Angi tegnap a bölcsi tornatermében ugri-bugri közben megütötte a lábfejét. Utána fájlalta kicsit, aztán játszott tovább. Délután már sántított, meg mondta, hogy fáj... ma reggelre (pihenés után) alig bírt ráállni. Most várom, hogy Papáék bejelentkezzenek, ha ráérnek, akkor átviszem Vikicit, és megyünk a sebészetre... mert azért nyugodtabb vagyok, ha megnézik. Pihentetni tuti kell, ezt még orvos nélkül is el tudjuk dönteni, szóval bölcsibe az idén már nem megyünk.
2008. december 18., csütörtök
2008. december 15., hétfő
Napjaink röviden és maszkolás
Címkék:
Mindennapok,
Scrapbook digitális
Egy kicsit elhanyagoltam most a blogírást... olyan sok minden pörög pedig körülöttünk, de talán pont ezért nincs időm írni.
A munkám is elég sok, plusz múlt héten tréningeken voltam, hétvégén hazamentünk Dunaújvárosba, előtte hivatalos ügyeket is intéztem, nem beszélve a karácsonyra való készülődésről...
Mivel Apa most külön kocsival tudott jönni, úgy mentünk haza, hogy én elmentem csütörtökön délután a két lánnyal, Apa pedig pénteken jött utánunk munka után. Én akartam így, mert túl akartam lenni az utazáson. Hát, nem mondom, hogy egyszerű a két lánnyal vezetni sötétben autópályán úgy, hogy közben adogatom hátra a nyalánkságokat, üvölt a Gryllus Vilmos vagy Halász Judit (lehetőleg ugyanazok a számok, mert jön a felkiáltás századszorra is, hogy "mégegyszer"), én Velük üvöltöm/énekelem a dalt, így le tudom nyugtatni, vagy legalábbis elterelni a nyűglődő aprónép figyelmét a nyűglődésről. De azért ki lehetett bírni, és önmagukhoz képest nagyon jól viselkedtek a lányok, pl. egyszer sem kellett megállni Anginak pisilni, vagy mert valamelyikük túl hisztis lett volna... szóval, nagyon ügyesek voltak. Azért én otthon jöttem rá, hogy rettenetesen lefáradtam a feszült koncentrálástól... este 10-ig még dolgoztam, de aztán egyszerűen elájultam zuhanyzás, fogmosás nélkül... (aztán éjjel mégis alig aludtam, mert Vikici nagyon kis zaklatott volt - az első éjszaka "idegen" helyen mindig nehéz Neki).
Otthon nagyon jó volt, már kb. 1,5 hónapja nem tudtunk hazamenni. De most bepótoljuk, mert a mostanin kívül karácsony harmadnapjától egészen újévig otthon leszünk. Nagyjából a vásárlás jegyében telt el a hétvége (minden nap mentünk valahová, hol hipermarket, hol szakbolt, hol vásár, stb.). A lányoknak lett egy rakás szép új ruhája, cipője, nem is olyan sok pénzből. Rájuk fért, mert kezdték már nagyon kinőni a meglévőket, egyre többször voltam gondban, hogy mit is adjak rájuk. Egy-két új cuccom nekem is lett... el kéne kezdeni kicsit jobban adni magamra, mert a rohanó életemtől mostanában kicsit elhanyagoltam magam... de ahogy nőnek a lányok, minden nap egyre könnyebb, így most már eljutottam legalább arra a pontra, hogy észrevegyem, hogy eltopisodtam... innentől már csak néhány lépés, hogy tegyek is ellene (egyik újévi fogadalmam... de csakis az elmaradhatatlan fogyókúrás fogadalom után :-) ).
