis az idő, hogy úgy döntöttünk, ezt inkább kihasználjuk és szabadtéri program legyen. Így mentünk végül a Budakeszi vadasparkba. Jó volt, bár jól elfáradtunk (mi, felnőttek, merthogy a lányok még hazaérve is tudtak bomlani, sőt bukfenceztek egész este...):
Ez a hétvége is jó eseménydúsra sikerült... de így szeretjük. :-)

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2010. szeptember 6., hétfő

Elevenpark

Szombaton eldöntöttük, hogy vasárnap elmegyünk megnézi az Elevenparkot, amiről nemrég hallottunk. Fel is készültünk teljes napra. Tegnap el is mentünk, és fantasztikusan jó volt (fél 11 körül értünk oda, és délután 5 körül indultunk vissza). Tuti fogunk máskor is menni, ez alatt az idő alatt a lányok folyamatosan játszottak, örömködtek, és azt sem tudták hová szaladjanak a sok-sok játék közül (még én is felosontam egyikre másikra, olyan kár, hogy a mi gyerekkorunkban nem voltak ilyenek. :-( ). Eljött velünk egy barátnőnk is az ikerfiaival, úgyhogy még társaság is volt, így extrán jól éreztük mindannyian magunkat.
Íme néhány fotó:
Elevenpark
(Arról a programról, amivel ezt a kollázst készítettem, itt írtam.)

A legnagyobb sláger a gokart volt. Ez Apának külön nagy esemény volt, végtelenül büszke volt rá, hogy az Ő lányai milyen ügyesen vezetnek. :-P Forma 1-es rajongó szemével vizsgálta, és izgatottan videózott. Az alábbi videó visszajátszásakor a következőhöz hasonló tudósítás zajlott: "Nézd, Vikike végig vezet, öregem, végig első. És figyeld Angit, elindul, még utolsó, aztán figyeld, egy darabig megy a másik kettővel, majd szépen behúzódik a belső ívre, és belső íven beelőz és igeeeeennnnnn, máris Ő az első. Bajnokok a lányaink, öcsém, bajnokok a lányaink. Tudod milyen jó pénzt lehet keresni Forma 1-el? Bárcsak bevezetnék a női F1-et..."
Amit én tennék hozzá: arról már nem kommentált, ahogy a végén Angika beledurrantott a gumikerekekbe. :-) Ja, a játékot 4 éves kortól lehet használni, nálunk Vikike még csak három lesz, de mivel nagyon akarta, úgy voltunk vele, hogy baja nem lehet, hadd menjen. Hááát, nagyon ügyes volt.


Mától végre Angika is mehet oviba, teljesen meggyógyult (kivették két hete az orrmanduláját). Nálunk igazából most áll vissza a rendszer, minden szempontból nagyon kívánatos volt már. Angika naponta nyúzott azzal, hogy mennyire hiányoznak már az ovis barátai, meg menne már úszni, stb. Nekem sem lesz rossz, hogy tudok nappal dolgozni, nem éjjel kell.

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2010. szeptember 1., szerda

Amiért úgy eltűntem

Hónapok óta alig tudtam vezetni a blogomat, ahogy alkotni sem sokat volt időm.

Nagyon sajnálom, hogy így alakult, de nem lógattam a lábam ez alatt az idő alatt. Az elmúlt hónapokban sok mindent létrehoztam - úgy, hogy ebben a szakmában szinte a nulláról indultam, mindent most tanultam meg. Igen, erre büszke vagyok, és bár még nagyon nincs vége ennek a munkának (sőt most kezdődik a java de nem adom fel), azt hiszem a kezdeti nehézségeken már túl vagyok...

Hogy konkrétumokat is mutassak. Felépült egy szakértői honlapom, ami a kisvállalkozók életét szeretném, ha megkönnyítené hosszú távon. Megvannak a kezdetek, szépen gyarapodnak a látogatóim is, szép lassan majd jöhet a java. Ha érdekel, ezen a linken megkukkanthatod (mivel még messze nincs készen - nem is tudom, hogy valaha fogom-e úgy érezni, hogy készen van... -, kérlek egyelőre ne a hibákat keresd, de ha mégis megtalálod, írd meg bátran, mert ha nem olyan, amit én is tudok, akkor sokat segíthetsz ezzel).

