Hát eljött a pillanat. Most már megmutathatjuk, nézzétek micsoda csoda született!! Nagyon örülök, és büszke vagyok rá, hogy részese lehettem a csapatnak. Íme a készlet előnézeti képe:
Utazz végig az állomásokon, és töltsd le a sok készletet.
Íme az enyém:
2009. július 20., hétfő
Sunfruits blogroll freebie - mega kit
2009. július 17., péntek
Valami új - Sunfruits blogroll
Régóta játszottam már a gondolattal, hogy egyszer kipróbáljam, hogy tudok-e, milyen egy digitális készlet elkészítése...? Aztán egyre több magyar blogroll is megjelenik, töltöttem le én is néhányat. Most is fut egy aktuális a scrapbook.hu-n. Először gondoltam, hogy jó lenne benevezni, aztán úgy voltam vele, hogy á, ez most olyan nagy falat, időm sincs, stb. Aztán egyszer csak hirtelen megszállt az ihlet. Végül elkészültem vele.
Számomra ez most arról szólt, hogy próbálgassam, mit hogy csináljak, mit hogy szoktak a rutinosabbak csinálni, egyáltalán hogy álljon össze, stb. Ezekből az alapokból most úgy érzem, rengeteget tanultam. A készlet is egy alapszintű készlet részemről, de majd a Többiek munkájával óriási és színvonalas megakitté fog alakulni. Nekem nagyon tetszett ez a munka, asszem nem az utolsó ilyen próbálkozásom. És általa megint máshogy, még alaposabban MEGLÁTOM és nem csak nézem a körülöttem lévő világot. Nekem máris megérte, Osli, nagyon köszönöm a kezdeményezést.
És hogy ne csak a rizsa peregjen... egy kis "bekukucs". :-) 20-án lesz a napja, hogy az egész megakit letölthető lesz! Gyertek, és vigyétek majd. :-)
2009. július 16., csütörtök
Újra otthon :-) - Kontroll
Megint el vagyok maradva a blogolással... úgyhogy most kicsit visszadátumozva fogok írni.
Bár Apa közvetve mesélt már a múlt hétvégénkről - :-D -, azt nem írta, hogy megint voltunk wellness-ben. Olyan jó volt, nagyon boldog vagyok attól, hogy Vikike már nem fél a víztől, hanem ugyanolyan boldogan lubickol, mint Angi.
Íme néhány fotó:
És ami még nagyon jó hír: mielőtt hazamentünk, voltam 1 hónapos kontrollon (szemem). Legutóbb a bal szemem 125%-os volt, a jobb pedig csak 75%-os. Elég sokáig a jobbnál úgy is éreztem, hogy valami nem oké, én már el is könyveltem, hogy azzal a szememmel élnem kell a garanciával... aztán még a tábor vége felé volt egy olyan érzésem, mintha nagyot javult volna, de azt hittem, hogy már hallucinálok, mert ezt AKAROM érezni. És nem! Most a bal szemem továbbra is 125%-os, a jobb pedig már 90%-os. És azt mondták, hogy ez még tovább fog javulni. Nagyon örülök neki, bár az igazat megvallva már most olyan tökéletesen látok, hogy azt sem bánom, ha így marad. :-)
Bár Apa közvetve mesélt már a múlt hétvégénkről - :-D -, azt nem írta, hogy megint voltunk wellness-ben. Olyan jó volt, nagyon boldog vagyok attól, hogy Vikike már nem fél a víztől, hanem ugyanolyan boldogan lubickol, mint Angi.
Íme néhány fotó:
És ami még nagyon jó hír: mielőtt hazamentünk, voltam 1 hónapos kontrollon (szemem). Legutóbb a bal szemem 125%-os volt, a jobb pedig csak 75%-os. Elég sokáig a jobbnál úgy is éreztem, hogy valami nem oké, én már el is könyveltem, hogy azzal a szememmel élnem kell a garanciával... aztán még a tábor vége felé volt egy olyan érzésem, mintha nagyot javult volna, de azt hittem, hogy már hallucinálok, mert ezt AKAROM érezni. És nem! Most a bal szemem továbbra is 125%-os, a jobb pedig már 90%-os. És azt mondták, hogy ez még tovább fog javulni. Nagyon örülök neki, bár az igazat megvallva már most olyan tökéletesen látok, hogy azt sem bánom, ha így marad. :-)
2009. július 15., szerda
Vikike szandikái
Anya és a Csibék már csütörtökön du. elutaztak Újvárosi Mamához Dunaújvárosba. Én sajnos nem mehettem Velük, mert még másnap délelőtt időpontom volt a reumára.
De semmi pánik, mert Anyával folyamatosan tartottuk a kapcsolatot telefonon... ahol is szólt, hogy reggel a Kismukucs fél pár szandiját nem találta, ha meglelem, vigyem utánuk.
Nos, a feladat második része nem okozhat gondot, simán befér a hátizsákomba. De az első része annál inkább problémás, azt is elmondom, miért: a kis drága nagy rendrakó ám (a 1,5 éves csibész)! Szülinapom óta nem is találom az otthoni papucsomat, úgy elrejtette. Annak is már bő egy hónapja (azóta sincs meg), kérdés, hogy hova a fenébe rejtette a lakásba azt a 46-os papucsot??? Na mindegy, majd előkerül... vagy nem.
Minden esetre a szandi fél párja hamar előkerült, boldogan el is újságoltam Anyának a telcsibe. Persze egy kicsit elviccelődtünk a papucsaimon, hogy azoknak azóta sincs se híre, se hamva.
Még azon melegében be egy kis zacsiba, be a tátyóba irány a meló, aztán az SZTK. Majd a buszpályaudvar és döcögés Újváros felé... ahol már várt a kis feleségem és a csibék.
A hétvége jól telt. Vasárnap szokásos ideg, pakolás, készülődés haza (sajnos).
De hol a szandál???Nem, az nem lehet, már megint csak az egyik van meg!
-MUKUCS, Vikike, hol a szandiiiiiiiiiíííííííííííííííí???
Az egész család csúszik-mászik, keressük, táskákból ki- bepakolunk, hátha oda dugta. De nincs, nő a fejem...! Ezért utaztattam meg a másik felét, hogy újra itt tartsunk?
-VIKIKEEEEE ÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!
Le van nyomva, majd előkerül... Mama is mondja, majd még keresni fogja. Induljunk, mert felrobbanok...
