Ez a blog a családunkról szól. Néha kreatívkodva, néha csak simán írva és fotókkal illusztrálva, de mindig a CSALÁDUNKról. Köszi, hogy benéztél.
RSS

2009. április 18., szombat

Tavaszi grillparty

Tesóméknál voltunk ma grillezni. Annyira jó volt! A gyerekek is és mi is nagyon jól éreztük magunkat. Fantasztikus volt kikapcsolódni, sütkérezni a napon, a gyerekeknek játszani a szabadban egész nap, kutyázni, és úgy egyáltalán nyakig szutykosnak lenni. Tesómékkal amúgy is elég ritkán találkozunk (többnyire csak anyunál), mert mindenkit hajt a hétköznapi rohanás, a saját kis életünk. Szóval nagyon jó volt így együtt. Annyira a hatása alá kerültem, hogy ahogy letettük a gyerekeket, rohantam is megszkreppelni a mai napot.
Ilyen lett:
Kellékek:
- készlet: Digital Crea - Spring Delicate
- idézet: Kolibri
- template: Scrapmatters
*Kreatív próbatétel (scrapbook.hu)
*Digital Crea kihívás

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2009. április 17., péntek

Sunshine baby - scrap tali

Tegnap scrap-talin voltam. Annyira jóóóó volt! :-) Nagyon szeretem ezeket a találkozókat, havonta egyszer úgy igazán kikapcsolódok, no meg el is fáradok a sok csajos csacsogásunktól. :-)
Most végre nem csak ámuldoztunk egymás művein és cuccain, hanem alkottunk is. És KÉSZRE csináltam egy oldalt, úgy jöttem haza. Ilyen még nem volt! :-)
Olyat játszottunk, hogy Szilvi vezényelte az oldal felépítését, és mindenki szabadon készítette a sajátját, az Ő vezérfonalát alkalmazva. Én Vikiről szkreppeltem most (eddig mindig Angiról, mostanában meg mindig Vikiről, valahogy így jön ki). Ahogy hétvégén pózolt az új napszemüvegében, azt meg kellett örökítenem. Ilyen lett:
Kellékek:
- Alap, színes kockás és betűkarton: Rayher
- kommentkarton: Lidl
- sárga virágfüzér: anyutól
- zöld chipboard virág: Muffin készlet (kitklub)
- pillangó (Linsey-től, köszönöm)

A zöld alapkartont körbekrétáztam, sötétzöld filccel "körbevarrtam" (ez a képen nem nagyon látszik). A kockás papírt is krétáztam, majd "körbetéptem". Ezt én is tegnap tanultam, úgy csináltuk, hogy egy pengét, vagy egyszer használatos borotvát merőlegesen "csiszolgattunk" a papír élén úgy, hogy néhány helyen jól felszakadjon, és visszapöndörödjön. A fotókat körbevágtam Borka formavágó ollójával, és felragasztottam. A kis sárga virágszalag sima ragasztóval, a zöld chipboard virág pedig 3D-sel ment rá. A kommentcímkéket mintalyukasztóval vágtam, körbekrétáztam, megírtam és ragasztottam. A cím betűit ilyen betűs kartonból vágtam, és 3D-sel ragasztottam fel szintén. A pillangót Linsey-től kaptuk ajándékba (hozzám szerintem maradék is került, mert nem csak egy van nálam), azt krétáztam Szilvi krétájával és felragasztottam. A pillangó útvonalát Timi sötétzöld tollával rajzoltam.
Köszi lányok a sok kölcsöneszközt. :-)
Ja, és a cím Apa ötlete volt, és azonnal beleszerettem (a címbe most, Apába már régen :-) ). Eddig soha nem volt még angol című oldalam, totál ellene voltam. Most ez volt az első olyan példa, amikor be kellett látnom, hogy angolul sokkal jobban hangzik, mintha magyarul "erőltetnénk" rá valamit. Asszem, lesz még ilyen oldalam. Úgyis egyre természetesebb, hogy alapdolgokat mindenki ért, a lányok meg - akiknek eredetileg ezek az albumok készülnek - remélhetőleg perfektül fogják majd beszélni a nyelvet, mert az Ő idejükben ez már alap lesz.

