Ez a blog a családunkról szól. Néha kreatívkodva, néha csak simán írva és fotókkal illusztrálva, de mindig a CSALÁDUNKról. Köszi, hogy benéztél.
RSS

2008. október 22., szerda

Meglepetés

Amikor ma kinyitottam a postaládánkat, egy félig meglepetés és egy nagyon nagy meglepetés ért!
Van egy staféta a scrap.hu-n, ahol felállítottuk a lányokkal, hogy kinek mikor van a név- és szülinapja. Ezt időrendi sorrendbe tettük, és mindenki az utána következőnek készít egy üdvözlőlapot, így nyilván mindenki kap is az előtte lévőtől. Én Atyusnak készítettem (majd megmutatom), nekem pedig Mónika. Ma érkezett meg, azt hittem, hogy csak a jövő héten fog, ezért volt félig meglepetés: számítottam rá, csak nem most. Nagyon szépet gyártott nekem nagyon megtisztelt, hogy ennyit dolgozott vele a kedvemért. Tényleg gyönyörű lett, majd megmutatom, csak most már nem olyanok a fényviszonyok, hogy lefotózzam, holnap meg ugye elutazunk...
A nagyon nagy meglepetés az volt, hogy - szintén a scrap.hu-ról - Noétól is kaptam egy lapot, csak úgy, soron kívül készített nekem egyet! Hát ez annyira jól esett, hogy a könnyem is kicsordult! Nagyon szeretem Noé munkáit, nagyon precíz, ízlésesen összeállított oldalai vannak. Többek között nekem Ő is egy példaképem. Én mindig kapkodok, rohanok, ha elkap a hév, mert szeretném minél előbb készen látni... (meg egyébként is ilyen kapkodós egyéniség vagyok, biztos azért, mert annyi mindennel foglalkozok mindig). Irigylem az Ő türelmes precizitását, és ez nyilván az eredményen is látszik. Jövő héten ezt is be fogom ide szúrni képen, úgyhogy érdemes lesz visszalapozni ehhez a bejegyzéshez. ;-)
Mónika és Noé! Ha esetleg erre jártok, itt is NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÖM A GYÖNYÖRŰ LAPOKAT, NOÉ, NEKED KÜLÖN EZT A SZÉP MEGLEPETÉST!

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Hétvége - esküvő - CSAK MI KETTEN EGYÜTT

Holnap reggel hazautazunk anyuhoz Dunaújvárosba. Jönnek Tesómék is. :-) Együtt lesz a család. Aztán szombaton mi Apával továbbmegyünk Kalocsára, mert lesz Mónika meg Robi esküvője. (A lányok ott maradnak anyuval és a sógornőmmel, Szidivel.)
Nagyon várjuk már az esküvőt! Mónika nekem olyan, mintha kicsit a "gyerekem" lenne. Anno, mikor odakerült a cégünkhöz, én voltam a főnöke, én tanítgattam. Akkor még egy kislány volt, egy bájos kislány. Néha féltettem is magamban a kemény üzleti élettől, a hajtástól, a stressztől... mára felnőtt nő lett, aki még engem is megdöbbent a talpraesettségével, azzal, hogy milyen okos, ügyes, profi szakember vált belőle. Ez nem az én érdemem, én csak elindítottam az úton... de az Ő sikere számomra az egész pályám legnagyobb erkölcsi elismerése! Nagyon büszke vagyok Rá!
A hab a tortán, hogy ott maradunk az esküvő után még egy napot Kalocsán, amikorra igazából nem is tervezünk semmit, csak pihenünk, élvezzük a szállodában a semmittevést, hogy nem kell magunkon kívül semmi másra figyelni, és élvezzük egymást, sétálunk, együtt leszünk, csak mi ketten. (Eredetileg úgy volt, hogy találkozunk Apa egy régi barátjával, de végülis nem szervezünk semmit arra a napra, az csak a miénk lesz.)
Biztosan nagyon fognak hiányozni a gyerekek, de tudjuk, hogy jó helyen lesznek, és majd sokat beszélünk telefonon anyuval, hogy minden rendben van-e. :-) Nagyon ránk fog ez már férni, mióta megvannak a lányok, ilyet még soha nem csináltunk.
Majd ha hazajöttünk, mesélek az esküvőről, meg mindenről. ;-)