Bár mostanában a karácsony jegyében telnek alkotós napjaim, otthon tanulgattam egy kicsit a PS-t (mivel ott a hagyományos alkotós cuccaim nem voltak velem, csak a gép). Megtanultam, hogy kell maszkolni (köszi lányok a fórumon, akik segítettetek!). Íme, ez lett belőle, Angi egy nemrég készült képének "koptattam meg" jól a szélét, mintha régi lenne (a kép egyébként Kíráéknál készült télapókor):
Overlay: MyBorkova
2008. december 6., szombat
Az első családi karácsonyunk
Általában úgy készítek egy oldalt, hogy néhány percig oda tudok ülni az asztalhoz, akkor valamit csinálok, aztán fel kell állnom, mert vagy felkelt a gyerek, vagy főzni, mosni, takarítani kell, vagy lefutott az épp aktuális makró, vagy akármi... Ennél az oldalnál különösen jól működött ez a módszerem, mert sok olyan kiegészítő van rajta, amit saját kezűleg készítettem és nem vettem... ezeknek idő kellett kitalálni, kikísérletezni, megkreálni, száradni hagyni... Nem beszélve arról, hogy rájöttem, hogy ez nem is rossz, hogy csak így tudok alkotni, és nincs egybefüggően sok időm eléülni és egyből készre csinálni egy oldalt. Ugyanis a köztes időkben nagyon sokszor jönnek új ötleteim, mert van időm "megemészteni" agyilag azt, ami már kész, és ami lehet belőle.
Az oldal 2005 karácsonyáról készült, ekkor volt Angi alig egy hónapos, és ez volt az első igazi CSALÁDI karácsonyunk. Mióta a gyerekek megvannak, ez az ünnep is annyira más értelmezést nyert! Előtte már kezdett számomra elfásult felesleges felhajtássá válni... most már nem így érzem, élvezem a gyerekek szemében az izgatott csillogást, a csodálkozást és az örömöt. Ez a legnagyobb ajándék egy szülő számára. Meg kellett örökítenem azt az évet, amikor ez elkezdődött ebben a minőségében:
Ezután jöhetett a fotó, amit "körbekereteztem" egy helyi kreatív boltban vásárolt (amúgy még szülinapomra tesóméktól kapott) karácsonyi öntapadós készlet egy díszes hullámcsíkjával. Ennek a bal alsó sarkára szintén a készletből ragasztottam egy kis díszt (a jobb oldalát ld. lejjebb).
És akkor a betűk:
Nagyon régen szerettem volna már kipróbálni Mesi technikáját... bár crystal touch nevű ragasztót azóta sem kaptam, de sikeresen mindenhol vadásztam (ahogy könyvkötő kartont is), és Sipike ötlete nyomán Ágika volt olyan rendes, hogy ehhez hasonlót beszerzett nekem a Rayherből. Szerintem ez nem ugyanolyan, de egész jól bevált a techinkához: A betűket PS-ben megírtam (Bonnet betűtípus), majd kinyomtattam egy sima papírra és indigóval átrajzoltam a könyvkötő kartonra (amit végül Vácon sikerült venni). Miután kivágtam, az újonnan szerzett 3D-s átlátszóra száradó ragasztóval mindegyiket jó vastagon beragasztóztam. Hát, nekem egy nap kellett, mire megszáradt.... Másnap a "havas" részeket hópasztával festettem meg, a többit pedig piros-, illetve arany akril/modellfestékekkel, valamint az arany részekre szórtam egy kis fehér csillámport... ezekkel a betűkkel elment egy-két nap, de megérte, mert nagyon szeretem őket.
"karácsonyod" szó:
PC Snowballs betűtípussal feketén rányomtattam a bordó kartonra, és körbevágtam, majd ragasztottam.
PC Snowballs betűtípussal feketén rányomtattam a bordó kartonra, és körbevágtam, majd ragasztottam.
Comment:
Fekete domború filccel kézzel írtam.
Dátum:
Dátumbélyegzővel készült (ez nem sikerült túl tisztára, igazából 2005.12.26-nak kéne lennie, de kicsit elmosódott).
A kis aranyágat pedig az adventi koszorúról csippentettem le... ettől még ugyanolyan szép a koszorú, viszont az oldalhoz pont ez annyira hiányzott. :-)))
Végül - mivel varrni még mindig nem merek - tollal "körbevarrtam" az oldalt. Felül arannyal, alul pedig fehérrel.