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2009. április 15., szerda

Tavalyi húsvét

Izé... mindennel el vagyok úszva és maradva. Most is még a tavalyi húsvétot sikerült csak megszkreppelnem. Na de messze még a nyugdíjas évek, akkor majd jól bepótolom, amikre most nincs időm. :-)
Ezen az oldalon valami olyasmi kis "mesét" próbáltam kifejezni, ahogy a kisállatok bekúsznak a "füzéren" a képbe, majd leereszkednek, és belépnek a húsvéti reggelünkbe. :-) Nem tudom mennyire jön ez le az oldalból, de én tutira jól szórakoztam az elkészítés alatt. :-) És mivel ez az egyetlen képünk van tavaly húsvétról, ami ráadásul reggeli ébredési állapotunkat tükrözi (ez igaz a kép minőségére is és az én minőségemre is), ezért kénytelen voltam valahogy ellensúlyozni a rossz képet, hogy azért mégis legyen erről a húsvétról is egy oldalunk.
Ez lett belőle:
Készlet: Magyarenn
*Digikit klub kihívás (scrap.hu)

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2009. április 14., kedd

KiKelet

Hogy miért ezt a címet adtam az oldalnak? Egyrészt tavasz elején jártunk, először vehettük fel végre a lazább "széldzsekit". :-) Másrészt Vikici először "kelt ki" a játszin a kis babakocsijából. :-) Nagyon élvezte.
Megszenvedtem ezzel az oldallal. Az elejét a scrap.hu scrap chat-je keretében kezdtük el építeni, aztán én nem fejeztem be aznap éjjel, mert tudtam, hogy többfelvonásos (több ízben lassan száradó) címet akarok. Illetve sokat kínlódtam a kommenttel is, mert a hülye nyomtatóm nemcsak kartonra, de pauszra sem nyomtat. :-( Olyan pipa vagyok érte. Ezzel napokat kínlódtam, aztán feladtam, és tök máshogy oldottam meg (végül így talán jobb is lett).
Naszóval, az eredmény:
A fehér csillámos kartont Juca sablonja alapján körberajzoltam, kivágtam, majd kilyukasztgattam. A lyukakból néhányon egy rózsaszínű szalagot fűztem végig, végükre gyöngyöket fűztem. A bal alsó sarokba téptem egy darab feliratos pauszt, pauszragasztóval rögzítettem. A kép alá ment egy halványzöld karton (a háttérhez igazítva a színt), amit formavágó ollóval kicsipkéztem egy kicsit.
A címet nyomtattam, kartonból körbevágtam (ez édes része volt a feladatnak), majd átlátszóra száradó puffadós ragcsival beragasztóztam (Rayher). Egy napig száradt. utána jó alaposan megszórtam csillámporral, és ilyen lett:
A kommenthez a kis ovális alakzatokat formalyukasztóval készítettem. Arra írtam előbb feketével, majd a szöveg körül rózsaszínű csillogós zselétollal. Ezután körbe a szélét ragasztópárnába mártottam, majd csillámporba és 3D-s ragasztóval rögzítettem az oldalhoz.
Az indákat scrapbazárból vettem. Rajtuk fehér folyékony gyöngy és csillámpor szintén a díszítés
A virágok Rayheresek, illetve a kicsiket művirágból szedtem szét. A gombok a helyi hobbiboltból vannak, tavaly kaptam a sógornőméktől ajándékba. A gombokba kenderzsineget fűztem. A virágokat is csillogóssá tettem. :-)
Hát ennyi. Nekem végül tetszik az eredmény.
* Scrap-chat (scrap.hu)

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2009. április 13., hétfő

Kép egymásnak

Megint volt egy olyan játékunk, amiben egymásnak készítettünk oldalakat úgy, hogy az előzőéből valamit át kellett venni. Én Millunak scrappeltem, nekem pedig Dtimy. Ilyenek lettek:
Enyém Millunak (az oldalon a kisfia szerepel):

Timié nekem (az oldalon Viki és Kíra szerepel):
*Kép egymásnak staféta (scrapbook.hu)