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2008. október 19., vasárnap

Akkor és most

Gondoltam, két legyet ütök egy csapásra: adott egy Hodge Podge és egy Blog4scrap kihívás. Előzőben az a feladat, hogy készítsünk egy oldalt, ami megmutatja 2007 és 2008 között a különbséget az életünkben bármire levetítve. Blog4scrap pedig egy freebie-t ad, azzal kell oldalt készíteni. Ötvöztem a kettőt: Blog4scrap freebie-jével készítettem egy olyan oldalt, amin a két év októberének számunkra a legnevezetesebb eseménye látszik: Vikici megszületett és egy éves lett! Mi ez, ha nem egy gyönyörű téma? Remélem, még nem késtem le a kihívást, gyanítom, hogy ha nem is, akkor is nagyon az utolsó pillanatban vagyok (nem találom a határidőt az oldalon, csak annyit tudok, hogy hétvége...).

*Blog4scrap kihívás
*Hodge Podge kihívás

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2008. október 13., hétfő

Angi és a Pitypang

Lenyugodtak végre a kedélyek, és nagyjából a végére értünk az egyik ügyfelemnél a kritikus határidőknek, amik miatt mostanában szinte semmi másra nem volt időm. Meg is rohantam gyorsan az új alkotós szobámat (már majd megvesztem érte, hogy végre alkothassak). Ez lett a második alkotásom ott (az elsőt még nem mutathatom meg).
Az előtörténete az, hogy eleve imádom a füves képeket... ez pedig azok közül is az egyik kedvencem. Az pedig, hogy pont ilyen legyen, egy olyan napon ugrott be, amikor már szédültem a kevés alvástól és zúgott a fejem a munkától, így kikapcsolódásként elmentem a Rayherbe. Egyrészt, mert reméltem, hogy ettől jobban leszek (nem anyagilag :-P ), másrészt pedig azért, mert hallottam, hogy a papírok le vannak akciózva. Vettem is egy csomót! Hazafelé a piros lámpánál nézegettem, és ezt kiemeltem mind közül. Egyszer csak beugrott hozzá ez a kép, és az is, hogyan kéne megdolgozni. Már akkor (kb. egy hónapja) pontosan azt terveztem el, ahogy most végre meg is valósítottam. Mennyire vártam már, hogy végre meg is alkothassam a megálmodottat! Lehet, hogy az ihlethez nekem hulla fáradtnak és betegnek kell lennem??? Minden esetre imádom az eredményt! De fotózni még mindig nem tudok úgy, hogy vissza is adja az igazit! Grrr...


Naszóval. Az úgy kezdődött, hogy először bemetszettem a fotók helyénél az alap papírt, hogy a virágok és a csiga rálógjanak a képekre. Aztán mindent körbekrétáztam (fotót, metszéseket, papír széleit), majd 3D-s ragasztóval erősítettem azokat a képre, hogy szépen kiemelkedjenek. Kapott minden madárka és a csiga-biga is egy-egy gyöngyöt a szeme helyére, hogy kicsit azt is kiemeljem. Végül a jobb felső sarokból kivágtam sniccerrel a napocskát, visszahajtottam úgy, hogy a napocska helyén az alá eső virág látsszon (a vágás mentén itt is krétáztam), és egy miltonkapoccsal odaerősítettem. Így a papír másik oldalából is mutatok egy kicsit, mivel kétoldalas, és az is nagyon szép. Az így szabadra került sima hátlapot pasztellkrétával kiszíneztem, majd visszaragasztottam oda 3D-vel a napocskát. Hát, nagyjából ennyi.