És a másik, ami ennek a blognak a profiljához sokkal jobban illik: újra nekifutottam a kreatúrának, de erősen lebegett a cél a szemem előtt, hogy most már sokkal profibb, igényesebb, nem elkapkodott, átgondolt legyen. Én azt gondolom, hogy sikerült ezt elérnem, nézd meg Te is, és döntsd el Magad, ha érdekel. Megtisztelsz vele, köszönöm. :-)

És ha már a Scrap-kreatúráról beszélünk, hadd mutassam meg itt is azt a blog candy-t, amit ott indítottam. Vegyél részt Te is a játékomon, hátha pont Neked kedvez a szerencse!

Scrap-kreatura: Blog candy 1
A csomag tartalma:
  • 1 db indás, lepkés, virágos chipboard
  • 1 db karácsonyi pecsét
  • 1 db dátum pecsét
  • 1 db rich cocoa memento ink
  • 6 db Prima virág
  • 2 db fa virág
  • 1 csomag sárga habrózsa
  • 2 db fa angyalka
  • 3 db hímzett mesefigura pl. képeslapra (2 elefánt, 1 maci)
  • 1 db fonalvirág
  • 8×1 méter szalag (ősz és tél színeiben)
  • 1 db riselt pillangó
  • 2db fa levélke
  • 2 csomag galagonya (kökény? :-P )
Ha van kedved, nézd meg az oldalt és az eredeti bejegyzést itt.

Köszönöm, hogy itt jártál, legyen nagyon szép napod!

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2010. augusztus 28., szombat

Nem megy...

Ha fejreállok sem megy, hogy még ide, a blogra is tudjak írni... a mindennapjainkról, eseményeinkről eleve kizárt, mert túl sok, és ide már nem jutok velük.
Alkotásaim meg mostanában nincsenek, mert annyira nincs rá időm, hogy még ha lenne egy fél órám, akkor sem tud ráállni az agyam, annyira tele van  minden mással. :-( Lehet, hogy a sokminden más alkotói válságot okozott? Remélem, csak átmeneti....

Viszont legalább annyit elárulhatok, hogy pár nap múlva valamit tudok majd mutatni abból, ami miatt így szét vagyok esve mostanában... illetve csak egy szeletkéjét, egy icinykét picinykét, de legalább már konkrétumot...

Addig is mindenkinek szép hétvégét kívánok ezen a csúnya borús napon!

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2010. augusztus 1., vasárnap

Egy picit alkottam is...

Anno írtam, hogy a projekt 365 nevű projektbe belebuktam... Egészen márciusig ment, aztán akkor kicsit elúsztam, de mivel jegyzeteltem a napokat, az még pótolható lett volna. Utána kicsit megbonyolódott az élet, majd egy kicsit új irányba igyekeztem/igyekszem vinni a munkáimat, ami a meglévő munkámon felül többnyire az estéimre maradt - így még tovább elmaradt a projekt.

Aztán átgondoltam, hogy tulajdonképpen annyira felesleges is minden napról egy fotó-szöveg. Voltak napok, amikor tényleg nem történt rendkívüli, és kicsit "meg kellett erőszakolnom magam", hogy tudjak valamit írni.

Ezért úgy döntöttem, hogy nem ilyen részletezettséggel, de pótolni fogom a kimaradt időket is. Egyszerűen csak azokat az eseményeket fogom scrap-elni - ez esetben digitálisan -, amik a tervezett "2010" című "évkönyv"-ünkbe beleillik. Azt majd fotókönyvbe szeretném előhívatni év végén, és minden évről szeretnék ilyet, de tényleg csak azokról az eseményekről, amikre úgy gondolom, hogy jó lehet majd x év múlva visszanézegetni - lehet, hogy csak azért, mert látszik rajta, hogy az adott korában melyik gyerek éppen mit csinált a játszótéren, de lehet, hogy azért, mert olyan helyen voltunk, ami nem mindennapos. A lényeg, hogy itt a "2010-ben történt velünk" aspektusból értelmezem az oldalt. Vissza is tértem az utolsó projektes oldalam dátumához, és megnéztem a fotók között, illetve a noteszomban, hogy utána mik voltak.