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2009. április 8., szerda

Kellemes húsvéti ünnepeket

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2009. április 7., kedd

Úszás

Mióta beindult Anginak az úszás, ha lehet, még sűrűbb az életem. Már a tennivalóim listája lassan végignézhetetlen is lesz, de tűzoltás jelleggel mindig a legsürgősebbel foglalkozom. :-) Viszont megéri, mert minden egyes edzésen többször hatódok meg úgy, hogy könnybe lábad a szemem. Valami félelmetes, hogy mennyire boldog tud lenni, amint beszabadul a vízbe. Ugrál, sikongat, fröcsköl felszabadultan nevetve, senkivel nem foglalkozva (meg is dorgálták már az edzők néha, mert ha várni kell a sorára, amíg nem Vele végzik a következő gyakorlatot, akkor mindig rosszalkodik, mert Ő a vízben nem tud egy helyben állni. :-) ).
Néhány video arról, hogy miket művelnek:
Háton:

Háton párban:

Hason:

Karikába "fejest":

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2009. március 29., vasárnap

Utólag mindig a jóra emlékszünk...

Mikor Vikicivel nemrég kórházban voltunk, megismerkedtünk egy kedves családdal, akikkel egy szobában laktunk. A kórház személyzete csak úgy hívott minket, hogy a "rotások". Mi feküdtünk az egyes-, Ők pedig a hármas ágyon. Abban a pár nehéz napban olyan jó volt beszélgetni, néha nevetni kicsit... ha nehéz percek voltak, akkor is jól esett a másik együttérzése. Velük örökítettem meg egy oldalt:
*Feladatsoros kihívás 1 (scrapbook.hu)

Kellékek:
- hátterek: NBK
- szalagok, betűk: Shabby Princess
- ágacska: Mimilou Designs/ATouchOfSpringEl
- madárka: LeScrapdePetit/Collaboratif_Tropicana_Part1

Az oldal eredeti méretben letölthető innen.

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2009. március 27., péntek

Angi mától a BVSC kis úszója :-))

Az úgy kezdődött, hogy Angi születésétől fogva kiskacsa volt. Többször lenyűgözött minket és a családot azzal, amit a vízben művelt. Emiatt nagyon vártuk már, hogy akkora legyen, hogy úszni vihessük végre. Háááát, ez általában 4 éves kortól kezdődik, de azért mi már most megpróbáltuk. :-)

Ma voltunk a BVSC uszodájában próbaúszáson. Apa is jött, ki nem hagyta volna. :-) Sőt! Olyan volt, mint egy szűzlány, aki az első randijára megy: pisilni-kakilni kellett, és 5 percenként közölte, hogy "Anya én úgy izgulok". :-D Én is izgultam, és nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen lesz.
Fantasztikus élmény volt! Fel voltunk rá készülve, hogy el fognak minket egyelőre utasítani, mondván, hogy várjunk még egy kicsit ezzel. Persze nem a gyerek vízhez való viszonya miatt tartottunk ettől, hisz az vitathatatlan. Inkább azért, mert azért ott mégiscsak már javában ovis, 5 éves gyerekek voltak, Ő meg akárhogy is nézzük, még csak 3,5 (lesz május 28-án!). Ő még nem tudja, hogy milyen az, amikor egy edző "dirigál" és neki azt kell csinálnia, meg ilyenek... valamennyire beigazolódott a sejtésünk, mert kicsit fegyelmezetlenebb meg figyelmetlenebb volt a nagyoknál, dehát közel sem annyira, mint amire számítottunk. Bennünk volt olyan félelem is, hogy esetleg nem megy be nélkülünk a vízbe, vagy ki akar jönni, vagy ilyesmi. Erről szó sem volt! Mondjuk nem érte meglepetésként, mert útközben szépen elmagyaráztuk Neki, hogy mi fog történni.

Nem is tudom igazán leírni az egészet. Nekem ez olyan leírhatatlan, vagy még nem dolgoztam fel... Nem lehet elmondani azt az érzést, amikor a kicsi (méretben nagy) lányomat nézem felülről egy tribünről, rettegek, hogy "jaj, csak nehogy megbotoljon, és nem veszik észre, és megfullad, én meg nem érek oda"..., közben szurkolok Neki tiszta szívemből, mert akarom, hogy felvegyék, mert akarom, hogy jöhessen, mert olyan boldogan sikongat, annyira imád a vízben lenni, Neki ez az eleme! És sírni tudnék többször is, hogy istenem, Ő az én kicsi lányom, most született, és már itt tartunk... közben nevetek, mert annyira édes... Nagyon vegyes érzelmek, és hihetetlenül jók! Fantasztikus dolok szülőnek lenni!