Hazaérve vetkőzés, kipakolás. Egyszer csak Anya nekem szegezi a kérdést:
-Te Apa, hoztad a szekrényből a Viki szandáljának a másik felét is?
-Mi? - kérdem vissza, kikerekedett szemekkel. - Nem én, hát nem vittétek magatokkal? Mert én azt hittem, Nálatok van a másik fele.
Ekkor már anya hahotázott, nekem is leesett.
-Hogy az a... - csak a megtalált szandit vittem, a másik párja végig itthon volt a cipős szekrényünkben. És mivel a Mamánál végül a szandit nem adtuk rá Vikkancsra, mert kapott egy új cipőt és azt hordta, ott nem tűnt fel, hogy csak egy van meg belőle, csak mikor már el akartuk pakolni, hogy visszahozzuk.
Szegény Mama! Ekkor már én is röhögtem, ja, és bocsika KisMUKUCS!
Anya már hívta is a mamát, aki azóta is rendületlenül keresgélt, de nem találta a szandika másik felét. Hiszen az nem is volt ott soha! :-D
Na. ennyit erről!
DE HOL A FENÉBE VAN A PAPUCSOOOOOMMMM ?!!!!
Na, ezen tombolásomra Angika - a 3,5 éves csibész - rám nézett, és így szólt tudálékos arccal:
"Hááát, így jártál ÉDESEM!" :-DDDDDD
Hát lehet ezekre haragudni??? :-D
2009. július 8., szerda
Scrap tábor
Végre ide tudtam kicsit ülni, hogy meséljek a scrap-táborról. Számomra fantasztikus élmény volt, több szempontból is: egy huzamban megállás nélkül készre alkottam dolgokat! Nálam ez itthon kizárt, általában, ha van szabad 5 percem, akkor kivágok egy motívumot, következő szabad öt percemben felragasztom, és egyszer csak így kész lesz egy oldal. Ha esetleg néha este egy órát le tudok ülni mellé, akkor tudok többet haladni, de készre egy nekifutásból sosem készítek oldalt. Ott viszont ezt meg tudtam tenni. Ráadásul úgy, hogy körülöttem csupa olyan ember ült, akik értik, átélik ezt a szenvedélyem, akikkel tapasztalatokat cserélhettünk, beszélgettünk, cserélgettünk, nevettünk. Szóval, szuperjó volt! Ezt talán az is bizonyítja, hogy itthon jöttem rá, hogy a három nap alatt én a terem és a szobám között mozogtam maximum, semerre másfelé ki nem tettem a lábam! Pedig gyönyörű helyen voltunk ám! De ha épp nem aludtam (bizony, szombat délután még aludtam is egyet), akkor alkottam. Nem volt más variáció. És nem untam! A környék is gyönyörű volt, és a körülményekkel is elégedett voltam. Igazából nekem teljesen nosztalgikus élményt adott, igen, ez egy tábor volt! Mintha pár évet visszamentem volna, a régi fiatalságomba (sokat jártam táborokba, nagyon szerettem akkor is.)
A család hiánya néha kicsit elgyengített, utolsó éjszaka nagyon sokáig nem is tudtam elaludni. De ebben is nagyon sokat segített az, hogy tudtam, hogy jó helyen vannak, és folyamatosan kapcsolatban voltunk. Megmondom őszintén, tudtam volna maradni még egy napot.
Amikor hazajöttünk, úgy éreztem, mintha legalább egy hétig, és valahol külföldön nyaraltam volna. Hihetetlen volt, hogy másnap dolgozni kell, és egyáltalán, hirtelen visszazökkenni a mindennapokba. Azt hiszem, ezt értik az alatt, mikor kikapcsolódásról beszélnek! Ezt eddig ennyire, ilyen szinten semmilyen hosszú nyaralás alatt sem tudtam átélni! Hihetetlen.
A család hiánya néha kicsit elgyengített, utolsó éjszaka nagyon sokáig nem is tudtam elaludni. De ebben is nagyon sokat segített az, hogy tudtam, hogy jó helyen vannak, és folyamatosan kapcsolatban voltunk. Megmondom őszintén, tudtam volna maradni még egy napot.
Amikor hazajöttünk, úgy éreztem, mintha legalább egy hétig, és valahol külföldön nyaraltam volna. Hihetetlen volt, hogy másnap dolgozni kell, és egyáltalán, hirtelen visszazökkenni a mindennapokba. Azt hiszem, ezt értik az alatt, mikor kikapcsolódásról beszélnek! Ezt eddig ennyire, ilyen szinten semmilyen hosszú nyaralás alatt sem tudtam átélni! Hihetetlen.
Apának meg a lányoknak viszont nagyon-nagyon örültem! Olyan jó volt megölelni végre Őket.
Sokat alkottunk, és voltak játékok is. Amik készen vannak, azokat meg is mutatom, de van még egy félkész is (illetve még egy album is, ami már el volt kezdve, ott a táborban folytattam, de még mindig nem sikerült a végére érni...).
Első műhelyen a domborítás, tépést, ilyesmiket gyakoroltuk. Ez az oldal született:
Sokat alkottunk, és voltak játékok is. Amik készen vannak, azokat meg is mutatom, de van még egy félkész is (illetve még egy album is, ami már el volt kezdve, ott a táborban folytattam, de még mindig nem sikerült a végére érni...).
Első műhelyen a domborítás, tépést, ilyesmiket gyakoroltuk. Ez az oldal született:
Hozzávalók:- ott kapott készlet
- kerek formalyukasztók (köszi Noé)
- folyékony kréták
- chipboard betűk és sarokmotívum
- kommenthez filmszél-lyukasztó (nem tudom már, kitől is kaptam, de köszönöm)
- domborító sablon (Mesi, köszi)
Következőn az öregítés volt a fő téma, ott anyukámról egy régen tartogatott fotót szkreppeltem meg:
Hozzávalók:- Ott kapott készlet
- fém sarkok
- grungeboard (szintén kaptuk a készlethez)
- strassz inda
- kerek lyukasztó
- Anyukám felirat (anyák napi készletből)
- kenderzsineg
- kommentcímke-lyukasztó (köszi, Éva)
- miltonkapcsok
- chipboard
- plusz papír: Rayher
- horgolt szalag (köszi Jovi)
A harmadik műhelyen a glimmer mist használatát gyakoroltuk sablonnal. Ez még nincsen kész, de ha majd készen lesz, hozom, és megmutatom.