A következő esemény, amit érdemesnek tartottam megszkreppelni, az az, amikor a sógornőmékkel el akartunk menni a közlekedési múzeumba, de későn értünk oda, így a városligetben egy nagy csúszdás játszótéren kötöttünk ki. Ez az esemény mindjárt három oldalt is fog kapni a fotókönyvben, most pont a középső készült el. :-)
Felhasznált készlet: Ptitesouris - So happy it's my birthday
Szöveg betűtípusa: Rough_Typewriter
További szép estét kívánok!

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Hétvége

Érdekes vegyesfelvágottként telt el a hétvégénk.


Tegnap hajnali ötkor Angika felkelt, hogy pisilnie kell - aztán rátört valami nagyon erős fejfájás. Mivel Neki még sosem fájt a feje, eléggé elkezdtünk aggódni. Egy órára rá sugárban hányt :-((. Ez is furcsa volt Tőle, mert már nagyon régen, ha hány, időben szól, de most olyan hirtelen jött Neki, hogy nem tudott, telibe kapta az ágyunkat, mert ekkorra már ott volt velünk.
Utána egész jól lett, de nap köben még kétszer ugyanez lezajlott: erős fejfájás, majd hányás. Beszéltem a fülorvosunkkal, mert utána olvastam a neten, és ott volt olyan, hogy lehet ez jele gennyes fülgyulladásnak is, vagy gennyes homloküreg gyulladásnak is. Mivel pénteken voltunk kontrollon - az orrmandulája miatt mostanában sokszor volt fülproblémánk -, ezért hívtam fel a füldoki nénit, hogy elképzelhető-e, hogy a füle miatt van valami. Azt mondat, hogy mivel előző nap látta a fülét, azt szinte kizártnak tartja, mert most szép volt a füle már. (Épp kapott egy orrspray-t, hogy előkészítsék vele a mandulaműtétre, ami nyaralás után lesz.)
Felhívtam az ügyeletet is, begyűjtöttem az infókat, hogy hová tudunk menni, ha úgy érezzük, hogy menni kell. Este 11 körül volt az utolsó hányás - ekkor már 39 fokos lázzal  is párosult. Mellettem aludt éjszaka, innentől kezdve nyugodtan, a láza is szépen ment lefelé. Reggel már reggelizett velünk (igaz, hogy pirítóst adtunk Neki), és azóta semmi baja. Bármi is volt ez, egy nap alatt legyűrte.

Ma reggel viszont Apa kelt úgy, hogy minden porcikája, ízületei, mindene fáj (közben beszéltem anyukámmal, az öcsém is hasonlóval szenved). Gondolom, ez meg valami vírus lehet, vagy nem tudom. 1000 mg C vitamin apának, meg egy kis fájdalom-csillapító, most már Ő is sokkal jobban van, talán még sikerült időben elkapni.

Azért nem ültünk sóhajtozva és sírdogálva, hogy jaj mi lesz most. :-)