Részletfotók:


Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2008. október 12., vasárnap

Lányok a dombon

Vasárnap lementünk ide a parkba játszani... úgy látszik, a motor, bicikli és egyéb társai már unalmassá váltak, mert a lányok most új játékot találtak: dombot másztak, majd legurultak! Eszméletlen volt, ahogy Angi "lesüllyedt" Vikici szintjére, és Ő is négykézláb ment, hogy együtt tudjanak haladni! Imádom, hogy olyan sokat játszanak már együtt, és annyira jó partnerei egymásnak. Ilyenkor örülök, hogy ilyen kis korkülönbséggel vállaltuk Őket, és még egyneműek is. Remélem, mindig ilyen jó tesói maradnak egymásnak akkor is, ha mi már nem leszünk!

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Vikici a motoron

Igazából még csak ma 1 éves Vikici! És ennek alkalmából úgy döntött, motorozni kezd, hisz nem lehet azt elég korán elkezdeni... igaz, még lassan, óvatosan, de innentől már nincs megállás!

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2008. október 11., szombat

Vikici 1 éves lett!

Megtartottuk ma Vikici első szülinapját! Nagyon jól sikerült, mindkét lány jól érezte Magát, és jól bírták a sok embert, a nyüzsgést (itt voltak a nagyszülők, az egyetlen dédnagyi, és a testvéreink a családjukkal).

Vikici nem okozott meglepetést a tortával. Mindkettőbe nyakig belemászott! :-) Annyira édes volt, és pontosan erre számítottunk Tőle. :-)
Anno Angi nem mert belenyúlni a sajátjában. Most nagyon jól szórakozott Vikici mutatványán, de Ő továbbra is kecsesen és nőiesen csak az ujja hegyét mártotta bele, majd finoman lenyalta.

Angi és Kristóf (sógoromék kisfia, aki Anginál csak 5 hónappal fiatalabb) hihetetlen nagyot játszottak együtt! A végén Anginak hajszárítóval kellett megszárítani a haját, annyira leizzadt. Ja, és mellékesen a játék közepén kivonultak együtt a vécébe (ahová csak csellel tudtunk benyitni), majd felváltva, egymást őrizve kakiltak. :-))

És akkor néhány fotó:

Így kezdődött...

... és ez lett belőle. :-))Angika ajándékot adott a kishúgának. Nagyon büszke voltam Rá! Egy kicsit sem irigykedett, hogy most mindenki a Húgát ünnepli, egyáltalán nem éreztem Rajta, hogy féltékeny lenne, pedig alig három évesen még érthető is lenne. Példásan viselkedett! És nagyon édesen ment oda a Hugihoz, mondta, hogy "Boldog szülinapot Hugika", majd adott Neki puszit is. Imádom Őket!
A fentiekhez hozzátartozik, hogy imádja a kirakókat, és a szíve szakadt meg ezért is. Így még gyönyörűbb az, ahogy átadta a testvérének... de azért utána hamar jött, hogy szeretne játszani vele :-) Természetesen Ő volt az, aki először kipróbálhatta. Hugikának még úgyis kell egy kicsit nőnie hozzá.
Hancúr Kikivel a gyerekszobában:
Közös kakilás (lesifotó):

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2008. október 5., vasárnap

Vikici tortájára

Elkészültünk az ostya mintájával, ami a jövő héten Vikici tortájára fog kerülni:

Nagyon kíváncsi vagyok, hogy fog kinézni magán a tortán, majd megmutatom. ;-)

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Meghívó Vikici 1 éves szülinapjára

Jövő héten tartjuk Vikici első születésnapját (szombaton tartjuk, valójában vasárnap lesz). Nagyon akartam meghívót küldeni a jelenlévő családtagoknak... Tele is voltam tervekkel, de őrület mostanában az életem munka szempontjából, ezért sokkal egyszerűbb készült, mint ahogy szerettem volna, főleg, hogy ezt ugye 7 példányban kellett elkészíteni (csak annyiban különböznek egymástól, hogy más-más fotó van bennük):
Az elején lévő kis ablak kinyitható, és akkor ott vigyorog valamilyen formában Vikici. :-) Egyébként úgy készült, hogy először nyomdáztam a virágokat, majd kiszíneztem, és kivágtam az ablakokat, domborítottam a hajtást, hogy szépen lehessen nyitni. Aztán vágtam alá egy narancs kartont picit nagyobbra (mintavágó ollóval szintén), arra ragasztottam a fotót, majd a fehér "ablak-kartont", mindkettőt krétáztam és összeragasztottam, így mehettek a lapra. A "meghívó" szöveget pedig nyomtattam, körbevágtam és ragasztottam.