Voltak játékok is: tombola, tippelős játék, és egy olyan is, amit hasonlóan digiben már itt a neten többször játszottunk: mindenki kikészít egy képet és hozzá készletet, majd egyel balra lép. Ott a szomszédja kikészített anyagain elvégez egy mozzanatot, megy tovább. Így mindenki mindenki képén tett egy mozzanatot (csak a sajátján nem), és a végén kapott egyet, amin mindenki más is dolgozott. Hát nekem valami fantasztikus oldalam született, imádom! Még egyszer, itt is köszönöm, lányok!
Voltak játékok is: tombola, tippelős játék, és egy olyan is, amit hasonlóan digiben már itt a neten többször játszottunk: mindenki kikészít egy képet és hozzá készletet, majd egyel balra lép. Ott a szomszédja kikészített anyagain elvégez egy mozzanatot, megy tovább. Így mindenki mindenki képén tett egy mozzanatot (csak a sajátján nem), és a végén kapott egyet, amin mindenki más is dolgozott. Hát nekem valami fantasztikus oldalam született, imádom! Még egyszer, itt is köszönöm, lányok!
Hozzávalók:- Muffinos készlet
- Rayher virágok
- Simon virág
- gombok süthető gyurmából (köszönöm, Bertuska)
- Yabo-s gombok
- kapcsos zárójeles formalyukasztó (nem tudom kié volt, de köszi)
- felirat betűi szintén készletből, csak a nyáriból
És amíg én csavarogtam, a lányok Apával a Papánál és Iri mamánál voltak. Itt is nagyon szépen köszönöm Nekik, hogy lehetővé tették, hogy elmehessek, és közben biztonságban, jó helyen tudhattam a családot. Ők szombaton strandolni voltak, az alábbi képeken látszik, hogy szintén nagyon jól érezték Magukat. ;-)
Köszönöm Apának, Iri mamának, Papának, és a legcsodálatosabb gyermekeknek a világon, hogy lehetővé tették nekem ezt a három napot úgy, hogy nem okoztak lelkiismeret-furdalást, szeretettel engedtek el, és szeretettel vártak haza! Nagyon hálás vagyok érte!
2009. július 3., péntek
Indul a tábor!
Na, egy óra múlva ilyenkor már útban leszek a találkozóhelyre, ahonnan felvesznek majd a többiek, és irány a tábor!
Egyik szemem sír, a másik nevet... reggel megjátszott könnyedséggel, de repeső szívvel hagytam a lányokat a bölcsiben. Angikának már előtte elmeséltem, hogy elutazom két napra, szerencsére nem nagyon hatotta meg, szépen okosan mondta, hogy tudja (már beszéltünk róla), és utána arra koncentráltunk, hogy milyen jó lesz Nekik a Papáékkal meg Apával strandolni, meg erre-arra...
Tudom, hogy jó helyen lesznek, és nagyon jó lesz Nekik. És valszeg alig-alig fogok eszükbe jutni, annyi élményben lesz részük. Asszem nekem lesz kicsit nehezebb... Úgy még sosem voltam távol a családomtól, hogy senki sincs velem. Még Apa sem! Kicsit rossz anyának is érzem magam, meg kicsit azt is érzem, hogy nincs ebben semmi baj, hisz jó helyen lesznek, nem "itthagytam" Őket... Apát sem, hisz pont Ő volt, aki rábeszélt, hogy menjek el... fura. Szerintem én csinálok belőle magamnak nagyobb ügyet, mint kellene... Apa már most hiányzik... pedig folyamatosan beszélünk telefonon.
Na, elég a nyafiból!
Egy szónak is száz a vége: ott a másik oldal, hogy nagyon vágyom erre az élményre, hisz ez a hobbim, és életem szerves részévé vált ez is. Megpróbálom jól érezni magam! Apáékkal folyamatos kapcsolatban leszünk, tehát mindenről tudni fogok. Szerintem ez sokat fog segíteni! Ha meg nem, és nem tudom így jól érezni magam Nélkülük, akkor még mindig hazajöhetek. ;-)
Jó hétvégét mindenkinek!
Egyik szemem sír, a másik nevet... reggel megjátszott könnyedséggel, de repeső szívvel hagytam a lányokat a bölcsiben. Angikának már előtte elmeséltem, hogy elutazom két napra, szerencsére nem nagyon hatotta meg, szépen okosan mondta, hogy tudja (már beszéltünk róla), és utána arra koncentráltunk, hogy milyen jó lesz Nekik a Papáékkal meg Apával strandolni, meg erre-arra...
Tudom, hogy jó helyen lesznek, és nagyon jó lesz Nekik. És valszeg alig-alig fogok eszükbe jutni, annyi élményben lesz részük. Asszem nekem lesz kicsit nehezebb... Úgy még sosem voltam távol a családomtól, hogy senki sincs velem. Még Apa sem! Kicsit rossz anyának is érzem magam, meg kicsit azt is érzem, hogy nincs ebben semmi baj, hisz jó helyen lesznek, nem "itthagytam" Őket... Apát sem, hisz pont Ő volt, aki rábeszélt, hogy menjek el... fura. Szerintem én csinálok belőle magamnak nagyobb ügyet, mint kellene... Apa már most hiányzik... pedig folyamatosan beszélünk telefonon.
Na, elég a nyafiból!
Egy szónak is száz a vége: ott a másik oldal, hogy nagyon vágyom erre az élményre, hisz ez a hobbim, és életem szerves részévé vált ez is. Megpróbálom jól érezni magam! Apáékkal folyamatos kapcsolatban leszünk, tehát mindenről tudni fogok. Szerintem ez sokat fog segíteni! Ha meg nem, és nem tudom így jól érezni magam Nélkülük, akkor még mindig hazajöhetek. ;-)
Jó hétvégét mindenkinek!
2009. június 30., kedd
Fogyókúra verseny
Vagyunk már vagy húszan. Tegnap este lemértük a súlyt és testzsírt mindenkinek (szomszédék indították az akciót), van egy nagy táblázat, abban szerepel mindenki adata. A verseny vége október 31, akkor újra mérlegelünk.
Nyeremények:
3. díj - 10+1 alkalmas mágnesterápia bérlet
2. díj - 10+1 alkalmas talpmasszázs
1. díj - 10+1 alkalmas kombinált bérlet
(merthogy szomszédék ilyesmivel foglalkoznak.)