2008. december 3., szerda
Desktopra - December
Címkék:
Scrapbook digitális
Shabby Princess qick page-e alapján készült ez az oldal. Angi szülinapi bulijáról van ez a fotó, nagyon tetszik rajta, ezt még tuti fogom szkreppelni is.
2008. december 1., hétfő
PIF
Címkék:
Játékok
Linsey blogján jelentkeztem a játékra. Nagyon szeretek örömet okozni, ajándékozni, pláne, ha saját magam készítem az ajándékom. Ezért úgy döntöttem, én is beszállok ebbe a játékba (és azért pont Linsey-nél, mert imádom a stílusát, a munkáit, így szeretnék Tőle kapni ajándékot ;-) ).
Íme a szabályok:1. Bárki játszhat, akinek blogja/flickr képtára van.
2. Az első 3 ember, aki kommentet ír erre a bejegyzésre, ajándékot kap tőlem, melyet én készitek.
3. Ők is meghirdetik a játékot a saját blogjukban, és várják a saját 3 jelentkezőjüket :-)
4. Ezt az ajándékot az elkövetkező 365 napon belül el fogom juttatni hozzátok.
5. Nem küldöm el az ajándékot annak aki nem hirdeti meg a játékot a blogjában /flickr -en.
Szeretettel várom a 3 jelentkezőt. ;-)
2008. november 28., péntek
Angi - ovi és torta
Ma több jó dolog is történt veünk azon kívül, hogy Anginak szülinapja van:
Először is, ami a legfontosabb: ANGIT FELVETTÉK EBBE AZ OVIBA!!! Nagyon-nagyon örülök neki, mert bár eddig is éreztem, hogy jó ovi lesz ez, de tegnap voltam "óvodakóstolgatón", és nagyon boldogan jöttem ki. Ugyanis pontosan azt kapja a gyerek, amit megálmodtam, pontosan ilyen ovit szerettem volna (ennek a bölcsijébe jár most Angi, ide megy februártól Vikici is bölcsibe)! Mondjuk, bejutni nem egyszerű, 2 évvel az ovikezdés előtt már jelentkeztünk, így jutottunk be - meg az sem volt mellékes, hogy már oda járunk bölcsibe. Nagyon nagy megkönnyebbülés, hogy mindkét lánynak megvan a helye.
A másik pedig, hogy sikerült elkészülnöm holnapra a tortával. Kicsit szorongtam ettől, mert nem tudtam, hogy meg tudom-e csinálni, de végül szerintem egészen jó lett.
Szóval, tavaly ilyenkor találtam egy honlapot, ahol mesetorták készítéséről volt szó. Ott láttam ilyen hercegnős tortát. (Akkor azért nem ezt csináltam meg Anginak, mert akkor még kicsinek találtam hozzá.) Persze, akkor nem mentettem ki, az oldal meg azóta megszűnt, így most az emlékezetemre és a fantáziámra hagyatkoztam (ami nem sok van).
A hercegnő ruhája is marcipánból van, Angi egyből a melléről "tépte le" a ruhát, pont ott kellett megkóstolnia... elég hiteles lett a baba, mert erre a család férfitagjai egyből felkapták a fejüket! :-) (majd tervezek erről egyszer oldalt készíteni).

Délutánra pedig megjött Anyu és Danó (öcsém 9 éves nagyfia). Itt lesznek nálunk hétvégén.
Angika 3 éves lett - bölcsis buli, no és némi tortamizéria...