Na, de hogy visszatérjek a történtekhez: utána mindkét edzővel beszéltünk külön-külön. Egyikük azt mondta, hogy az egyből lejött, hogy a vízzel nem lesz problémája, kicsit még oldódnia kell beszélgetés terén, de ezzel nem lesz baj, ez is meglesz. Másikuk szintén azt mondta, hogy a vízzel gond nem lesz, kicsit még figyelmetlen, dehát ez nyilvánvaló, hisz kicsi még. Egyöntetűen azt mondták, hogy menjünk jövő héttől az edzésekre. :-)

Nagyon örülünk. Utána is olyan kis feldobott volt, az öltözőben öltözés közben elkezdett boldogságában viháncolni, nagyon örült. Olyan jó ezt látni.

Egyébként nagyon meglepődtem. Én azt hittem, hogy ilyen kicsiknél még csak pancsizás lesz. De nem! Ilyen gyakorlatokat tanultak:
- felfekvés a vízre, edző a fejénél fogva húzta egyenesen, spirálban, hason és háton
- hullahopp karika a vízre, víz alá merülve kellett belemenniük, majd kijönni
- körbeálltak, és le kellett menni a víz alá, verseny volt, hogy ki bírja tovább
- versenyfutás a vízben

Ezek után pedig szabad játék a nagymedencében. Ami nagyon kellett Anginak, mert alig várta, hogy labdázhasson. :-) Szóval, szerintem nagyon komoly volt az egész ahhoz képest, amire én számítottam, és tetszett az óra felépítése is. Hetente 2-3 edzés lesz, egyik héten kettő, és minden második héten 3. Kedden, csütörtökön és pénteken fogunk járni, már egy anyukával és kisfiával is megismerkedtünk, Ők is ezeken a napokon járnak. :-)

Azt hiszem, megint egy kicsit más lesz az életünk, egy új tényező lépett bele, ami úgy érzem, fontos szerepet fog kapni. :-)

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Simon új blogja

Akik ebben a hobbiban "mozognak", élnek, mind ismerik Simon nevét... hát még a gyönyörű bélyegzőit. :-)
Nos, most már kihívásai is lesznek! (Biztos gyönyörűséges bélyegzők lesznek majd a nyeremények. :-) ) Izgi, én tuti benézek, és ha tudok időt szakítani, talán részt is veszek majd néhányon. :-)

Az új blogján - ahol ezek a kihívások lesznek április 1-től - most közzé tett egy candy-t is. Nézzétek meg, és próbálkozzatok Ti is. :-) Sosem lehet tudni.

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Házassági évforduló

Tegnap volt a házassági évfordulónk, a negyedik. Mivel az esküvőnk majdnem egybevág a gyerekek korával, így eddig igazán egyik évfordulót sem ünnepeltük meg. Minden évben volt valami nagy esemény, ami elnyomta ezt. :-) Most azért legalább arra törekedtünk, hogy megadjuk a módját, és ebbe belevontuk a gyerekeket is, hisz ez Őket is érinti. Lassan kezd kialakulni, mi is lesz a tradíciónk minden évben ezen az ünnepen. :-) Ünnepi vacsora együtt a gyerekekkel, tortával. Így már tegnap is megünnepeltük, sajttortát sütöttem, rátettünk egy 4-es gyertyát, és a lányok többször is elfújhatták. :-) Olyan édesek voltak. Anginak próbáltuk elmesélni, hogy mit is ünnepelünk... idővel meg fog benne érni, hogy mit jelent ez.
Aztán jövőre, ha már Ők is nagyobbacskák lesznek, szeretnénk megszervezni, hogy ebből az alkalomból egy napot és éjszakát kettesben tölthessünk ilyenkor Apával. :-) Ez majd persze nagyban fog a nagyszülők segítségétől függni, de Rájuk eddig is mindig számíthattunk.