Mióta megvannak a lányok, nem tudok lefogyni, sőt rohamosan csak hízok. Ez már olyan kereteket ölt, hogy utálom magam a mostani formámban. Az a véleményem, hogy az embernek nem másnak kell tetszenie, hanem önmagának... de ez nálam már rég nincs meg, és nem vagyok könnyű helyzetben amúgy sem magammal, mert nagyok az elvárásaim. Szóval, tenni kell valamit, amivel régen próbálkozok már, de valami baj van most az akaraterőmmel... hátha a versenyszellem segít! Most ebben nagyon reménykedek!
Kérek egy kis drukkot a kitartáshoz! :-D Úgy szeretnék nagy büszkén mutatni egy "ilyen volt - ilyen lett" oldalt! Esetleg minialbumot. :-)
2009. június 29., hétfő
Guest CT
Még egy jó dolog történt velem a napokban. Laruie-tól kaptam egy levelet. Fura volt, mert a levél tartalma olyan volt, mintha nem ez lenne az első levele... visszakérdeztem. És tényleg, kiderült, hogy már írt nekem csak valamiért nem láttam (naponta millió levelet kapok, lehet, hogy megjött, csak elsiklottam felette). Nos, bemásolta mit is írt, és kiderült, hogy az előzőekben vendég CT tagnak hívott meg.
Nagyon megtisztelőnek éreztem, és elismerésnek. Aznap madarat lehetett velem fogatni. :-)
(Azoknak az olvasóimnak, akik nem szkrepperek, leírom mi a CT-tagság: CT=creative team. Vannak a "piacon" ingyenes és fizetős digitális készletek, amiket használunk ezekhez az oldalakhoz, amiket készítünk. Én csak ingyenes készletből szoktam dolgozni, de a fizetős nyilván színvonalasbb is általában. Olyan designerek, akik pénzért megvehető digitális készleteket készítenek, kreatív tagokat gyűjtenek Maguk köré . Minden egyes új készlet elkészültekor azt ingyen elküldik ezeknek a tagoknak, akik készítenek belőle oldalakat, azt felteszik a blogjukra és még néhány galériába, és ezzel reklámozzák a készleteket.
Én tehát Laurie készleteiből fogok oldalakat készíteni. Az pedig, ha valaki a Te munkáddal akarja reklámozni Magát, mindenképpen elismerés. Így ráadásul ingyen jutok az Ő fizetős készleteihez, ez sem utolsó szempont .)
Nagyon megtisztelőnek éreztem, és elismerésnek. Aznap madarat lehetett velem fogatni. :-)
(Azoknak az olvasóimnak, akik nem szkrepperek, leírom mi a CT-tagság: CT=creative team. Vannak a "piacon" ingyenes és fizetős digitális készletek, amiket használunk ezekhez az oldalakhoz, amiket készítünk. Én csak ingyenes készletből szoktam dolgozni, de a fizetős nyilván színvonalasbb is általában. Olyan designerek, akik pénzért megvehető digitális készleteket készítenek, kreatív tagokat gyűjtenek Maguk köré . Minden egyes új készlet elkészültekor azt ingyen elküldik ezeknek a tagoknak, akik készítenek belőle oldalakat, azt felteszik a blogjukra és még néhány galériába, és ezzel reklámozzák a készleteket.
Én tehát Laurie készleteiből fogok oldalakat készíteni. Az pedig, ha valaki a Te munkáddal akarja reklámozni Magát, mindenképpen elismerés. Így ráadásul ingyen jutok az Ő fizetős készleteihez, ez sem utolsó szempont .)
Más szemmel
Annyit meséltem már a szemműtétemről... és akkor terveztem, hogy fog készülni egy minialbum belőle. Hát, elkészült.
Az azért hozzátartozik az igazsághoz, hogy ez volt az az alkotásom, aminek a közepén olyan holtpontra jutottam, hogy letargiámban nagyon komolyan elgondolkodtam, hogy abbahagyom, de nem csak az albumot, hanem az egész szkreppelést, egy életre. :-( Aztán másnapra átestem ezen a nagy szóval mondott "alkotói válságon", és feledésbe merült a kudarcélmény.
Végül ez lett belőle:
Az azért hozzátartozik az igazsághoz, hogy ez volt az az alkotásom, aminek a közepén olyan holtpontra jutottam, hogy letargiámban nagyon komolyan elgondolkodtam, hogy abbahagyom, de nem csak az albumot, hanem az egész szkreppelést, egy életre. :-( Aztán másnapra átestem ezen a nagy szóval mondott "alkotói válságon", és feledésbe merült a kudarcélmény.
Végül ez lett belőle:
A minialbum Yabo virág alakú minialbum-alapra, és szinte csak a scrap.hu madaras készletével készült. Ahol mást is használtam, ott a részletképeknél ki fogom emelni.
Az egyes oldalak részleteiben:
Perverz módon nekem ez az ütős borító tetszik. :-) A bordó kartont kivágtam, körbekrétáztam. A betűket pecsételtem fehér krétával, arra színtelen domborport szórtam és hőlégfúvóval domborítottam. Mivel nekem így nem volt elég élénk, utána a domborított betűket még átírtam fehér kerámiatollal. Végül formalyukasztóval lyukasztottam kis kerek formára őket. A szemet kivágtam, felragasztottam, köré mentek a betűk. A kis virágot (Simontól) összefirkáltam, és szintén a scrap.hu-n előfizetett muffinos kit-ben lévő miltonnal rögzítettem. A madárka a készletben lévő papírról lett kivágva, csőréből a bubik gyöngyházfényű folyékony gyöngyök.
Itt a szöveget nyomtattam, a strasszok Simontól. Minden más a készletből.
A széllyukasztót a helyi hobbiboltban vettem. Az indák (volt) scrapbazárból.
Kihasználva a papír adta mintát, lyukasztottam néhányat (még mielőtt felragasztottam), azon körbefűztem narancs kenderzsineget úgy, hogy az előre kinyomtatott kommentet is belefűztem. A zsineg végeit egy kis öntapadós pillangó "fogja össze".
Itt egy kicsit játszottam a fotóval. A szíves rész a mintás papír része. A középső szívecskét kivágtam, ablakként használtam, alá tettem a fotót. Mellé külön - zöld alapra nyomtatva - kitettem ugyanezt a fotót egy kis kerettel megbolondítva. Közéjük függőlegesen ment egy szalag (szintén a készlet része).