Címkék:
Ünnepek
Angi ma 3 éves lett! A bölcsiben ma meg is tartották a szülinapját. Tegnap elkészítettem a tortáját, de mivel tejfölöst csináltam, gondoltam a legbiztosabb, ha benne hagyom a tortaformába, hogy útközben ne rázkódjon szét... aztán majd ott kiszedik a konyhán. Aztán éjjel eszembe jutott, hogy hoppá, ha elviszem a tortaformát, akkor miben sütöm a holnapi családi ünnepségre a tortát? Így hajnalban nekirugaszkodtunk Apával, hogy na, akkor most lementjük róla a formát, lesz, ami lesz. A tetejét le is szedtük, de rájöttünk, hogy az alja esélytelen... annyit értünk el, hogy mi magunk romboltuk szét a torta állagát. :-( Na jó, ha így nem, akkor már mindegy, kell venni egy formát, tegyük vissza... na, ezzel csak tovább rontottunk a helyzeten, mert a megrombolt tortára már nehéz lett volna visszatenni, csak tovább romboltunk... Ja, és mellékesen rájöttünk, hogy úgyis sokszor jön jól a két forma, egyszerűbb lenne venni egyet! Most már mindegy, így vittem el a tortát "ronda de finom" jelszóval. (Az már csak ráadás, hogy utána jutott eszembe, hogy Iri mamától is kérhetek egyet kölcsön - na de venni így is érdemes volt, mert kettő kell, ugyanis a holnapi torta nagy lesz, de ez még titok...). Egy szónak is száz a vége: felesleges volt az egész hercehurca, de ez a bölcsis szülinapot szerencsére nem tudta elrontani, mert állítólag a gyerekeknek is és a felnőtteknek is nagyon ízlett a torta, még ha kanállal is kellett megenni. :-) A megoldás pedig az lett, hogy vettem is egy formát, meg Iri mamától is kértem egyet a holnapi tortához.
Néhány képecske:Tortára várva...
Úgy megilletődött attól, hogy mindenki Őt ünnepelte, hogy el sem fújta a gyertyákat. :-)
2008. november 22., szombat
Gyerekszáj 2
Címkék:
Gyerekszáj,
Scrapbook digitális
Jó rég volt már időm a gyerekszáj albumunkba oldalt készíteni, de mindig szorgalmasan jegyzeteltem. Ezt is onnan kapartam elő... :-)
És megint kisvakond... :-)
Címkék:
Scrapbook hagyományos
Régóta tervben volt már egy-egy albumoldal Angi kedvenc meséiről, ezért is örültem nagyon a heti scrap.hu-s kihívásnak. No, ebben a témában - talán ez már nem titok - Kisvakond a vezető nálunk. Kb. 1,5 éves korában szeretett bele Angi, és máig is töretlen a rajongás... (a miénk kevésbé, kezd unalmas lenni így ezredszerre. :-) ).
Ezért nyilván az első ilyen oldalam Angiról és a Kisvakondról kellett, hogy szóljon, íme:
Hát, ennyi. Köszönöm, hogy ma is meglátogattál! Jó hétvégét!
2008. november 21., péntek
Kisvakond torta v2.0
Vége mindenféle betegségnek, holnap végre megtartjuk a barátokkal mindkét lány szülinapját (jövő héten meg a családdal Angiét). Ma már folyik a készülődés a bulira, egész délután a tortán dolgoztam. Szeretem én készíteni, mert ettől még jobban ráhangolódok az ünnepre. És mivel a Kisvakond még mindig kedvenc, az idén is kisvakondos torta készült. :-)
Ilyen lett:
2008. november 20., csütörtök
Vikici bulija
Címkék:
Scrapbook digitális,
Ünnepek
Most, hogy a hétvégén már a közös szülinapi bulijukat tartjuk a lányoknak, végre eljutottam odáig, hogy Vikici buliját oldalba foglaljam... ennyit még nem küzdöttem egy oldallal... Nem tudtam milyen színeket használjak, aztán a görbe mentén írással szenvedtem (nem is sikerült, mert túl sok pontból építettem fel a görbémet), stb.... stb.