És a belseje:

Pauszra nyomtattam a szöveget, mintavágóval körbevágtam, krétáztam, majd a négy sarkán ragasztottam (mert még nincs pauszragasztóm, de lesz, mert már megrendeltem!). Hogy ne maradjon csúnya a ragasztás helye, ment a négy sarkára egy-egy kis tortácska 3D-sítve.

Szerintem aranyos lett, örültek is neki, de azért szebbet szerettem volna... most erre volt időm, ez van.

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Új szőnyeg és tartó sb-képekhez

Ma délelőtt felnyaláboltuk a lányokat, és elindultunk Ikeába, hogy egyrészt szőnyeget nézzünk a gyerekszobába (mivel hétköznapi körutam ezügyben sajnos sikertelen volt), másrészt hogy vegyek olyan SB-oldalt tartó asztali festőállványt (290 Ft-ért!), amit egyszer még Szilvi linkelt be a scrap.hu-n.
Útközben megláttunk egy Diego-t, gyors reakció egy összeszokott párostól :-) : én észrevettem, Apa irányt változtatott, és már bent is voltunk, és juhhéj, kaptunk szép színes, szerintünk tök jó ilyenről álmodtunk szőnyeget a lányok szobájába 10e-ért! Hurrá!

Azért mentünk tovább, ha már eldöntöttük, hogy Ikea, akkor menjünk, különben is, nekem kell festőállvány!

Apa már ideges volt (utál vásárolni, mint afféle férfi), lányok nyűgösek, de a kedvemért mindenki hősiesen jött (lányok mi mást is tehettek volna, Apa még csak-csak ott hagyhatott volna, de szeret, és így Ő is tűrt, bár feszültségnövelő morgások közepette).

Ők megálltak egy játszó részlegen, én pedig cserébe a kitartásukért tényleg nagyon gyorsan elrohantam csak a lényegre összpontosítva. Utána ettünk egyet, lányok játszottak, és irány haza. Itthon letettük a szőnyeget (nagyon tetszik), lányok megrohanták:
Én pedig nagyon de nagyon örülök a tartómnak.

Jelenleg egy damil van kifeszítve, és arra csipeszeltem azt a két darab oldalamat, amit már készítettem (de lesz ez még sokkal több is!!!), ugyanis Apa tegnap megint kifejezte, hogy Őt az zavarja ebben a scrapbookingban, hogy az album hiába lesz tök szép, ha eltesszük a szekrénybe. Nos, akkor nem tesszük el, legalábbis a legfrissebb oldalakba mindig gyönyörködhetünk egy kicsit, és ha megunjuk, remélhetőleg készül majd újabb, és akkor már tényleg mehetnek az albumba (már ha lesz, mert még nincs, mert drága, de majd egyszer lesz). Most így néz ki, ezt a módszert is Szilvitől tanultam, és nagyon hálás vagyok érte:


Mivel ez nekem így tetszik, és különben is sok oldalam lesz még (hihi), ezért ezt is meghagyom, sőt lesz egy ilyen a nappaliban is (ez az alkotós szobában van most). Plusz lesznek még a mai szerzeményeim, az asztali festőállványok is, a lakás egyes részein "szétszórva". Ugyanis négyet is vettem! Ilyesmikkel olyan jól lehet öltöztetni egy lakást! (Már ha lesz rá mit tennem... de lesz!)
És íme a sokat emlegetett állványom. Lefotóztam "csupaszon" is, meg úgy is, mintha rajta lenne egy 30x30-as oldal, de most csak sima papírral, mert az oldalaim fel vannak függesztve (ld. fent), és egyelőre csak kettő van, mondtam már? :-)

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2008. október 4., szombat

Alkotós szobám!

No, és ha Vikici átköltözött, hát egy szoba felszabadult! És lett nekem kreatív szobám! ÚÚúúúúgy örülök!