A virágot formalyukasztókkal készítettem a készlet papírjaiból. A dátumot dátumbélyegzővel nyomtam rá, és ez is kapott egy kis pillangót.
A műtő felirat és fölötte a táblácska fotóból van kivágva (tényleg ez és így volt kiírva az ajtóra). ha a kis rögzítőket lehajtjuk, felnyitható a középső zöld rész:
A fotó itt található - itt már le volt ragasztva az egyik szemem, készen álltak a kezdésre.
A pillangót stencilen át akril festékkel festettem. A keret szintén Rayher. A kommentcímkét kicsit "összemaszatoltam" arany tintapárnával.
Itt már maradék papírokat használtam. A narancssárgát nem ragasztottam fel teljesen, hanem hagytam alatta egy sávot, hogy beférjen a kommentcímke, amire egy kenderzsineget kötöttem, hogy könnyen behúzható legyen. Kapott még a narancssárga rész egy hődomborított pecsétet (anyák napi készletből), és néhány Yabo-s gombot, amikbe előzőleg szintén kenderzsinegeket fűztem.Ilyen kihúzva:
Kellett egy oldal a kontroll eredményeknek is:
Itt a háttérre először pecsételtem scrapbazáros pecséttel. Utána a virágszirmok kaptak egy-egy körömmatricát. Arra ment a készletben lévő akril alapon csillogós virágokat tartalmazó réteg, majd mindezek tetejére a grafikon. Ezt fotósarkokkal rögzítettem, hogy mindig aktualizálhassam, ha meglesz egy újabb kontroll.
Szintén maradékokból! Plusz egy kis strassz, meg egy-két szemecske. :-) Ha már szemes album. :-D
Ez szintén stencil, majd színtelen hődomborítás, majd fehér kerámiatoll.
Újabb blog-díj!
Nem jutottam ide most egy ideig, pedig több mindent is szeretnék: egyrészt kaptam megint egy díjat Kláritól, Oslitól és Csutitól is. Nagyon jól esett, köszönöm lányok!
Az alábbi szabályokat kell betartani:
2009. június 23., kedd
Simon Says Challenge
Simon kihívására készítettem ezt a lapot:
A különlegessége, hogy hődomborítással készült. Ezen a részletfotón talán látszik is:
Kellékek:- fehér karton
- szürke karton (Lidl)
- bordó alapon szürke mintás rayher papír
- színtelen ragasztópárna
- madaras pecsét (volt scrapbazár :-( )
- domborpor
- hőlégfúvó
- kis körlyukasztó
- folyékony kréta
- 3D-s ragasztó
*Simon Says Challenge
A fehér kartont kiszabtam képeslap formára. Elejére és hátuljára ment a rayher papír (bordó-szürke), elején arra megint egy réteg fehér karton. Erre színtelen ragasztópárnával pecsételtem a madaras pecsétet. Ezután beszórtam a domborporral, és hőlégfúvóval megolvasztottam. Ugyanezt elvégeztem a szürke kartonon is, amiből aztán egyes kis részeket kivágtam a körlyukasztóval és 3D-sen rögzítettem a lapra. Végül körbekrétáztam, ráírtam a szöveget, és kész is. :-)
2009. június 20., szombat
Apa szülinapja és Apák napja
Ahogy a címből is látszik, ma kettős ünnepet tartottunk. A szokásos sütés-főzésen kívül még rengeteg tervem is volt, de durván el vagyok mostanában havazva, így csak töredékét sikerült megcsinálnom, és azt is "gyorsítottan".
Először is, az ajándéka mellé kapott egy kis kuponfüzetet is... ha esetleg éppen szóban nem tudná elmondani... :-D
Először is, az ajándéka mellé kapott egy kis kuponfüzetet is... ha esetleg éppen szóban nem tudná elmondani... :-D
Bár sokkal szebbre is meg lehetett volna ezeket a kuponokat csinálni, de ha valaki úgy jár mint én, és gyorsan szeretne egy hasonlót készíteni, akkor letöltheti a template-et innen.
Aztán elkészült ugye a sajttorta. Sikeres lett. :-)
Aztán elkészült ugye a sajttorta. Sikeres lett. :-)
Na, vajon hány éves volt Apa? Várom a tippeket! :-DApák napjára Apa, a Papa, és a sógorom is egy-egy üveg italt kaptak, egy-egy sb-oldalt ráragasztva, mint italcímke. Ezeket mind Raspberry Road QP-kből készítettem, mert sajnos csak erre volt időm. De azt hiszem nem ez számít, erre találták ki őket. :-)
APÁNAK:
PAPÁNAK:
ZOTYINAK:
Még egyszer szeretettel köszöntjük a világ 3 legjobb apukáját!!!
A buliról magáról majd szeretnék scrap oldal(aka)t készíteni, így arról most nem teszek képeket. Illetve csak kettőt, hogy megmutassam, milyen kis csinosak voltak a gyönyörűségeink:
A buliról magáról majd szeretnék scrap oldal(aka)t készíteni, így arról most nem teszek képeket. Illetve csak kettőt, hogy megmutassam, milyen kis csinosak voltak a gyönyörűségeink:
Egy szülinapi üdvözlet
Márti kolléganőmnek készítettem ezt a lapot.
Kellékek:- Rayher papírok
- mintalyukasztók
- szalag
- folyékony gyöngy
- folyékony kréta
Fehér kartonra ragasztottam a zöld-fehér pöttyös Rayher kartont. Az alapnak megfelelő fehér kartonból vágtam egy sávot, annak az alját széllyukasztóval mintáztam, majd körbekrétáztam. Ez ment a lapon középen keresztbe. Arra ment a piros Rayher papírból egy keskenyebb sáv, de azon először körbetekertem a szalagot. Ez a kartont is krétáztam, úgy ragasztottam fel. Mindkét papírból vágtam egy-egy különböző méretű virágot mintalyukasztóval, azokat is krétáztam. A feliratot egy köszöntőlapból vágtam körlyukasztóval, ráragasztottam a szirmokra, és a virág így együtt ment 3D-s ragasztóval a lapra. Alulra ment még három pötty folyékony gyöngy.