Tegnap, amikor Angika egy-egy hányás után éppen jól volt, ugyanúgy játszott, szaladgált, eleven volt, mint máskor. Ezért voltak játszadozások, hülyéskedések egész nap, mutatok néhány fotót, hadd beszéljenek helyettem. :-)
Apa nagyon szupi papírrepcsiket tud hajtogatni (nekem már nem jön össze, elfelejtettem). Hajtogatott néhányat a lányoknak, ment a nagy repcsidobálás. Angika már ügyesen dobja, és tudatosan arra megy, hogy minél messzebbre és minél szebben repüljön. :-)
Na, Vikkancs viszont haláli: El nem engedi a repcsit, csak olyan mozdulatot tesz, mintha eldobná, de valahogy nem meri/nem akarja, és miután néhány kört leír a repcsivel, eldobja Magát az ágyon. Mindezt csakis azután, miután 10-szer elmondta, hogy "Apa nézd, Apa nézd, mit csinálok". 100-adszor ugyanazt nézni Apa kicsit már megunta, így lepasszolta nekem a dolgot, és Vikike nem fáradt, jött, hogy "Anya nézd, anya nézd... :-D"
Nagy pakolgatás közben előkerült a bulizós parókám is, Angika pedig azonnal felkapta. Be kell vallanom, Neki jobban áll, mint nekem... :-P
... na ebből persze Vikike se maradhatott ki... :-)
Estére pedig így nézte a mesét a megfáradt tévés társaság...
Mivel mint fent írtam ma meg Apa volt nem jól, próbáltam elvinni a lányokat egy kicsit itthonról, hogy pihenhessen. Délelőtt elmentünk vásárolni, majd aludtak egy nagyot (meglepően nagyot, és meglepően még Angi is aludt), aztán elmentünk moziba megint. :-) Csingiling és a nagy tündérmentés című mesét néztük meg. Nálunk ez a mese (is) nagy sláger szokott lenni, mikor megláttam, hogy lesz a moziban, már tudtam, hogy viszem a lányokat. Akkorra már Apa is jól volt, de valahogy nem volt kedve erre moziba jönni :-P - a Forma 1-et valahogy többre értékelte, nem értem....
Aranyos volt a film, még én is elnézegettem, bár ilyenkor én sokszor a lányokat nézem, azzal foglalkozok, hogy milyen jó örülni, boldognak látni Őket.
Íme egy részlet a filmből, hátha Te is megnéznéd:


Mozi után még fagyiztunk egyet, hazaérve már vacsi, fürdés és fekvés volt (az esti mese ma ki is maradt).

Apával azon viccelődtünk, hogy szokta mondogatni, hogy alig várja mikor felnőnek a lányok, és elmegyünk vásárolgatni, ruhákat venni, és végre lesz egy nyugodt délutánja, amikor meccset nézhet heverészve, sörözgetve. :-P
Angika meg szokta mondani, hogy "Anya, mikor tartunk lánynapot?" (Az Anna és Petiben van ilyen, onnan vette.)
Mondtam ma Apának, hogy ugye Ő sem hitte, hogy ilyen hamar eljön az a pillanat, mikor a csajok elhúznak itthonról és van egy kis nyugija? Csak még nem divatozni, bár akár azt is lehetne, mert amilyen kicsik még a lányok, annyira nem vesznek fel akármit...

Köszi, hogy benéztél, legyen szép vasárnap estéd, és ne gondolj a hétfőre... 

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2010. július 26., hétfő

Éééédes - ADDS

Abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy az ADDS liftelős játékában vendégként részt vehettem. Ezúton  is köszönöm a megtiszteltetést a lányoknak.
Ezen a héten Dorka választott mintaoldalt, méghozzá Yuka-tól ezt az oldalt:
Nekem voltak részei, amik kicsit túldíszítettnek hatottak, például a masnit eleve nem tudtam a sajátomon elképzelni, így azt kihagytam. Azért szerintem nagyon jól hajaz az enyém is az eredetire, majd mindjárt mutatom.

Fagyizás közben csináltam nem is olyan régen ezt a képet Vikikéről, és már akkor tudtam, hogy ezt meg fogom szkreppelni. Amikor pedig megláttam a fenti oldalt, ha nem is azonnal, de elég hamar beugrott a fagyis kép, és innentől már egyértelmű lett, hogy azt fogom feldolgozni.

Tulajdonképpen innentől  már szinte épült magától az oldal. Minden olyan egyszerűen jött. Na jó, azt nem mondom, hogy a kép mögött lévő hajtogatott háttér könnyű volt, de amint azzal megvoltam, már tényleg nagyon jól haladtam. Íme az eredmény, nekem tetszik :-) :
Felhasználtam: Sassafrass papír, nemtudommilyen papír :-P, horgolt virágok, Bricostore-os virágok darabjai, virág alakú szalag, miltonok, riselt minták, chipboard-ok, csillámpor, mintalyukasztó, horgolt pillangó