Eddig úgy alkottam, hogy két darab konyhai tálcán voltak az éppen aktuális alkotásomhoz szükséges kellékek/eszközök. A tálcák pedig a hűtő tetején. :-) Ha alkottam, akkor onnan lekaptam, alkottam, majd ha felébredtek a gyerekek, akkor gyorsan tudtam - viszonylag - elpakolni. Ja, és a cuccaim is 6-féle szekrényben, szana-széjjel voltak.

Hihetetlen, hogy most van egy teljes szobám erre! Még fel sem fogtam! Azért a tálcákat egyelőre meghagytam, a szívemhez nőttek! :-)

Be is rendeztem gyorsan ezt a szobácskát is, persze díszítgetni még kell majd, de szép lassan, azzal ráérek. Van még vagy tíz évem, mire kamaszok lesznek a lányok, és szét akarnak költözni... :-)
Ja, a fal zöld, ugyanis Vikici előtt ez a dolgozószobám volt, és rám fért a nyugtató szín. :-)) Most sem lesz rossz, azt hiszem. Bár az alkotás maga már megnyugtat, a falszín pedig tovább fogja fokozni a megpihenés, kikapcsolódás állapotát.
Ilyen lett (inkább nem is próbálom már egymás mellé tenni a képeket, mert úgy látszik, a függőleges képeknél ezt nem szeresse ez a blogger):

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Gyerekszoba

(Néha nem bírok ezzel a bloggerrel, össze-vissza tördeli a bejegyzésemet, mint itt is... grrr...)

Megtörtént ma Vikici átköltöztetése Angi szobájába. Reggel a lányok átmentek a Papáékhoz, így mi nyugodtan tudtunk dolgozni.

Angi már reggel mondta, hogy este Vele fog aludni Vikici... de akkor még nem tudtam, hogy mennyire érti ezt vajon a kis még nem is három éves agyával? Hát, később megtudtam, hogy tökéletesen! Ilyen lett az Ő szobájuk:





Az tény, hogy sokat mondták Anginak a Papáék is és mi is, hogy át lesz pakolva a szobájuk... de ahogy hazaértünk, le sem vetkőzött, rohant a szobába, és ujjongott (nekünk mutatva!), hogy "Nézd, odanézz! Gyere Hugika, nézd csak!" Annyira édes volt! Már ezért megérte!

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2008. október 3., péntek

Ringató

Vikicivel ma voltam először Ringatón. Annyira fantasztikus volt! Hihetetlenül élvezte a sok babát, az énekeket, a zenét... főleg, hogy pont azzal a dallal kezdtünk, amit már akkor sokat hallott, amikor még a pocimban volt ("Édes almát hoztam én...").

Az mondjuk biztos, hogy a két gyerek különbözősége itt is megnyilvánult. Angi anno ült az ölemben, és áhítattal hallgatta a dalokat, játszottuk együtt az ölbenlévő játékokat. Na, Vikici egy másodpercre sem maradt meg. Míg mindenkinek a karjában volt a gyerek, addig Ő "szaladt" (illetve gyorsan ment, mert szaladni azért még nem tud) körben a teremben, ha elesett, akkor meg mászott "futva", és közben kacagott, sikítozott, de ha nem is, akkor legalábbis a fejével "pogózott". Haláli volt, többször is röhögésbe fulladt az ének, mert mindenkit felderített. :-)
Engem egyáltalán nem zavart, hogy Ő nem hallgatta/játszotta végig olyan fegyelmezetten, mint anno Angi, vagy a legtöbb gyerek. Ő ilyen kis eleven kislány, nem egyformák!

Készítettem jó sok videot, meg képet, teszek fel párat:



Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Levelek

Akiknek levéllel tartozok, ne haragudjatok! Itt sorakoznak, senkit nem felejtettem el, csak icipici türelem még, és írni fogok! Már látom az alagút végét munkaügyben, és akkor a barátaimra is kicsit több időm lesz... de azért mindig a fejemben vagytok, ha ez nem is látszik eléggé! :-(
A blogokat is frissítenem kéne már... jaj.