Fotóim most sajnos nincsenek, mert kölcsön van adva a gépünk. Viszont van egy oldalam, amit Apának dobtam össze az alkalomból:
QP - Scrapbook.hu
Én pedig csokit kaptam. :-)
És közösen vettünk egy Rumtopf készletet, amiben karácsonyra-szilveszterre mennyei itókát készülünk érlelni. :-)

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2009. március 25., szerda

Születés- és név-

Tegnap reggel 8:05-kor megszületett sógornőmék kislánya, Barcza Zita. :-) 56 cm és 3300 gr. Remélem, ma bejutunk Hozzájuk, hogy láthassam élőben is, annyira édes. Az Apuka készített egy-két fotót mobillal, mutatok egyet:
Nagyon izgultunk Értük, mert már Ők is túlhordásban voltak, nem akart kijönni a kisasszony. :-) Végül nem is tudom a részleteket, hogy hogyan lett meg, de ha bejutunk ma, akkor majd kifaggatom Petrát, mert nagyon kíváncsi vagyok.
Bár mi már nem szeretnénk több babát, azért ilyenkor úgy megdobban a szívem, előjönnek az emlékek, amikor a lányok voltak ilyen kicsik... és nem is volt régen! Pedig néha úgy érzem, mintha ezer éve lett volna, néha meg úgy, mintha tegnap. :-)
Mostanában érzelmi kitöréseim vannak amúgy... minden nap legalább egyszer rám tör a gondolat, hogy milyen hihetetlen mértékben imádom a lányokat. :-D Persze, eddig is imádtam Őket, de nem fogalmaztam ezt meg külön minden nap. :-) Lehet, hogy a tavasz hozza ezt is (a fáradtsággal együtt)?

Tegnap így dupla ünnep volt, mert Papa névnapja is volt, boldog névnapot, Papa! (kapott is egy új unokát, nem rossz ajándék, ugye? :-D)

Ma pedig Iri mama névnapja van! Mama, Neked is nagyon boldog névnapot kívánunk!

Sok-sok puszi mindenkinek! :-D

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2009. március 22., vasárnap

Egy összetört álom

Karácsonyra kaptam a sógornőmtől, Sziditől két képet. Az egyik képen anyukám és a vér szerinti apám szerepelt, esküvői kép volt, a másikon pedig anyu fiatal korában. A másodiknak nagyon örültem (nyilván szkreppelési céllal kaptam őket, hisz ismeri Szidi a hobbim), de bevallom, az esküvőire nem is néztem szívesen, és igazából nem is tudtam, mit kezdjek vele. Ehhez hozzá tartozik, hogy az apánk (nem is igazán szeretem így szólítani) SOHA nem foglalkozott velünk, igazából csak vér szerint az apánk, amúgy teljesen idegen. Az öcsém - inkább Szidi kezdeményezésére - megkereste nemrég, de visszautasította a közeledését... pedig már régen nem lenne "gondja" velünk, de még most, felnőttként sem kíváncsi ránk. Én tavaly nyáron az apai unokatestvéreimmel vettem fel a kapcsolatot, de Ők is elmaradtak, amit abszolút az apámnak tudok be, ezért nem is erőltetem. Ez van. :-(

Szóval, ott tartottam, hogy ránézni sem szerettem erre a képre, nemhogy megszkreppelni. Aztán arra gondoltam, hogy a gyerekeim nem is tudják, hogy elvileg van még egy nagypapájuk, pedig joguk lenne hozzá. De ha már így nem kapnak belőle, legalább fotón hadd láthassák majd. Másrészt pedig anyukám kedvéért is szívesen készítettem el végül... hisz valószínűleg akkoriban Neki ezek a percek ugyanolyan reménnyel teli percek voltak, mint mindannyiunknak. Ugyanúgy egy szép családról, szép életről álmodott, mint mindenki. Csak Neki nem úgy sikerült. :-( Lehet, hogy szép volt, de sokkal nehezebb, mint annak, aki családban nevelheti fel a gyermekeit.