Látogassatok el a lányok blogjaira is:
Altalena
Danett
Dorka
Secima

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2010. július 25., vasárnap

Visszatérés és pótlás


Elég sok mindenen dolgozom mostanában, így minden szabad percemet arra fordítottam. Nem volt pihenés, nem volt scrap, és úgy egyáltalán semmi... aztán az utóbbi időben úgy igazán kezdtem már megzakkanni, így arra jutottam magamban, hogy mivel ez hosszú távon így nem mehet, ki kell dolgoznom valamilyen rendszert. Ezt meg is tettem még a múlt héten: a hétköznapjaim szinte minden olyan perce, ami nem a családról szól, továbbra is a munkáé lesz még elég sokáig, de a hétvégét kikiáltottam újra szentnek és sérthetetlennek - no és a nyaralást is! Továbbra is nagyon fontos minden, aminek most a megalapításával foglalkozom, de nem minden áron, és egyébként is nagyjából már sínen vannak, talán már kicsit könnyebb is lesz.
Így, ha hétvégén esetleg éppen itthon vagyunk és esetleg délután van csendes pihenő, vagy Apa este tévézik (amit én nem szokni...), akkor még talán szkreppelni is fogok újra - mert már nagyon de nagyon hiányzik! :-(
És ha hétköznap olyan esemény történik, akkor fél órát ki fogok lopni a munkából azért, hogy ezt a blogot és a lányok blogját mindig vezessem! Mert ezeket a saját naplónknak is szánom későbbre azon kívül, hogy itt mutatgatom meg az alkotásaimat.... Apropó! Ha valaki esetleg olvasta a lányok blogját, akkor bocsi érte, de letitkosítottam - innentől csak a családtagok olvashatják, mert úgy gondolom, hogy ez a lányoknak szól, az Ő életükről, és meghagyom Nekik a jogot, hogy majd ha nagyok lesznek, eldöntsék, hogy akarják-e, hogy ez nyilvános legyen. Addig védem én a magánszférájukat...

Nos, ezek voltak a fogadalmaim, amiket egy hete tettem. Kezdetnek készült is egy új oldalam, de arról majd holnap írok... Ide a blogra még mindig nem sikerült eljutnom, pedig ezt is célom volt újraéleszteni. Aztán ma egy családi ünnepségen a sógornőm rám szólt, hogy "Tessék írni a blogod!". Hát jó! Akkor írom most már újra. :-) Értek én a szóból, kérem szépen. :-)

Most inkább röviden próbálok pótolni kicsit a múltból.

Június 11-13-án scrap táborban voltam. Már akkor is kb. 2 hónapja ment a fentiekben célzott őrült életvitelem, úgyhogy ez a három nap kicsit életmentően kikapcsolt. Aztán ahogy hazajöttem, egészen a múlt hétvégéig odáig sem jutottam, hogy kicsomagoljam a scrap-bőröndömet. Azóta ez már megtörtént. ;-)

A táborból három új alkotással jöttem haza:
1. Egy textil album, ilyet először csináltam, de asszem nem utoljára. Témának a gyerekek alvópózait választottam, mert régen akartam már ezt megörökíteni. Íme az eredmény:


Ennek az albumnak tuti lesznek még újabb részei, mert már most van két új fotónk a témában. Nem bírom ki, meg kell mutatnom:
Múlt hétvégén barátaink telkén voltunk, ott is aludtunk két éjszakát. Mikor mentünk este aludni mi felnőttek, Angikát így találtuk, ebben a pózban aludt. :-)

Mentem be éjjel a lányok szobájába, hogy betakarjam Őket, megnézzem, hogy minden rendben van-e: valahogy éreztem, hogy nem kell belépnem, előbb az ágy végéből bekukucskáltam... még jó, mert miután nem találtam az ágyban Vikit, így feküdt az ágy mellett a földön. Ha egy lépéssel beljebb lépek, pont rálépek :-(

2. Megint volt játék a táborban, amiben egymásnak készítettünk stafétában oldalt. Nekem ezt az oldalt készítették a lányok Vikiciről - jellemzően itt is a fejére húzott valamit, ez nem tudom miért, de valahogy mindig így volt Nála: ha valamit a kezébe kap, ami erre alkalmas lehet, azt azonnal a fejébe húzza... még ma is (a kommentek még azóta sem kerültek rá, de ami késik elmúlik...)