2009. június 18., csütörtök
Kedves fotósorozatok
Tegnap a játszin Angiról készítettem egy fotósorozatot, tegnapelőtt meg Vikiciről. Imádom Őket! :-)
Íme Angiról, ahogy két kisfiút stíröl :-):
És Vikiről a homokozóban:
Képkeretező
Olyan régen gondolkodtam már, hogy kéne valamilyen program, amivel pillanatok alatt lehet jó kis kereteket/effekteket dobni egy képre, hogy úgy tegyem ide fel, mert simán olyan snassz volt. És most Gabci oldalára tévedve írt egyről. Gyorsan le is töltöttem, ez az első próbálkozásom (kb. 2 perc eredménye). Ez most kicsit giccses, de a fotóhoz ki nem hagyhattam. Viszont fantasztikus lehetőségek vannak a programban:
A program neve Photoscape.Ja, a kép egyébként tegnapelőtt készült a játszin. Lassan egyre többet ülhetünk a padon, míg a gyerekek játszanak, már nem kell annyira vigyázón a sarkukba lenni (kivéve, ha Viki a 8-10 éveseknek való játékokon parádézik). Ez az egyik első nem szemüveges fotóm. :-) Illetve napszemüveges. :-) De majd teszek fel anélkülit is, csak baj van az alannyal, nehéz jó fotót készíteni...
2009. június 16., kedd
Új fejlécelem!
3 napos scrap táborba megyünk a scrap.hu-val július 3-5-ig. Nagyon-nagyon várom már, úgyhogy Juca segítségével és engedelmével egy vonalzót is kihelyeztem a blogom fejlécébe. Így minden nap látom, hogy még mennyi nap van hátra. :-) Addig még Apa is elmegy jövő hétvégén egyet Balatonozni, most hétvégén pedig Apa szülinapozunk. Úgyhogy sűrű a program nálunk mostanában, de úgy szép az élet, ha zajlik. :-) Most kicsit külön programok alakultak, de nem baj, a nagy nyaralások együtt lesznek. :-)
2009. június 15., hétfő
Utolsó nehéz napok és a sasszem-jövő alakul :-)
Nem voltam pár napig, mert voltak tényleg nehéz napok, de nem sok, így ki lehetett bírni. Tulajdonképpen szombat reggel éreztem úgy, hogy tudnám kaparni a falat... aztán elmentünk a soros kontrollra, ahol lecsesztek, amiért nem szedtem a fájdalom csillapítókat, meg az altatót. No de mindig arra tartogattam, hogy ha majd még rosszabb lesz, majd elég lesz akkor beszedni (nem nagyon szeretem ezeket a szintetikus szereket). Azt mondták, hogy pont azért adták, hogy ne szenvedjek így... mindegy, mint kiderült, akkorra pont túl voltam a nehezén. Mondták ugyanis, hogy a jobb szememen már tökéletesen felépült az első sejtsor, a balon pedig már csak egy pici hiányzik (azt műtötték később, szóval logikus). Azt ígérte a dokinéni, hogy szombat délutánra már sokkal jobban leszek. És tényleg így volt, összehasonlíthatatlanul jobban lettem.
Viszont akkor ugye jött az, hogy a hegesedés miatt homályosan látok, hisz tulajdonképpen egy seben nézek át. Ez is teljesen logikus. Ezért nem tudtam ide se ülni (meg úgy egyáltalán semmit nem csinálni). A tegnapi kontrollon leszedték a védőlencsét is (hogy az idegszálak ne szabadon lógjanak, azért volt fent).
Viszont tegnap már egész nap kint voltunk a szabadban (szigorúan 100%-os UV-szűrős napszemüvegben, amit be is vizsgáltattam), ez már jó volt a bezártság után. Estefelé már ide tudtam úgy ülni, hogy jól mondjuk nem esett, de már nem ömlött a könny a szememből két mondat elolvasása után.
Mára pedig már egész nap dolgoztam, még kint ügyfélnél is. Pedig az én munkám szigorúan számítógép előtt ülős. :-) A látásom még mindig nem tökéletes, kissé szellemképes. De ez normális: a műtét után egy héttel, 10 nappal alakul ki a látás (meg hát az agynak is át kell állnia). Ez hétvégén lesz. De már most istenes, nem panaszkodok, egész jól elvagyok vele - persze az azért sokat számít, hogy tudom, hogy ez csak átmeneti állapot. Pénteken lesz újra kontroll, akkor megint nézik a látásélességet, nagyon kíváncsi leszek.
Szóval ez van. Nagyon örülök, bár igazán még nem fogtam fel a dolgot. Aki vacilál, csak azt tudom tanácsolni, hogy ne hagyja ki. Még én is csak sejtem, de tutira igaza van annak, aki azt mondja (a már nálam tapasztaltabbak), hogy ezzel egy új élet kezdődik. Néha belegondolok, és akkor ujjongani tudnék, hogy eljött, megcsináltuk, ez már végleges, nincs többé vakoskodás! De még akkor sem fogtam fel igazán... még érzem, hogy nem tudtam magamévá tenni. Mert a nagyon nagy örömöt az ember nem tudja csak így felfogni!
Köszönöm a sok levelet, megjegyzést, kedves szavakat, drukkokat! Többen írtátok, hogy majd érdeklődtök részletekért is, bármikor keressetek, szívesen mesélek bármiről, amire kíváncsiak vagytok. Még frissek az emlékek. Ezt nem lehet kihagyni!
Szép estét! :-D
Viszont akkor ugye jött az, hogy a hegesedés miatt homályosan látok, hisz tulajdonképpen egy seben nézek át. Ez is teljesen logikus. Ezért nem tudtam ide se ülni (meg úgy egyáltalán semmit nem csinálni). A tegnapi kontrollon leszedték a védőlencsét is (hogy az idegszálak ne szabadon lógjanak, azért volt fent).
Viszont tegnap már egész nap kint voltunk a szabadban (szigorúan 100%-os UV-szűrős napszemüvegben, amit be is vizsgáltattam), ez már jó volt a bezártság után. Estefelé már ide tudtam úgy ülni, hogy jól mondjuk nem esett, de már nem ömlött a könny a szememből két mondat elolvasása után.
Mára pedig már egész nap dolgoztam, még kint ügyfélnél is. Pedig az én munkám szigorúan számítógép előtt ülős. :-) A látásom még mindig nem tökéletes, kissé szellemképes. De ez normális: a műtét után egy héttel, 10 nappal alakul ki a látás (meg hát az agynak is át kell állnia). Ez hétvégén lesz. De már most istenes, nem panaszkodok, egész jól elvagyok vele - persze az azért sokat számít, hogy tudom, hogy ez csak átmeneti állapot. Pénteken lesz újra kontroll, akkor megint nézik a látásélességet, nagyon kíváncsi leszek.