Ezért aztán mégis készült erről is egy oldal. Most már így utólag úgy gondolom, hogy a scrapbook albumunk nem lett volna teljes enélkül az oldal nélkül:

Az alap egy fekete-fehér karton (Rayher), arra ment egy kapcsos zárójel-formára vágott textúrázott okker bazzil karton. Mindkettő széleit krétáztam. Aztán következett egy tortapapír. A fotó felső részére indákat bélyegeztem (a bélyegzőket a scrap-bazártól vettem), szintén körbekrétáztam, és aláragasztottam egy fekete kartont, amit mintavágó ollóval vágtam körbe. Ezután jöttek a virágok. Nagy része művirágok szétszedéséből adódott, egy-kettőt (feketék) mintalyukasztóval vágtam. Közepükre került strassz, az ágas művirág egy-egy szirva bimbónak, stb. A virágok alá fekete chipboard indákat ragasztottam (kit klub). A címet nyomtattam szürkével, kivágtam, fekete alapra ragasztottam, majd újra körbevágtam, úgy került az oldalra. A cím felett egy kis rejtett szövegdoboz húzható elő:
Ezt fekete kartonra írtam fehér lakkfilccel, és szintén fekete chipboard van ráragasztva, ami tulajdonképpen a "fogójaként" funkcionál. És a szöveg rajta az alábbi (A "19" majd a dátum lesz, csak meg kell még kérdezni anyukámat, hogy mikor is volt pontosan.):
Az elkészítésben Toni oldalai inspiráltak. Szerintem gyönyörűségeket készít, imádom nézegetni a műveit.

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2009. március 20., péntek

Ajándékaim Zsuzsiéknak :-)

Már cirka egy hónapja voltak Zsuzsiéknál a név-szülinapok, amikkel el voltam maradva. Aztán nagy nehezen sikerült elkészülnöm... aztán sorba lettek betegek a gyerekek, itt is, ott is... na de azért hétfőn - amikoris már a szülinapja volt Zsuzsinak :-D - sikerült végre átadnom őket. Juhhéj! Ezeket kapták:

Zsuzsi a névnapjára egy kis minialbumot, aminek a kis zsebében van a család minden tagjáról egy fotó. Ezt bedobva a táskájába könnyen viheti Magával bárhová:
A szabásmintát Mesi terve alapján készítettem.
Az elejéhez először egy fehér papírra bélyegeztem egy pillangós bélyegzővel (scrap-bazár). Ezt aztán hődomborítottam, majd felragasztottam az album elejére és körbekereteztem arany színű kontúrmatricával. Szintén matrica a felirat és a hátulján a szív is. Az átkötőn a virág Rayher. Belül egy hobbiboltból vásárolt mintás és egy Rayher papírt használtam, illetve sk. virágokat rögzítettem miltonkapcsokkal. Szintén kontúrmatricákat használtam, illetve Ányi után a széleket végigvarrtam.
A képeket fotósarokkal rögzítettem, hogy bármikor cserélgethetők legyenek. Minden képet mintavágó ollóval vágtam és mindent krétáztam. A kis kártyákra a szalagokat csőszegecsekkel rögzítettem.

Pitymók a szülinapjára Elmo-t kapott, mert imádja:
Ez az Elmo degorgumiból készült. "Keze alatt" Pitymók fotója egy fekete kartonra ragasztva és mintavágó ollóval körbevágva. Mögötte a pöttyös papír igazából nincsen, önmagában a figura van, ami falra, vagy akárhová ragasztható (csak a fotó miatt tettem oda a papírt).

Kis Zsuzsi pedig nagy hercegnő-mániás (és már Angi is a nyomdokaiba lépett), így a névnapjára egy csillogó-villogó hercegnős mappát kapott:
A mappára még rákerült Zsuzsi fotója úgy, hogy körülvágtam mintavágó ollóval, körben a peremét beragasztóztam, és rózsaszínű csillámporba mártottam, így az is csilli-villi. :-) Alulra pedig rákerült, hogy "Rajzaim", mert olyan szépeket rajzol, gondoltam ebben gyűjtheti, és milyen jó lesz majd x év múlva elővenni. :-)

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2009. március 17., kedd

Tesómék babája...

... sajnos még nem erre a világra kívánkozott. :-(
Tegnap hajnalban Szidit be kellett vinni a kórházba, mert elvetélt. :-( Már tegnap meg is műtötték. Annyira sajnálom!