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Munka - egyebek

Még mindig rengeteg a munkám, de jövő héten van az utolsó utáni határidő az egyik projektben egy modul forecast-jára, utána talán kicsit könnyebb lesz. Nem mintha utána nem lenne munka, nagyon sokáig fogunk még ezen dolgozni, csak akkor már talán normalizálódik a tempó.
És most indul a másik ügyfelemnél az éles tervezés, ahol szintén lesznek ad-hoc jellegű hajtások valószínűleg, mert kéznél kell lennem, hogy ha bármi problémájuk adódik a modellel, akkor távoli szerveren keresztül azonnal tudjak reagálni. És a sok indokolt eltérés miatt már nem tudtunk mindent végigtesztelni, szóval probléma még akár adódhat is... na mindegy, azért reménykedem, hogy egy kicsit normalizálódik a helyzet, mert nagyon fáradt vagyok, és hosszú távon ez nem fog menni.
A héten voltam a bölcsivezetőnél, el van intézve, hogy Vikici februártól megy bölcsibe. Muszáj, akkor talán kicsit könnyebb lesz dolgoznom, nem éjjel kell haladnom, nappal meg gyerekek, háztartás. Bár van egy kis lelkiismeret-furdalásom, én azt sem akartam, hogy egyáltalán bölcsisel legyenek, és most tessék! De a kényszer nagy úr! Az a röhej, hogy az eszemmel nagyon jól tudom, hogy nem rossz ez Nekik! Angi is imádja. Most, hogy betegség után mentünk vissza, egész reggel ujjongott, hogy megyünk a bölcsibe, olyan jó volt látni, hogy így szereti. Tegnap meg amikor Érte mentünk, nem akart hazajönni, sőt Vikici is belógott a terembe, én meg álltam az ajtóba, és könyörögtem, hogy ugyan jöjjenek már. Bevetettem minden trükköt, de így sem akartak jönni. A gondozónővel ott röhögtünk az ajtóba, mondtam is, hogy akkor talán itt hagynám Őket, én meg elmegyek egyet bulizni, vagy mi. :-)
Szóval, nem lesz rossz Neki, ez csak ilyen hülye én-fajta lelkiismeret-furi, amit magamnak generálok, pedig olyan hülyeség. Ráadásul, mivel Angi csak szeptemberbe megy oviba (2009), így februártól együtt fognak járni egy csoportba, azaz Vikicinek így tök könnyű lesz a beszokás, mert ott lesz Vele a tesója. Szerintem ez a testvériességüket is erősíteni fogja.
Oké, most eldöntöttem, nem fogok lelkiismeret-furizni. :-))
Hétvégén szigorúan nem dolgozok, de most már tényleg! Pihennem kell! Meg alkotni, hogy kikapcsoljak, és annyira vágyok rá! Meg átköltöztetjük Vikicit Angihoz, most már egy szobába lesznek, igénylik is, már mindig együtt vannak, és Angi mondta is, hogy szeretné, hogy ott legyen Vele Vikici. Tudtuk, hogy így lesz, így is terveztük, hogy ha nagyobb lesz Vikici, összeköltöznek. Aztán majd kamaszként gondolom újra szét. :-) Azért azt nem hittem, hogy ilyen hamar eljön, istenem, most született Vikici is, és jövő héten már 1 éves! Nagyon várjuk az első egy szobában töltött napot, épp ezt beszélgettük tegnap Apával. Érezzük, hogy jól fog elsülni!
Így a legkisebb szobánk felszabadul. Oda be tudom pakolni az alkotós cuccaimat, lesz egy asztalom, és ott fogok alkotni. Hú, de jó lesz, nem kell mindig elpakolgatni, előpakolgatni. Fel sem fogom még. Majd szépen lassan jól berendezem. Úgy örülök!
Ma elviszem Vikicit Ringatóra, délelőtt úgyis kell Vele program, különben nehéz bírni Vele. Vikicivel Ringatón még soha nem voltunk, kíváncsi vagyok, hogy fog tetszeni Neki. Angival rengeteget jártunk. Hát, igen, vannak dolgok, amikre a második gyerkőcnél nem úgy van már idő-lehetőség. De sebaj, Neki viszont van egy tesója, ami Anginak ilyenkor nem volt! :-) Valamit valamiért! :-)