Szóval ez van. Nagyon örülök, bár igazán még nem fogtam fel a dolgot. Aki vacilál, csak azt tudom tanácsolni, hogy ne hagyja ki. Még én is csak sejtem, de tutira igaza van annak, aki azt mondja (a már nálam tapasztaltabbak), hogy ezzel egy új élet kezdődik. Néha belegondolok, és akkor ujjongani tudnék, hogy eljött, megcsináltuk, ez már végleges, nincs többé vakoskodás! De még akkor sem fogtam fel igazán... még érzem, hogy nem tudtam magamévá tenni. Mert a nagyon nagy örömöt az ember nem tudja csak így felfogni!
Köszönöm a sok levelet, megjegyzést, kedves szavakat, drukkokat! Többen írtátok, hogy majd érdeklődtök részletekért is, bármikor keressetek, szívesen mesélek bármiről, amire kíváncsiak vagytok. Még frissek az emlékek. Ezt nem lehet kihagyni!
Szép estét! :-D
2009. június 12., péntek
Kontroll 1
Gyors helyzetjelentés, mert alig bírom nyitva tartani a szemem, most vannak a "nehéz napok". :-)
Megvolt a mai kontroll (most három napig minden nap lesz), egyik szemem 100%-os már, a másik pedig 125%-os (igen, nem írtam el. :-D). És mindezt az eredményt az ömlő könnyfátylon keresztüli olvasással mérték. :-D Nagyon örülök.
Megyek a sötétített hálószobába, ott jobb most nekem. :-) Szép napot Mindenkinek!
2009. június 11., csütörtök
És a műtét után...
Itt vagyok, megvagyok. :-) Délben már itthon voltunk, hazafelé még beugrottunk a tescoba bevásárolni. :-) (Vagesz voltam, mert még tartott az érzéstelenítés ;-) ). Azért igyekeztünk haza, mert már kezdett kellemetlen lenni.
Mindent fotóztunk, apás "szülés" volt. :-D Apa végig bent volt, ott is készültek - az elején - fotók (a klinika történetében szerintem először, mert senki mással nem ment be a kísérő, de az én férjem ezt nagyon céltudatosan intézte, majd elmesélem ezt is. :-) ). Ettől persze a hangulat is nagyon jó volt, rengeteget nevettünk, a műtő személyzete is nagyon bírta, hogy ott van,Apa hozta a formáját. :-D Volt, hogy nevetnem kellett a gép alatt, és olyan nehéz volt visszatartanom, hogy nehogy megmozduljak. :-D
Most úgy látok, mint akinek -1-es szemüvege van: Már látok mindent szemüveg nélkül, de még nem teljesen tisztán. Ez hihetetlen!
Aludtam most egy nagyot (mivel nyugtatót is kaptam előtte), és mikor felkeltem, kinyitottam a szemem, és nem kellett a szemüvegért kapirgálni. :-) A mostani élesség az elkövetkező egy-két napban még rosszabbodni fog (mert hegesedik a szaruhártya vissza, amitől ugye rosszabb lesz a látás), majd utána folyamatosan javul 100 - 120 %-ig, ez embertől függ (a 120 % azért, mert akinek 100%-nál jobb lesz végül, az azt jelenti, hogy az átlag ember látásánál erősebb.)
Még mindig nem tudom felfogni, hogy ennyi volt? És innentől soha nem lesz szemüvegem? Ez volt az a nagy dolog? Minden olyan természetesen, gyorsan történt. ANNYIRA KIRÁLY! :-D
Viszont a kellemetlenségek már megkezdődtek. Idegentest érzés, könnyezés, szemégés, stb. Igazából csak akkor elviselhető, ha csukva van a szemem. Azt mondták, hogy a java fájdalom holnap este jön, és a szombati nap lesz a legrosszabb. Vagy van, aki első nap (nekem ez a mai) estére kaparja a falat, de annak viszont másnaptól elviselhetőbb. Meglátjuk.
Ezért is írtam inkább most. Pár napig szerintem max annyit fogok ideülni, hogy átfussam a leveleim, fontosakat lereagáljam, de tartósan nem fogom még erőltetni. Már csak azért is, mert jövő hétre rengeteg munkám van, tréninget és bemutatót is kell tartanom, megbeszéléseim lesznek, határidőim vannak - úgyhogy inkább most próbálok rágyógyulni.
Köszönöm, hogy ennyien szorítottatok, és jé, mennyien megcsináltattátok már, és csakis jó tapasztalatokat hallok! Ez olyan jó!
Jövök majd minden nap a kontroll után, hogy épp milyen az eredmény. Aztán most már tuti lesz minialbum, fejben már meg is terveztem. :-D
NAGYON KÖSZÖNÖM ELSŐ SORBAN A FÉRJEMNEK, HOGY EZ MEGTÖRTÉNHETETT! Régen szerettem volna már ezt megcsináltatni, de mindig elhalasztottam, hogy majd egyszer. Most, amikor szóba hozta, akkor is legyintettem magamban, hogy majd egyszer... De Ő rábeszélt, hogy most csináltassuk meg. Apa, nagyon köszi, nagyon szeretlek (de nem csak ezért)!
És köszönöm az anyukámnak, mert már most itt van (épp elment a bölcsibe Apával a gyerekekért), hogy segítsen, míg a szenvedős időszak van.
KÖSZÖNÖM-KÖSZÖNÖM!
Szép napot, köszönöm még egyszer Mindenkinek a keresztbe tett ujjakat. :-)
Mindent fotóztunk, apás "szülés" volt. :-D Apa végig bent volt, ott is készültek - az elején - fotók (a klinika történetében szerintem először, mert senki mással nem ment be a kísérő, de az én férjem ezt nagyon céltudatosan intézte, majd elmesélem ezt is. :-) ). Ettől persze a hangulat is nagyon jó volt, rengeteget nevettünk, a műtő személyzete is nagyon bírta, hogy ott van,Apa hozta a formáját. :-D Volt, hogy nevetnem kellett a gép alatt, és olyan nehéz volt visszatartanom, hogy nehogy megmozduljak. :-D
Most úgy látok, mint akinek -1-es szemüvege van: Már látok mindent szemüveg nélkül, de még nem teljesen tisztán. Ez hihetetlen!