Szidi, itt is elmondom: tudod, hogy ezt mi is végigéltük, Veled érzünk. De azt is tudod, hogy mára már nyoma sincs nálunk... :-) Hamarosan Nálatok is lesz egy vagy több kis eleven poronty, és ez a mostani fájdalom már "csak" egy rossz emlék marad. Mielőbbi gyógyulást kívánunk a testednek és lelkednek is!

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Vikici megint "nagyobb" lett... új lépcső a fejlődésében :-)

Ma volt a második nap, hogy már teljes napot volt Viki is bölcsiben. Nagyon jól megy eddig a dolog (kopp-kopp-kopp), jól érzi Magát, alszik is, nagyokat eszik és jókedvű este is, látszik, hogy fel van dobva. Mindettől függetlenül azonban ma egy új fordulatot produkált!

Amikor megérkeztem, meglátott az ajtóban, szélesen vigyorgott, mutatta a gondozónőknek, hogy "anya", majd NYUGODTAN ELINDULT A MÁSIK IRÁNYBA, HOGY TOVÁBB JÁTSSZON. :-D Olyan édi volt. Aztán Angi is észrevett, és szaladt oda. Erre kijött Viki is. Pont rosszkor értem oda, ugyanis rajtunk kívül még 3 gyerek és szülei voltak az öltöztető helyiségben, ami amúgy sem túl nagy. Ugye a két gyereket egy embernek öltöztetni néha embert próbáló feladat, míg Angit próbálom becserkészni, addig Viki épp a kukába szeretne rámolni, esetleg oda betenné a többi gyerek cipőjét, vagy hasonló. Ha pedig Vikivel foglalkozok, Angi mindenáron "ki szeretné olvasni" a bölcsis füzetét, de úgy, hogy a matricákat is kiszedje belőle... na, ezek mellett okos apuka előveszi a kisfiának a gumicukor alapú cumit (biztos mindenki ismeri, a mi gyerekkorunkban is volt ilyen)... persze, minden gyerek szája tátva, csöpögő nyállal nézik, ahogy XY gyermek elkezdi nyammogni... leszerelem a gyerekek nyálcsorgatását (bár azt sem tudják, mi a cukor. Ugyanis az én lányaim cukrot még soha nem kaptak, komolyan, Angi sem. Szerintem nem is tudná hogy kell megenni, tuti lenyelné. Csokit szoktak kapni mértékkel, de a cukrot elkerüljük, amíg lehet. Tudom, hogy el fog jönni a pillanat, amikor majd már nem lehet, de addig legalább ne én, a szülője legyek az, aki ilyennel tömöm. Ha más úgy gondolja, hogy az a jó megoldás, ha úgy megy a bölibe a gyerekéért, hogy rászoktatja, hogy mindig visz valamit - ráadásul édességet -, az a magánügye. De annyi tekintettel lehetne, hogy legalább ne más gyerekek előtt adja oda, ráadásul tömegben! Na mindegy!)
Szóval... leszerelem a gyerekek nyálcsorgatását, erre előkerül egy csoki. Hát kész, ez annyi volt. Viki, ahogy felemeltem vágyakozóan ábrándozó állapotából, hihetetlen dühben tört ki, elkezdett csapkodni, ordítani, hogy "Add ide". Annyira ledöbbentem, hogy először le sem tudtam reagálni. :-( Eddig Neki hisztirohamai még nem voltak, nyilván tudtam, hogy lesznek, de valahogy még és most és itt és ekkor és így nem számítottam rá. Közben persze Angi már beöltöztetve, kabátba, sapkába. Ő bemelegszik, Vikit képtelen vagyok öltöztetni, mert ordít és csapkod, mindezt nem kis közönség előtt. Oké, akkor ajtó ki, Angi csüccs le az ajtó előtt a padra, ajtó vissza, Vikivel valamit kezdeni kell. Ekkor már kezdtem felocsúdni, hogy miről is van szó, és kezdtek előjönni a már jól bevált praktikák is a döbbent agyamba. Első próbálkozás: figyelemelterelés - ijedten mondtam Neki, hogy hú, Angi elment... na erre kicsit ledöbbent, ezt kihasználva kabát gyorsan fel... de elég gyorsan "Magára talált" és folytatta, ezért a sapkára és sálra már esélyem sem volt. Oké, gondoltam, most már ki kell menni Vele, egyrészt hátha a levegő is segít, ne ijessze meg a többi gyereket, meg Angi miatt is aggódtam, nehogy elcsászkáljon. (Ekkor apuka úgy gondolta, hogy enyhíti az Általa okozott feszültséget, és megkínálta Vikit egy másik cumis cukorral... ááááááááááááááááá................ nem, köszönjük szépen, nem!) Kapucni a fejére, kimentünk. Ott letenni még mindig nem tudtam a padra, hogy sapkát adjak rá (ekkor már öklendezett a hisztitől), ezért jött a kettes számú praktika: leállítottam, leguggoltam elé az Ő magasságában, nyugodt hangon beszéltem Hozzá, vígasztaltam és magamhoz öleltem. Ez hatott! Kicsit megnyugodott, már fel tudtam venni úgy, hogy nem kapálódzott, egyre kevésbé is sírt, egy darabig még hüppögött a vállamon. Egyre jobban alakult a dolog, bár Angi ekkorra már elég türelmetlen volt. :-) Sapka is fel tudott kerülni, és szépen kiballagtunk a kocsihoz.
Itthon volt még néhány akció, rendszeresen a földhöz vágta Magát, ha valami nem úgy volt, ahogy szerette volna. De itthon megtehettem, hogy megmondtam, hogy márpedig ez így és így lesz, ha nem tetszik, akkor tombolja ki Magát. És ahogy látta, hogy nem hat rám, érdekes, pillanatok alatt megnyugodott. :-)
Most már nevetek rajta, de az első ma megdöbbentett. Valahogy még nem számítottam rá, nekem Ő még mindig a picike. :-)
Na de nem baj, most várom a következőt, hogy jól lefotózzam, utána pedig meg fogom szkreppelni, hogy pár év múlva megmutathassam majd Neki, hogy mit alkotott. :-)