2008. november 17., hétfő
Hőlégfúvó
Címkék:
Mindennapok
Nagyon boldog vagyok! Ezt vettem ma! Egy hőlégfúvó, ami jó a hődomborításhoz, puffasztáshoz, zsugorfóliához, struktúrapasztához stb... A kreatív boltokban direkt kreatív célra kidolgozott változata a legolcsóbb helyen is 5 600 Ft. Igaz, az pici, nőies... de kit érdekel, ha ez csak 1 995 Ft volt, 1 év garanciával, több fejjel és ugyanarra a célra??? :-))
Néhány scrap-társam is úgy megörült ennek, hogy délután megyek vissza, jól kifosztom a boltot, és rendelésre is veszek párat. :-)
2008. november 12., szerda
Gyerekekkel alkotás
Címkék:
Mindennapok
Ma Angi nem ment bölcsibe, mert reggel kicsit köhögött, meg taknyolt. Ezért ki kellett találnom valami építő programot, amitől fejlődnek is, meg jól is érzik Magukat. Azt gondoltam, ha már mindenhol ősz, és különben is olyan gyönyörű őszünk van, készítsünk egy őszi képet együtt. Vikici rajzolt, Angika vágta a leveleket (formalyukasztóval) és ragasztott, én pedig segédkeztem. :-)
2008. november 11., kedd
Mónikáék esküvője
Már mikor ígértem, hogy írok az esküvőről! Azért nem tettem eddig, mert vártam a profi képeket, de még nem érkeztek meg, így addig felteszem a magunk által készítetteket. Aztán majd egyszer úgyis szeretnék erről is scrap-oldalakat készíteni, akkor majd biztos választok hozzá profi képet is, ha megkapom addig.
Naszóval! Hihetetlen összeszedett, jól szervezett, gyönyörű, megható esküvő volt. Mónikáék is és a szülők is kivették a részüket a szervezésből, ami meg is látszott. A vőfély is nagyon jó választás volt, mert nem volt túl sok, hanem pont akkor és ott volt, amikor és ahol kellett egy kis koncentráló erő.
Mónika gyönyörű volt, a szülei pedig nagyon szimpatikusak. Rengeteget hallottam már Róluk az évek alatt (sokszor küldtek nekem kalocsai paprikát is :-)), de személyesen soha nem volt még alkalmam találkozni Velük. Emiatt is nagyon örültem ennek az alkalomnak.
A polgári szertartás alatt Enya és Sting szólt, ez nagyon tetszett!!! :-) Na, és akkor a képeket egyből egy számunkra emlékezetes sztorival kezdem: szépen beültünk a házasságkötő terembe, hurrá, várjuk a nagy eseményt, szokjuk a gondolatot, hogy nem kell gyerekek után szaladgálni ma, és nini, egy helyben ülhetünk. Nagy tétlenségünket kihasználva András fényképezőgépet lázasan elő, csőre tölt és meredt tekintettel bámulja a szemben lévő ajtót, ahonnan az anyakönyvvezető néni már bejött.
Enya szól, én meg figyelem, hogy miért néz mindenki hátra, biztos a balga profi fotóst nézik, aki olyan pofátlan és amatőr, hogy hátat fordít az anyakönyvvezetőnek, és nem áll olyan szemfüles módon résen az ajtót bámulva, mint az én uram! Egyszer csak az ifjú pár elballag nagy ünnepélyesen mellettünk, vakuk csattognak... a miénk is, mert Apa meglepett fordultában ilyedtében lenyomta gyorsan, ez lett belőle:
A kalocsai főszékesegyház hihetetlen szép! Csakis az egyházi eskü szépsége miatt sajnálom, hogy nem volt templomi esküvőnk... (csak hát ugye nálunk az hazugság lenne, mert nem vagyunk hívők, és azért a szertartás hosszát sem sírnám vissza...). András készített egy videot az egyházi szertartás végéről, illetve néhány fotót is, íme szép sorban:
Mónika az édesapjával:
Az első tánc:
Ajándék Zuzmókának
Címkék:
Üdvözlőlapok/kártyák,
Ünnepek
Zsuzsi barátnőm kislánya, a kis Zsuzsi, vagy Zuzi, vagy Zuzmóka még októberben 3 éves lett! Viszont azóta sem tudtunk találkozni, csak a múlt héten, mert vagy beteg volt valamelyik gyerek, vagy én nem értem rá, mert munka volt. Egy kicsit kapóra is jött ez nekem, ugyanis mindenáron egy pici paci-mütyürt szerettem volna venni Neki (imád lovagolni), de persze nem kaptam. Így kapott csiga-mütyürt (mindig csigát szed :-) ) és úgy döntöttem, hogy a pacit majd akkor elkészítem én. Igaz, nem mütyürt készítettem, de az üdvözlőlapot ezzel próbáltam meg helyettesíteni:
Még jó régen készítettem afféle "fantáziaképeket" egy kihívásra (itt a blogon is fent vannak). Már akkor volt egy kép, ami Zuzmóról készült, ahogy ezen a mesebeli lovon lovagol. Most végül is annyit csináltam, hogy a lovat és Zuzmót abból a képből körülvágtam, a háttért különböző pauszokból összeragasztottam egy "éjkék-lila" háttérre, és erre 3D-sen ragasztottam a kivágott lovagló Zuzmókát.