Aludtam most egy nagyot (mivel nyugtatót is kaptam előtte), és mikor felkeltem, kinyitottam a szemem, és nem kellett a szemüvegért kapirgálni. :-) A mostani élesség az elkövetkező egy-két napban még rosszabbodni fog (mert hegesedik a szaruhártya vissza, amitől ugye rosszabb lesz a látás), majd utána folyamatosan javul 100 - 120 %-ig, ez embertől függ (a 120 % azért, mert akinek 100%-nál jobb lesz végül, az azt jelenti, hogy az átlag ember látásánál erősebb.)
Még mindig nem tudom felfogni, hogy ennyi volt? És innentől soha nem lesz szemüvegem? Ez volt az a nagy dolog? Minden olyan természetesen, gyorsan történt. ANNYIRA KIRÁLY! :-D
Viszont a kellemetlenségek már megkezdődtek. Idegentest érzés, könnyezés, szemégés, stb. Igazából csak akkor elviselhető, ha csukva van a szemem. Azt mondták, hogy a java fájdalom holnap este jön, és a szombati nap lesz a legrosszabb. Vagy van, aki első nap (nekem ez a mai) estére kaparja a falat, de annak viszont másnaptól elviselhetőbb. Meglátjuk.
Ezért is írtam inkább most. Pár napig szerintem max annyit fogok ideülni, hogy átfussam a leveleim, fontosakat lereagáljam, de tartósan nem fogom még erőltetni. Már csak azért is, mert jövő hétre rengeteg munkám van, tréninget és bemutatót is kell tartanom, megbeszéléseim lesznek, határidőim vannak - úgyhogy inkább most próbálok rágyógyulni.
Köszönöm, hogy ennyien szorítottatok, és jé, mennyien megcsináltattátok már, és csakis jó tapasztalatokat hallok! Ez olyan jó!
Jövök majd minden nap a kontroll után, hogy épp milyen az eredmény. Aztán most már tuti lesz minialbum, fejben már meg is terveztem. :-D
NAGYON KÖSZÖNÖM ELSŐ SORBAN A FÉRJEMNEK, HOGY EZ MEGTÖRTÉNHETETT! Régen szerettem volna már ezt megcsináltatni, de mindig elhalasztottam, hogy majd egyszer. Most, amikor szóba hozta, akkor is legyintettem magamban, hogy majd egyszer... De Ő rábeszélt, hogy most csináltassuk meg. Apa, nagyon köszi, nagyon szeretlek (de nem csak ezért)!
És köszönöm az anyukámnak, mert már most itt van (épp elment a bölcsibe Apával a gyerekekért), hogy segítsen, míg a szenvedős időszak van.
KÖSZÖNÖM-KÖSZÖNÖM!
Szép napot, köszönöm még egyszer Mindenkinek a keresztbe tett ujjakat. :-)
2009. június 10., szerda
Holnap reggel szemműtét
Én ritkán szoktam ezt kérni, de most kérek egy kis drukkot holnap reggelre. Eljött végre a nap. :-D 9:20-ra vagyok előjegyezve, dél körül elvileg már itthon leszünk.
Furcsa érzés... a szüléseimhez tudnám hasonlítani. Mivel nekem mindkettő indított volt, nagyon jól tudtam, hogy másnap szülni fogok. Vegyes érzelmek voltak bennem, sosem a fájdalomtól féltem, hanem amiatt aggódtam, hogy egészségesek lesznek-e, minden rendben lesz-e? Utána milyen lesz? Milyen lesz az új életünk az első/a második babával?
Most sem a műtéttől félek, hisz állítólag semmi az egész, csak lézer. Nem is attól, hogy utána kicsit kellemetlen lesz... hanem, hogy jól sikerüljön, mert a szemem a legféltettebb testrészem, mi van, ha megvakulok? De ez még soha senkivel nem fordult elő, miért pont velem történne meg? Vajon meg tudom-e majd szokni, hogy fél évig az utcán napszemüveget kell hordanom? Vajon fel tudom-e dolgozni 27-év kontaktlencse/szemüveg és "rossz-szem tudat" után agyilag, hogy hirtelen ezt elvágják, és most ebből a szempontból fog új életem kezdődni? Biztosan, a jót könnyű megszokni. :-)
Ha minden igaz, ma ülök itt utoljára úgy, hogy szemüveg van rajtam. Nagyon várom. Kíváncsi és izgatott vagyok. :-) Kérek egy kis "rámgondolást" holnap. :-D
Köszi előre is. És amint tudok, jövök, és majd mesélek. :-) Mindent. A történteket, az érzéseimet, az eredményeket. :-) Lehet, hogy scrap-ben fogom elmesélni, esetleg majd egy minialbumban? Hmm... ez most jutott eszembe, de megfontolom...
Jaj! Olyan szétesett vagyok. Megyek is. :-)
Szép estét kívánok!
Furcsa érzés... a szüléseimhez tudnám hasonlítani. Mivel nekem mindkettő indított volt, nagyon jól tudtam, hogy másnap szülni fogok. Vegyes érzelmek voltak bennem, sosem a fájdalomtól féltem, hanem amiatt aggódtam, hogy egészségesek lesznek-e, minden rendben lesz-e? Utána milyen lesz? Milyen lesz az új életünk az első/a második babával?
Most sem a műtéttől félek, hisz állítólag semmi az egész, csak lézer. Nem is attól, hogy utána kicsit kellemetlen lesz... hanem, hogy jól sikerüljön, mert a szemem a legféltettebb testrészem, mi van, ha megvakulok? De ez még soha senkivel nem fordult elő, miért pont velem történne meg? Vajon meg tudom-e majd szokni, hogy fél évig az utcán napszemüveget kell hordanom? Vajon fel tudom-e dolgozni 27-év kontaktlencse/szemüveg és "rossz-szem tudat" után agyilag, hogy hirtelen ezt elvágják, és most ebből a szempontból fog új életem kezdődni? Biztosan, a jót könnyű megszokni. :-)
Ha minden igaz, ma ülök itt utoljára úgy, hogy szemüveg van rajtam. Nagyon várom. Kíváncsi és izgatott vagyok. :-) Kérek egy kis "rámgondolást" holnap. :-D
Köszi előre is. És amint tudok, jövök, és majd mesélek. :-) Mindent. A történteket, az érzéseimet, az eredményeket. :-) Lehet, hogy scrap-ben fogom elmesélni, esetleg majd egy minialbumban? Hmm... ez most jutott eszembe, de megfontolom...
Jaj! Olyan szétesett vagyok. Megyek is. :-)
Szép estét kívánok!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