Angiról pedig azt szeretném még, hogy azt mondták, hogy kis anyáskodó Vikivel bent. De annyira, hogy még akkor is betakarja, ha Viki azt nem akarja. :-) Addig nem hajlandó lefeküdni sem! :-D

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2009. március 13., péntek

Tincitől kaptam

Ezt az oldalt pedig én kaptam Tincitől. A két képen az öcsém van a lányaimmal. Nagyon tetszik, itt is köszönöm szépen, Tinci.
*Kép egymásnak (scrapbook.hu)

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Magamra találok talán...

Pár napja mindenki jól van nálunk, lassan kezdem is elhinni. ;-) Tegnap még volt egy elég húzós napom (munkaügyben), de a vége nagyon sikeres és jó lett. Utána viszonylag hamar beájultam, de azért egy kicsit végre alkottam is (ma reggel pedig befejeztem). Az alábbi oldalamat Cielonak készítettem sok szeretettel:

Kellékek:
- háttér, szívecskés füzér, címke: Tempusfugit
- keret: Raspberry Road
- idézet: Jane Austin betűtípus
- címkén lévők: Plastique
*Kép egymásnak (scrapbook.hu)

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2009. március 9., hétfő

Az éjszaka

Utána már nem volt semmi. Apával visszafejtettük, hogy volt egy-két hasonló tünet a héten, ebből arra jutottunk, hogy valszeg Angin már csütörtök körül kijött a vírus (tehát akkor kaphatta el Vikitől, amikor még a lappangó időszakában volt, tehát amikor még igazán fertőz - így legalább logikus). A remény az, hogy Anginál eddig egy-egy tünet volt csak, lehet, hogy Ő néhány ilyen kis hányással/hasmenéssel meg fogja úszni? Vagy még csak eztán jön a java... de valamiért úgy érzem, hogy az előbbi, és Nála nem lesz olyan súlyos, mint Vikinél.
Reménykedünk.

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2009. március 8., vasárnap

Angi is???

Negyed órája Angi is hányt egy nagyon nagyot, megkezdődött a hasmenés is... görcsben van a gyomrunk, rettegtünk ettől még akkor is, hogy azt mondták, hogy csak széklettel fertőz már ilyenkor, ahhoz meg nyilván nem fért Angi... lehet, hogy már előtte megfertőződött, és idáig lappangott???

???????????

Ááááááááááá......... megint kérünk szépen egy kis drukkot...

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...