Egy részlet a kiemelt paciról:
Állítólag nagyon örült neki, aznap le sem akarta tenni. :-)
Ja, és én is kaptam Tőlük szülinapi ajándékot: egy matricakészletet scrapbookhoz. :-))
2008. november 5., szerda
Kipécéztek!
Sziasztok!
Timcsocától kaptam egy értesítést ma egy játékról, aminek a neve "Kipécéztek".
Szabályai a következők:
1. Linkeld be a blogdba azt, aki kipécézett!
2. Ossz meg magadról 7 dolgot, akár különleges, akár hétköznapi!
3. Pécézz ki 7 embert, nevezd meg őket és linkeld be a blogodba!
4. Egy hozzászólásban értesítsd őket a blogjukban, hogy ki lettek pécézve!
Íme a 7 dolog, amit el szeretnék mondani magamról:
1. Boldog ember vagyok! Csodálatos családom van mind szűk-, mind tág értelemben, szeretem a munkámat (bár lehetne kevesebb), és mióta rátaláltam a scrapbookra, mint hobbira, azóta tudok örülni is annak, hogy ilyen szerencsés vagyok. Már nem tűnik ez természetesnek, több mindent meglátok már a környezetemből, a világból, sokkal nyitottabb szemmel járok.
2. Nagyon tudok szeretni, de ha megsebeznek, az a seb soha nem forr be... gyógyulgathat, de a nyoma mindig megmarad.
3. Fantáziám, na, az nincs! Mégis imádok alkotni! Bármit, bármikor! A magam egyszerű módján.
4. Világ életemben fogyni akartam úgy, hogy közben imádok enni! :-) Még mindig nem adtam fel...
5. Egyetlen dolgot sajnálok az eddigi életemből... a barlangászást csak 30 éves koromban fedeztem fel, mint sportot... így csak egy-két évig űzhettem, de csodálatos élményeim vannak arról az időszakról (ja, akkor egy 20-assal könnyebb voltam ;-) )
6. Drága férjemmel szeretnék megöregedni: aki számomra a világon a legcsodálatosabb társ, férj és Apa!
7. Egyetlen kívánságom van az élettől: a családunk egyetlen tagja se legyen soha komoly beteg, és én is legalább addig élhessek, hogy láthassam felnőni a lányainkat, láthassam, hogy már megtalálták az útjukat, és már elboldogulnak az ölelő/vígasztaló karjaim nélkül is. Amikor már lesz annyi emlékük tőlem, hogy ez mindig egy kicsit segítse Őket a nehéz pillanataikban!