3. Az utolsó pedig a kedvencem: András még csak udvarolt ezekben az időkben, és Debrecenbe mentünk el Iron Maiden koncertre. Emlékszem mennyit utaztunk, és még aznap éjjel vissza is jöttünk. Pestre a koncert után. Ezen az oldalon egy olyan pillanat van megörökítve erről a koncertről, amin éppen bohóckodtunk (komment még itt sincs).

Arra nem vállalkozok, hogy minden elmaradt eseményünket leírjam. Viszont legalább az utóbbi időből beszúrok néhány számomra kedves képet, legalább ennyivel próbálom pótolni az elmaradásaimat:

Először vittük el moziba a lányokat a Schrek 3-ra, 3D-ben (Vikike fején csak úgy maradt meg a szemüveg, hogy a hajába a hajcsat alá rögzítettem :-P - majdnem végig is nézték, csak azért kellett kijönni, mert Angikának megint bedurrant a füle - ki is fogják hamarosan venni az orrmanduláját. Angika itt épp kukoricát eszik, azért vág olyan "fura" fejet.

Váratlanul meglátogatott minket egy barátnőm, akivel már nagyon régen nem találkoztunk! Olyan hirtelen volt, meglepő volt, és ugyanakkor nagyon-nagyon jó érzés (külföldön élnek)

Most, hogy Angikának már nincs ovi (Vikinek 30-áig még van bölcsi) itthon van velem - és biza kiveszi a részét Ő is a házimunkából még akkor is, ha ezt sámliról teszi... ;-)

Szintén mivel itthon van Angika, mindenfelé kénytelen vagyok szegényt cipelni magammal - a héten pl. így mentünk el a könyvelőmhöz is. Mivel kicsit előbb odaértünk, játszhatott még egyet a közeli játszótéren - eközben készítettem Róla egy fotósorozatot, amin teljesen úgy néz ki, mintha direkt pózolna mint egy manökengyerek, pedig semmi ilyen nem volt, csak én fotózgattam, közben beszélgettünk, míg Ő játszott.

És végül még egy képsorozat. Ahogy fent már említettem, ma családi ünnepség volt. Amúgy is mozgalmas volt a hétvége, mert tegnap elmentünk anyukámhoz és az öcsémhez, Náluk is aludtunk Sülysápon, onnan mentünk ma a sógornőmékhez, mert Kristóf nap lévén Kiki névnapját ünnepeltük. Sok jó kép lett a három/négy kis gézengúzról, annyira jól elvannak már együtt. Nagyon fura, hogy olyan nagyok már, hogy mi felnőttek simán tudunk beszélgetni, nem kell már Őket őrizni, vigyázni:



Legyen szép estéd, köszönöm, hogy benéztél! Holnap ismét jövök, mutatom majd, hogy mit alkottam az új rendszerem óta... (azt már nem akarom ide besűríteni :-P )

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2010. június 4., péntek

Projekt 365

Volt még két oldalam, amit itt még nem mutattam, azt megmutatom, Viszont ezzel be is kell, hogy fejezzem ezt a projektet, pedig nagyon komolyan végig akartam csinálni. Viszont a váratlan nehézségeim miatt kisebb gondom is nagyobb volt ennél, így most már több, mint 10 héttel el vagyok maradva... éppen még akár be is lehetne hozni, mert jegyzeteim és fotóim vannak, de ennyire lemaradva már nem olyan, az már nem alkotás, hanem "munka" kötelezettségszagú lenne - abból meg van elég amúgy is.


Szóval, az utolsó kettő, amit eddig nem mutattam:
Már "csak" 40 hét hiányzott volna a teljes albumhoz... :-) (Hozzávalókat kivételesen nem tudok összeszedni, annyira rég csináltam már!)