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2008. szeptember 28., vasárnap

Vikici jár - most már rendesen

Már meséltem róla, amikor két hete Vikici megtette első pár lépését Zalakaroson. Aztán ez egyre többször előfordult. Most hétvégén Dunaújvárosban voltunk anyunál, és úgy döntött a mi kis nemsokára egy évesünk, hogy most már elege van a méltánytalan négykézlábazásból. :-) Most már csak két lábon jár, a négykézlábazás olyan ritka, mint amilyen ritka két hete a séta volt. :-)
Íme egy video. Itt még nagyon egyensúlyozott a kis kezével, de most már ez is biztosabb azóta, már egyre kevésbé emeli fel így a kezét (vagy kapaszkodik a kulacsába, esetleg játékába, vagy ami épp a kezébe van):

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2008. szeptember 24., szerda

11 hónaposan egyedül csúszdázik Vikici, egyedül is mászik fel!

Délelőtt lementünk a játszira. Vikici extra nyűgös volt, nehezen bírtam Vele. Angika viszonylag jól elvolt. Dehát mit is várok, hisz mindenki beteg a családban, hogyne lenne Ő is nyűgös, mikor náthás? De muszáj volt már kimozdulni, a szabad levegő csak jót tesz ilyenkor, nem lehet napokra bezárni.
Naszóval, lementünk. Angival szépen megbeszéltük, hogy homokozás nincs, mert hideg már a homok, mászókázni, hintázni, csúszdázni szabad (mondanom sem kell, hogy azonnal a homokozóba rohant... kellett némi fegyelmezés - konkrétan zsarolás -, mire sikerült meggyőznöm, hogy nem kéne, ugyanis imádja a homokozót...). Vikici pedig felszabadult a csúszdára. Olyan extázisban volt, hogy úgy lihegett, mint aki a tizedik kilóméterét futja... annyira édes volt. Imádom Őket, mikor így ráizgulnak valamire.
Az első videón az látszik, ahogy egyedül felmászik a nem alacsony pallón (mellette meg a másik oldalon közeledik a tesója :-) ). A másodikon pedig, ahogy magán a csúszdán mászik fel, mert ezt imádja (itt azért kellett Neki segíteni), majd egyedül lecsúszik (kicsit taszítva is a nővérén a végén...).

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2008. szeptember 22., hétfő

És egy Yamaha versenymotor...

Nincs kizárva, hogy ez a hobbim is elő fog kerülni még... valamikor, ha lesz időm újra ilyesmikre...

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Tirpitz

Régen sokat maketteztem (mindig volt valami alkotó mániám). Nem túl nőies hobbi, de akkor ezt szerettem. Összesen két darab maradt meg a műveimből, a többi nem bírta a sok költözést.

Ez a Tirpitz nevű második világháborús hadihajó:

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Esküvői meghívónk

Rájöttem, hogy anno én scrapbook technikával készítettem el az esküvői meghívónkat is, csak akkor még nem tudtam, hogy ez az. :-) Így nézett ki, és vagy 100 db kellett belőle... nem kis munka volt, de sokkal jobban értékelték a vendégeink, mint bármilyen profi meghívót. Főleg, hogy a benne lévő két verset mi magunk írtuk: egyiket én Apának, másikat Ő nekem. Szóval, így nagyon egyedi lett.

És a versek benne:
Apáé:

Rád találtam

Hosszú és keserves volt a keresés
Csalódásokkal és összetört álmokkal,
Reményvesztetten tört rám a csüggedés...
De végre Rád találtam,
S a jövőnk újra szép!
Újra épülnek álmaink, s életünk...

Az enyém:

Rég vártalak!

Lánykoromban megálmodtam
Azt, akinek szívem szántam
Az évek csak egyre szálltak
De az álmom nem találtam
Feladtam már minden vágyam...
S lám, egyszer csak Rád találtam!

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...