2008. november 3., hétfő
Címkék:
Üdvözlőlapok/kártyák,
Ünnepek
Mióta Angi megvan, két baráti családdal (Joplinék és Apiék) mindig külön tartunk egy baráti szülinapi partit is. Joplinéknál Angival majdnem egyidős Kíra, Apiéknál pedig Vikicivel majdnem egyidősek az ikrek, Marci és Peti. Az idén ugye már ketten vagyunk, az négy bulit jelentene, kettő családit és kettő barátit. De mivel úgyis csak bő egy hónap van a két lány szülinapja között, úgy döntöttünk, hogy a barátit összevonjuk Nekik. Ezt a bizonyos összevont partit fogjuk jövő hét szombaton megtartani, amihez egy-egy ilyen meghívót készítettem (a lényegük ugyanaz, színben, mintában, fotóban és tortaformában térnek csak el):
Aztán megkrétáztam a kis harmonikákat is, és mehettek fel az előlapra úgy, hogy alájuk ragasztottam a szalagokat.
A lapok belsejében van a meghívás, meg a másik oldalon (túl üresnek tartottam) egy-egy virág kaparós matricából.
Hát, ennyi!
(Remélem, nem most fognak ide felnézni a meghívottak, mert holnap adom csak postára...)
2008. november 1., szombat
Medvefarm - Veresegyháza
Címkék:
Mindennapok,
Scrapbook digitális
2008. október 31., péntek
A szülinapomról...
Címkék:
Üdvözlőlapok/kártyák,
Ünnepek
Hmmm... szombaton 36 éves lettem... az a furcsa, hogy ha így leírom, vagy kimondom, rettenetesen sok! De önmagamat meg még mindig gyereknek érzem, nem élem át, hogy ennyi idős lennék. Néha még arra is rácsodálkozok, hogy jé, nekem van két csimotám, pedig még én sem nőttem fel! :-) (Mi lett volna, ha nem "későn" szülök?)
Mindegy, azt hiszem, ezzel nincs baj. Inkább érezzem fiatalabbnak magam, mint fordítva. De talán pont emiatt nem is visel meg egy-egy újabb születésnap, tulajdonképpen csak egy újabb ünneplési lehetőségnek fogom fel - csak ilyenkor kivételesen engem ünnepelnek.
Hát, az idén (is) ez nagyon jól sikerült, tele meglepetéssel!
Többnyire ajándékba mindenkitől pénzt kértem, és scrapbook cuccokat vásároltam rajta. Anyutól már az augusztusi scrap-talira megkaptam a pénzt, és ott tudtam egy csomó alapdolgot venni, ezek voltak szinte az első eszközeim (mintavágó ollók, precíziós szike, tintapárnák, csillámos filcek, készlet, stb.) Aztán Apától kaptam a lyukasztó-készletet, illetve a Rayheres kombinált kiskalapácsot lyukasztóval, domborítóval. És meglepetésként egy gyönyörű csokrot!
Tesóméktól rengeteg gyönyörű papírt, szalagot, kenderzsineget, kontúrmatricát, kiegészítőket kaptam, a Papáéktól pedig életem első scrapbook albumát. Erről fotóm is van:
Na, és a scrap.hu-ról! Mónikától a staféta keretében kaptam egy nagyon szép üdvözlőlapot, tele speciális technikával, olyan jó a kezembe fogni!
Csat a hajba...
Címkék:
Mindennapok
Angival kampány-jelleggel már próbáltam megszoktatni a hajcsatot, több-kevesebb sikerrel, aztán Ő győzött, mert feladtam, és levágattuk a haját - Apa úgyis ennek a pártján volt, mondván, hogy úgyis úszni fog.
Most azonban elhatároztam, hogy újra megpróbálom rászoktatni, most már mindkét lányt a hajcsatra. Annyira gyönyörűek, amikor fel van tűzve a hajuk, kiemeli az arcukat. És most már Apa is belátta ezt, és Ő mondta, hogy növesszük meg Nekik.
Hát, most nagyon kitartó leszek... meglátjuk, mi sül ki belőle.
Ilyenek, ha fel van tűzve a hajuk! Hát nem gyönyörűek??? Tudom, hogy elfogult vagyok, de szerintem nagyon!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)