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

5 dolog album

Khmmm.... igen, eltűntem kissé. Többen meg is kerestetek, ami igazán jól esett, köszönöm szépen még egyszer. :-* Nem nagyon részletezem, sok minden történik, sok minden megoldódik, majd a megoldások bonyolódnak... nagyjából ezzel jellemezhetném most a munkaügyeimet. :-)

Na de az elmúlt hónap. A gyerekek blogját azért igyekeztem vezetni (bár ott is van elmaradásom). Időközben megfogalmaztam új blog-sturktúrális változtatási terveket is magamnak (hú, ezt aztán megfogalmaztam), erről majd a következő bejegyzésemben. Nagyjából kezd kialakulni bennem, hogy hogy válasszam szét mi kerül melyik blogra, mit szkreppelek hagyományosban és mit digiben, hogy azért majd az albumok egységesen összeállhassanak... bár, ami azt illeti, mostanában szerintem nem fogom túlzásba vinni a szkreppelést - azért majd igyekszem, mert nagyon hiányzik a kikapcsolódás. Érzem ezt már magamon minden szempontból.

Egy minialbumom készült szép lassan ebben a hónapban. Ez az album kivételesen rólam szólt - a scrap.hu kihívására készítettem, igazából a kihívás motivált, hogy legalább ennyit alkossak, ezért hálás is vagyok Atyusnak.
Nézzük az albumot:


És akkor oldalanként:
És ami a vicc: miután elkészült az album, jól levágattam a hajam. :-) Mert tényleg a hosszú hajat szeretem a legjobban, de már feladtam, hogy vénségemre ilyen hosszú legyen. És itt jön a "dupla vagy semmi" jellemzőm: ha már hosszú nem lehet - legalábbis annyira, mint szeretném -, akkor legyen nagyon rövid. :-) Na jó, oldalt hosszú, csak hátul van felnyírva. :-P

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2010. április 21., szerda

Cumizás

A legfontosabbat nem is meséltem! Abbahagytuk a cumizást (mármint Vikike :-P). Ezzel a dologgal valahogy olyan szerencsénk van, mindkét gyerekkel nagyon egyszerűen ment. Egy titka volt: hallgattunk az érzéseinkre, amik megsúgták, hogy mikor készek rá. Vikikével is teljesen tervezetlenül, egyik napról a másikra történt. Írtam az előző bejegyzésemben, hogy szombaton a Papáéknál voltak a lányok (mikor mi moziztunk). A tartalék ruhás táskájukba bekészítettem a cumit, mert arra azért már törekedtünk, hogy ha lehet csak akkor kapja meg, ha nyűgös, vagy alvás van. Nem mondtam külön a Mamának, hogy ott van bent, Ő pedig ebéd utáni alvásnál kérdezte a gyereket, hogy "hát a cumid?". Erre Vikike rávágta: "nem kell cumi, mert én már nagylány vagyok". :-D A Papáék azt hitték, hogy erre van betanítva, és ebben maradtak. Mikor már fel is kelt, akkor vette észre a Mama a táskában a cumit, de akkor persze már nem hozta szóba.
Ezt elmesélték nekünk, mikor mentünk a lányokért. Egymásra néztünk Apával, és azonnal tudtuk, hogy tovább kell játszani ezt a játékot. Hazafelé meg is beszéltük Vikikével, hogy mi otthon sem találtuk a cumiját... mikor hazaértünk, meg kellett mutatni Neki a szokásos helyeket, ahol lenni szoktak a tartalékok (előtte gyorsan eldugtuk). Nem találtuk, ettől megnyugodott, és kész. :-) Azóta 4 éjszaka is eltelt, néha megkérdezi, akkor megbeszéljük, hogy "tudod, hogy elveszett, meg különben is Te már nagylány vagy...", és ezzel megnyugszik. Mondjuk múltkor megkérdezte, hogy ha Ő már nagylány, akkor mikor jöhet úszni Angikával? (Három éves kortól lehet.) :-D Van esze a gyereknek. :-)

Megint egy lépéssel nagyobbak lettünk. :-) Így alszik a kis Drága cumi nélkül:

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2010. április 20., kedd

Elmaradt élményeink

Sajnos mostanában kicsit megbonyolódott az életünk, a gazdasági válság (vagykitudja) utolérte az én fővállalkozómat is... erről többet most nem írnék, lényeg az, hogy kb. két hete ennek jegyében telnek a napjaim. :-( Intézkedések, jövőterv, A,B,C,D... verziók, próbálkozás a minél okosabb döntésekre, hogy minél jobban tudjak kijönni a helyzetből úgy, hogy közben a jövőt is bebiztosítsam. Viszonylag jók a lehetőségeim - most még úgy látszik -, de soha nem lehet tudni, hogy miből mi lesz. Egyelőre minden lóg a levegőben. Na de majd kialakul, ez a blog nem erről szól (csak azért volt-e pár szó, hogy ha kicsit eltűnök érthetőbb legyen, de nem szeretnék...). Azt azért bevallom, hogy az elmúlt hetekben öregedtem minimum 5 évet. :-(

Mesélek néhány elmúlt élményünkről, amiket még nem mondtam/mutattam. Mert bármi történjék is, a gyerekek felé az élet telik tovább, a családi együttléteket pedig semmi nem ronthatja el. :-)

Múlt szombaton barátaink kislányának, Kírának tartottuk a 4. szülinapját. :-) Megint összejöttünk - mostanában szinte csak a gyerekeket ünnepelni jövünk össze sajnos -, olyan jó volt találkozni a barátokkal, és nézni a csipet-csapatot, hogy már milyen jól eljátszanak együtt. :-)
Az ünnepelt (a létszámra való tekintettel két torta volt):
Vikike eszik :-)
Api fiúk:
Angika kissé megsértődött, mert nem fújhatta el Ő a gyertyát :-D

Aztán a buli után Apáék kidobtak a scrapbook.hu-s tali helyszínénél, és 1-2 órára még be tudtam ugrani. :-) Alkotni már nem volt időm, de jó volt megnézni az új klubhelyiséget, meg trécselni kicsit.

Másnap bábszínházba mentünk. Ezúttal mind a négyen, mert most először vittük el Vikikét is. Nagyon kíváncsi voltam, hogy hogy fogja bírni. Háááát, a gyerek nagyon élvezte, nem tűnt úgy, hogy kicsi lenne még hozzá, de Apát többet nem visszük! Vele nem bírtam, mert unta, ettől feszült volt, attól meg én. :-D Legközelebb egyedül viszem a lányokat. :-) A "Minden egér szereti a sajtot" című bábjátékot néztük meg - ez nekem nagyon nosztalgikus volt, mert gyerekkoromba megvolt nekünk meselemezen, és még tök emlékeztem rá. :-) Érdekes érzés volt. Egy fotó, amikor vártuk a kezdést:

Ez csak úgy egy szép kislányról, akinek csütörtökön befontam a haját, és péntekre ilyen lett. :-) Kis turcsiorrúm. :-) Pénteken volt egy tájékoztatás bent a cégnél, mivel kicsit taknyolt a kisasszony és nem ment oviba, bevittem magammal - hadd oldja a feszültséget. :-)
Délután még a parkba is lementünk, ahol megint készült néhány kedves fotó (megőrülök a zöld füves fotókért amúgy is):


Most szombaton a lányok a Papáéknál voltak. Eredetileg úgy volt, hogy intézendőnk van, de aztán az máshogy alakult - a lányok elhelyezését nem mondtuk le, úgy döntöttünk, hogy ránk fér egy kis kikapcsolódás. Elmentünk Apával életünkben először megnézni egy 3D-s filmet (Titánok harca, vagy mi...). Nekem kicsit vontatott volt, de azért nagy élmény volt a 3D-s hatás. Utána vásároltunk, aztán mentünk a lányokért:
Ahogy elhoztuk a lányokat a Papáéktól, mentünk a kisvidibe, amit itt állítottak fel a Jégcsarnok mellett (úgy utálom ezt, hogy direkt olyan helyre állítják fel, hogy tuti észrevegyék a gyerekek). Volt is belőle hiszti, mert persze, hogy több mindenre akartak felülni, mint amit mi akartunk. :-)


Vasárnap pedig megint Tesóméknál voltunk, ahol megint a horgásztó volt a cél. A lányokat alig láttuk, folyamatosan játszótereztek, mi meg kicsit pihiztünk, napfürdőztünk, beszélgettünk, hülyéskedtünk. A lányok szó szerint nem szálltak le Nináról (tesóm barátnője), folyamatosan nyúzták - Ő meg élvezte:
A fiúk pedig lógattak szorgalmasan, de ma nem sok szerencsével.... :-):

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...